A kanadai KLAZO zenekar idei lemeze teljesen levett a lábamról, itt írtam róla ismertető pár hete >> KLIKK! << megígértem, hogy lesz interjú is. Íme. Ja! A csetelés a dobossal,  Jesse Allison-nal történt, aki a It’s Trash! Records ügyeit is igazgatja egyszemélyben. Ha szereted a garage trash-t, a mocskos szinti-punk-ot, vagy akár Dead Boys féle action punk-ot, itt könyékig túrkálhatsz a szemétben! >> KLIKK!! <<

És még valami, csak, hogy érthető legyen a *klazomániára vonatkozó kérdésem. A zenekar neve egy betegségre utal, a klazomániára ami egy tourette szindrómához hasonlító idegrenceri baszás, csak itt a beteg kényszeres kiabálástól szenved, ami szintén tikkelés szerűen jelentkezik. Úgy tűnhet, hogy a betegnek fizikai fájdalmai lehetnek, pedig a kiáltozása nincs összefüggésben fizikai kellemetlenséggel. Kiválthatja agyvelőgyulladás, csak úgy mint szén-monoxid-mérgezés, vagy alkoholfogyasztási zavar. A görög eredetű klazo szó jelentése kiabálás/ordítozás. Kellemetlen egy nyavalya lehet….

Csühes Pali – When, whom and why did you start Klazo?

Jesse Allison  – I formed Klazo in the spring of 2015 with Rob Brake (vocals, guitar) after I got kicked out of another two piece band for going on a trip to Peru. I formed this band because I wanted to be in a band. 

 CS.P. – Unfortunately I am a jerk. Does it make sense (to make a band)?  

J.A. -It makes sense to form a band if you are going to have fun , release records , play with bands you love , tour and not take people’s shit. You are not a jerk Pali, at least not yet.

CS.P. – As it is common known, you are a duo. You are doing it on purpose, or it is because there are no more rock and roll guys around there?

  J.A. -It’s true there is no one in London rock n roll enough to handle the punishment this band gives  except for myself and Rob. 

CS.P.– What is going around in London nowadays? I wonder what kind of people living there and what are they doing on weekdays, because the first thing I have heard about this place is your band.

J.A. -This is a very interesting question and one that could possibly land in me in jail for treason. I will answer it anyways. London Ontario is the self proclaimed Music City. We have also granted ourselves the title of  being a music  UNESCO Heritage Site due to  historical events and  local talent it has produced. We have a wide variety of music , Hip Hop, Metal, Pop Country, Rock Cover Bands and Cringe. The  downside of this is that so many of the old ruins are now parking lots  , we have very few small venues left to play shows.  Help us! 

CS.P. – To be honest I was looking around on the musical scene of London. There were two major cultural things I have found: one was Justin Beiber and the other is Nihilist Spasm Band ( i have an Lp from them, one of the most extreme parts of my collection). For me it looks really interesting, as a local how do you see this diversity? 

J.A. – First off Bieber is from Stratford Ontario (1 hour north) that’s where he grew up. The Nihilist Spasm Band are the pioneers of Experimental Noise who started in the mid 1960s and had a residency at the York Hotel (currently condemned) .The group had still performed on occasion pre pandemic with some of the original members. I saw them once and  chatted with Art Pratten but we were both hard of hearing at the time. I saw their records in Japan once too.

CS.P. – I know you run a label (It’s Trash! Records). Which band is from Killed by Meth compilations what are REALLY fucked up with the meth?

J.A.  – You’ ve heard of my label? Sorry about that . Over the course of the series we call Killed By Meth there has been about 72 bands with over  200 different musicians featured. With this comes a  diversity of people who live clean and those who do not. I personally haven’t heard of anyone that have gotten heavy into methamphetamines per say . However I do know that there was a singer who passed away suddenly from an overdose a few years ago. He was a talent.

CS.P. – Do you have any Hungarian connection? There was a huge migration to Canada during/after World War II. I wonder if there was any Hungarian cultural effect on rock and roll around your place. 

J.A. – This is my first Hungarian connection , I appreciate you reaching out. The only Hungarian culture I’ve experienced is a fantastic restaurant here in London that’s been around for over 60 years. The original founder of the restaurant was a endearingly perverted lady whos husband mysteriously vanished. Try their goulash!

CS.P. – Do you like your neighbours? 

J.A. – Yes I like them. They do not listen to punk though . 

 CS.P. – I hope there will be a sixth Killed by Meth compilation. 

J.A. – I will not be releasing any more Killed By Meth records however I heard some rumblings there may be a #6 being  released from an unknown figure. Isn’t this how the Killed By Death records ended up? 

CS.P. – We havent heard about the Meth Kid since the 3rd episode.

  J.A. – The meth kid? Ohhh do you mean the kid on the killed by meth records hahah! I believe he died / escaped the trailer meth label explosion on the cover of KBM #4 . Could this be predicting the future of more album covers ?? The dog was killed and eaten by the family during KBM #3. I heard dog is popular food in Eastern Europe? 

CS.P. – No, that’s fake. We don’t eat dog. Gypsies eat hamster, moles, gopher, crows, all kinds of shit. Hungarians eat horses (only for sausage!) and we have a strange dish called ‘pacal’ made from the stomach of cow. Not my favorite….

J.A. – I see my western ignorance has perturbed you. Don’t get me wrong I’ve put alot of questionable meats in my mouth. No pun intended.  Pass the Pascal Csuhes! 

 CS.P. – Do you like Motörhead?

J.A. – Yes. I saw Motörhead , The Damned and Girls School in Glasgow , Scotland while backpacking through the UK when I was 28.  A bunch of Scotties got me drunk at the hostel I was staying at and I still chat with one of them to this day. 

Cs.P.– Have you got any trick to do Klazo’s dirty sound, or just plug your guitar on and play at 10 vol?

J.A. – Oh the inevitable, talking about gear! .ill keep this short and sweet. An old Ampeg B-25  for the low end , a Fender Deville Combo for the squeals and solos. Yelling . I play an old 4 piece  Japanese Stencil kit that’s a tangerine sparkle and just try not to suck. 

 CS.P. – At 2019 you did an American tour ‘They kalled it Amerika’. How was it? I think this was your last tour before this covid shit?

J.A. -The “They Kalled It Amerika” tour I’d say was our longest tour , farthest tour and maybe the funniest tour Klazo has done.  It was 16 days with 13 shows in 9  states. Looking back the name of the tour is ironic considering what has happened in America the last couple of years. We were supposed to meet up with our local friends band in Memphis but due to unexpected circumstances they had to drop…last minute . This always makes booking a tour that much more rewarding. The dates got filled and the bands and people in their scenes were super accommodating. We only had one show get cancelled at a VFW Hall in Knoxville, TN. so we just made our own fun. Is there ever a bad day on tour? Nope.

 CS.P. -How do you see the future of small undergound touring bands like you?

J.A. – It takes a certain kind of stupid to book a DIY tour,  especially when going to a different country. Living with your friends in a van, getting lost and partying everyday is never dull. I’ve met so many friendly strangers along the way and for that I’m lucky. 

CS.P. – Have you ever met a person who suffering from *klazomania?

J.A. -I can’t say I’ve met an individual clinically diagnosed with Klazomania. I have met alot of close talkers, loud mouths and smoke inhalers though. 

CS.P. – If i know well, you have got a radio show. Tell me more about this, from where we can get the episodes?

J.A. -I’ve been doing radio since 2010, but I’ve been doing It’s Trash since the beginning of 2013. I’ve managed to do over 180 episodes and you can listen live on the radio station or on mixcloud at your own pace, brought to you by Radio Mutation. Lots of other great shows on there as well..

CS.P. – Favorite old and new bands?

J.A. – I love old random Killed by Death punk alot. The weirder and more alienated the better. There are so many great new bands out there , I cannot list them off. You could hear them all on my radio show though!  

CS.P. -Favorite 2 piece bands?

J.A. – The only two piece band that comes to mind would be  Montreal Quebec’s  Deja Voodoo circa  1981-1990 . They are total weirdos. I first discovered them on the Og Label off the compilation ” It Came From Canada vol. 2. With the classic song “Three men one Coffin” . It’s an entirely different flavour of skronk compared to Klazo , but one that I do enjoy . It’s like mutant rockabilly music that’s been pulled out of the bottom of a river in a rusty Edsel. 

CS.P. – Favorite record labels?

J.A. – First and foremost I wanna shout out to Big Neck and No Front Teeth Records for releasing our album ‘Demik Dementia. Thanks for releasing us! I recently got a box Of Goodbye Boozy records in the mail courtesy of a label trade..hmm I got some Feel It Records, Goner and Total Punk Records for Christmas. Slovenly is cool too!

CS.P. – Favorite poison?

J.A. – Lysergic Acid Diethylamide

CS.P. – One of my favorites too.

J.A. – Thanks for the chit chat Pali. and Remember if it’s Raw If it’s Fast It’s Trashhhhh!!!!!

Ezt az interjút még 2021 márciusában kezdtem el készíteni Malevolus-al többnyire levelezés útján. Időközben persze többször találkoztunk személyesen, de ilyenkor inkább az italozáson volt a hangsúly, nem mindenféle kérdéseket kitalálni és azokra válaszolni. A munkát és a szórakozást külön kell választani, én mindig ezt mondom! Úgyhogy szépen lassan majd egy év alatt csak összejött a dolog. Nem is baj, hogy így alakult mert 2022 január 13. án megjelenik a PRINCEPS DAEMONUM új albuma a LITANIAE SATANAE

– A PRINCEPS DAEMONUM-ot is Nox-al kezdted akár az Urnát. Melyik évben is járunk, melyik volt előbb?

Tovább / Read more »

2021, itt a nyolcadik The Monsters sorlemez. 35 éves zenekar, mi is írtunk már róluk sokszor (tán a negyedik lemez, amit melegen ajánlottunk itt az RNR666-on). -Mit lehet még mondani?! -Tudod mit? – Ez eddig a legjobb!!!
Mán az első szám ugrik rád, mint valami bespeedezett dühöngő tigris vagy veszett kutya. 1perc 25másodperc alatt kinyír. És ez így megy kb. végig. Csak a tigris vagy a veszett kutya éppen részeg, vagy kicsit be van heroinozva, így a támadás intenzitása némileg változik, de a cél marad: Ki leszel nyírva!Ez az egész produkció eléggé MINIMÁL. Az hogy hány akkorddal operálnak -fogalmam sincs, DE 120 darab szó hangzik el a 13 + 1 szám során. Nem túl sok. de ha kedvenc festőművészemre D-To-ra gondolok, (a legmaximalistább minimalista), aki a teljes életművét egy tubus festékből oldotta meg, lehet mégis az. Az album záródala egy barokk mini horror opera egy igazi kuriózum, videóklip is készült hozzá: íme. A 13 dal után még következik 2 bónusz: a lemeznyitó koncertverziója és a lemez címadó dala a ‘You’re Class, I’m Trash’. Plusz érdekesség, hogy a Slovenly Recordings ki fogja adni a teljes lemez anyagát angol helyett Schwitzerdütsch, azaz eredeti svájci-német nyelven! >> ITT van egy! <<

És, hogy még az őrület fokozódjon lesz egy ilyen is >>> KLIKK IT! <<<

A The Monsters előző, 2016-os albumáról itt írtunk.

!!!!!!!!STAY TRASH!!!!! THAT IS HEALTHY FOR YOUR SOUL!!!!!!!

Innen hozzájuthatsz >> Lemez, cd, bandcamp, spotify, stb.

ITT van 3 szám >>> KLIKK!!!! <<<

Terveet Kädet leader Läjä Äijälä and Albert Witchfinder of Reverend Bizarre collab album Centuries of Youth will terrorize you lovely:

LP on Svart Records

I’ve known Paula for 10 years now.
We first met when she performed in Budapest with her band J.C. Satàn at the 45th RNR666 event (2010 october). Ever since then I’ve been following the music she makes, wherever she roams in the world or what she is currently drawing. This might initially seem like a case of voyeurism but I’d rather consider this as a genuine interest in a fellow soul. This time we sat down with she to talk about the SPERM OF WOMAN – her upcoming adults-only comic, sexuality, repressed desires and we might inadvertently reinforce that RNR666 magazine is not suitable for children or prudes.

🔞 So, please don’t read more now if you don’t feel like an adult yet 🔞

Tovább / Read more »

Álljon itt a huszonkettedik bulink igaz története. 2009. február 9-et írtunk és az egész úgy indult, hogy az angol Selfish Cunt fel se lép aznap este. De, ne rohanjunk ennyire előre. Csühes, ahogy mindig, úgy most is, már hetek-hónapok óta levelezett az aznapi fellépőkkel: a világ akkori legjobb zenekarával, a Digital Leather-rel, meg az angolokkal, akik egy osztrák bookeren keresztül találtak ránk állítólag. A Selfishről rövid nyomozás után kiderült, hogy ők akkoriban eléggé futottak, így muszáj volt jelezni nekik, hogy minálunk európa legalacsonyabb gázsiját fogják csak tudni megkapni, de az angolok elszántak voltak, úgyhogy szépen letornáztuk a pénzüket a csillagos egekből 300 euróra (ami amúgy még mindig kurva soknak számított), de a Földalatti és az RNR666, mint már oly sokszor, most is lapot húzott a 19-re: lesz ami lesz alapon lekötöttük őket. Aztán pár nappal a buli előtt bejelentették, hogy mégsem jönnek, mi meg nem ejtettünk könnyeket, mert úgy voltunk vele, hogy ha nem hát nem. Aztán elérkezett a koncert napja és ahogy az lenni szokott, Csühes kora este meg is érkezett a koncert helyszínére, ami ezekben az időkben a lőrincpaptéri Kamra volt. Legnagyobb csodálkozására viszont, ott találta a kibaszott Selfish Cuntot. – Hát ti meg? – kérdezte Csühes. – Hát mi mégis itt. – jött a válasz. Ezzel az érveléssel pedig nem nagyon lehetett vitatkozni, úgyhogy ahogy az a Lada által készített plakátra eredetileg fel lett vésve, aztán meghiusulni látszott, végül mégiscsak összejött.

A Selfish Cunt végül, saját bevallása szerint (és ahogy azt azóta is emlegetik, ha beszélünk velük nagy ritkán) életük koncertét adta aznap este. Nekünk meg, a Földalatti KHE-RNR666 konzorciumnak életünk legkáoszosabb estéje volt ez. Tizenkét év távlatából, már megszépülni látszik, az akkor este egyik leglesúlytóbb momentuma, amikor Csiki nagytestvérünk, a Földalatti vezére, (a Földalatti főnöke Sado én csak egy ministráns fiú vagyok. – Csikar megj.) aki akkoriban a koncertvégi kifizetéseket intézte, ahogy az lenni szokott odament az egyik angolul beszélő sráchoz és megköszönve a részvételt, kezébe adta a 300 eurót. Aztán mikor odajött a Selfish Cunt zenekar, hogy kurva jó volt a buli, de akkor tudunk-e fizetni, rájöttünk, hogy a nagy kavarodásban, Csiki kurvára nem a Selfishéknek, hanem egy random angol koncertlátogató kezébe adta a 300 eurót. Ment is rögtön a fejfogás, meg a húbazdmeg, ám a helyszínen jelenlévő Béka, az egykor volt Iguána butik tulaja, kiváló bajtársunk megmentette a megmenthetetlent és adott 300 eurót a bandának. Így lett tehát ez az este a kb legnagyobb költségvetésű bulink.

És, hogy miért írunk erről épp most cikket? Kovi barátunkkal találkoztunk pár hete, aki akkor is, most is ha teheti lejár RNR-bulikba és valahogy szóba jött, hogy egy haverjával lentvoltak ezen a bizonyos estén is és hogy milyen kurva fasza volt, sőt a haverja lőtt egy pár fotót a koncertekről, amiket azóta is őrizget. Mi rögtön elkértük a képeket, hogy közkinccsé tegyük őket. Íme:

Ő meg itt  a mi Kovink:

És, ha mindez nem lenne elég, akkor folytatom. Az estét, ahogy szokás, a Földalatti több kamerája is rögzítette. Az egyik felvételéből egy DVD is készült anno, amelynek tartalmát megnézheted ITT, ha pedig igazán ünnepi hangulatban vagy, akkor akár meg is vásárolhatod, csakitt-csakmost, szaros 600 euróért (ha tényleg érdekel ez a kihagyhatatlan ajánlat, akkor írj EMAILt, vagy  írj a facebookon). A befolyó összeg nagyrészét koncertszervezésre fogjuk fordítani!

 

Még jóval a járvány előtt beszéltük meg, hogy küldök pár kérdést neki, ő meg belement. Most, hogy a járványnak lassan vége, ideje leközölnöm a beszélgetésünket – nem mintha attól kéne tartanom, hogy pár hónap alatt gyökeres fordulat állt volna be a személyiségében, vagy a zenéléshez fűződő viszonyában, hiszen TH ANATOL nagyjából pont olyan arc amilyennek kb. 220 évvel ezelőtt megismertem. Igaz, a memóriánk már nem a régi, de azt azért mindketten úgy gondoljuk, hogy hiába jön az a kibaszott forróság, de mindent nem ihat magába a föld.

L: Próbalom felidézni, hogy honnan-mióta ismerlek, de nem igazán sikerül. Az fix, hogy valamikor a 2000-es évek legelején már láttam valahol a fejed.

TH: Nem kizárt, hogy a korai előadói hozzáállás sok mindenben megváltozott és jobban összehuzta azokat akiket kommersz vagy divatos dolgok nem hatnak: a szórakoztatás, a kísérleti elektronika, lehetőség is volt egyben. Nem kizárt, hogy valamelyik fesztivál, vagy a Tilos rádiós korszak során a Kultiplexben.

L: Milyen kötődésed van vagy volt a Tiloshoz?

TH: 2004 környéke volt, hogy a Tilos kizárólag internetes adást szolgáltatott, mivel éppen nem volt frekvenciájuk, kb 20-30 adás erejéig saját szettet toltam, aztán persze amint lement ez a stream időszak és mehetett az éterbe már nem kellettünk. Nem igen volt nagy sajnálkozás emiatt, akkor még működött úgy emlékszem a másik non-profit, a: Fiksz, ahol akkor még volt lehetőség on-air, sok-sok óra, saját műsorok, inkább ott toltam neki, amíg az is be lett tiltva. Később a csapat lelkesen összekalapácsolt egy Fúzió névre keresztelt állomást, de ebben már nem vettem részt teljes mellbedobással.

L: Engem kurvára érdekelne, hogy milyen zenei közegből jöttél és lettél az ami. Miket hallgattál, mik voltak rád legnagyobb hatással?

TH: Mivel alapvető zenei képzésben nem vettem részt sosem, szinte teljesen autódidakta módon kezdődött minden. 20 éves koromban megkaptam a kellő motivációt és a Fiksz rádióban kezdtem ráfanyarodni a szerkesztésre, de jelentős intuíciót adott a ’90-es évek technokultúrája, ami az ezredfordulón tetőző elektronikus zenei honfoglalást jelentette számomra a kísérleti zene csinálása, behozatala, folyamatossá tétele.  Legnagyobb befolyással Matmos, Björk, és a kísérleti elektronikusok. Persze a Goa, és a techno, rave, mint például Marusha zenéje, és a Nirvana együttes dalai.

L: A discogsodon miért csak 2016-tól vannak anyagok? Előtte mi volt?

TH: Mivel zenei tevékenységem az első években, 2000 környékétől főleg rádiós tevékenység, elvétve klubbok és fesztiválok, anyagom nyilvánosan nem jelent meg semelyik kiadónál. 2016-tól kezdődött a kiadogatás is.

L:  Az első felidezhető TH Anatol-élményem a Fészek kupolatermében letolt koncerted, amit imádtam! Az egy Exiles buli volt, ugye? Hogy kerültel kapcsolatba az Erikékkel?

TH: Eriket viszonylag későn ismertem meg, Mike Nylons-on keresztül. Úgy gondolom a zenei szcéna megköveteli, hogy folyamatosan frissüljön és kialakuljon a benne levő személyes kapcsolódás, összedolgozás.

L:   Ugyanezen a bulin realizáltam, hogy kurvára “fizikai” a zene amit csinalsz, kicsit egy kocsmai verekedőre emlékeztettél a zenéddel, mint aki nem elégedik meg azzal, h “csak ott van a kocsmában” hanem konkrétan oda mész minden jelenlévő emberhez és behúzol mindenkinek egyenként.

TH: A Fészek klubban már sok tapasztalattal rutinnal jártam el, az ember folytonosan okul saját fellépései során. Ehhez képest a mai napig hiszem, hogy lehet újat mutatni, még a lehetetlennek tűnő elvárások sem jellemzőek, s olykor-olykor durván sikerül, mégis megbírkózom a szerepemmel, s igyekszem a kaptafáján maradni a stílusnak. Az élőben előadott munka szinte mindig párosul némi önkritikával, de ezért is hajtom a mai napig a taposómalmot, hogy minden stimmeljen, mivel szinte mániákus hittem van abban, hogy a ringben maradjak, és legyen mit nyújtanom a közönség számára. Ez egyesekben tetszést szül, de igazi elutasítást szinte soha.

L: Arról még mesélhetnél, ha van kedved (és olyan részletességgel amennyire van kedved), hogy voltál valamikor valami műintézményben pihenni, jól tudom?

TH: Sokan próbálták már megakasztani a tevékenységemet oly módon, hogy bezártak, mert szerintük nem voltam szociálisan besorolható a normalitásba, de hagytam, és elviseltem-eltűrtem ezt. A drogproblémáimat megoldották, a művészettől még nem vették el a kedvemet.

L: Hol a faszba vagy most? Hol várod a világvégét és mivel baszod el az idődet?

TH: Manapság főképp lemezeket készítek, különös tekintettel ügyelni a pontosságra, összeszedettségre, hitelességre, nagy mértékben figyelembe véve ezt: tudományos értelemben igyekszem megfelelően, kellő hozzáértéssel dokumentálni korunk visszásságait, disszonanciáit. Én elhiszem, hogy mindent magában hordozó egyszerűsítés vezérel, követhető ez munkásságomban is, hiszen ez nyitja a lehetőségeket, ez teszi természetessé az ember munkakedvét. Ha az ember tudja, hogy nagyjából mire képes, igyekszik nem túlbonyolítani és nem túlvállalnia magát. Voltaképpen annyi minden amiben dolgom akad, legyen az minden ami hajt, fontos miért sajnos az. Sosem akartam ladikba tenni minden kívánságaimat, noha egyedül annyiban folytonos temperamentumban zajlik mind, mintha több személy csinálná azt, mindenre egy személyben odafigyelni. Úgy vélem, egyvéleményen vagyok azokkal, akiknek nem tetszik, hogy megmondják mit, hogyan csináljunk, együtt érzek a közönséggel, hallgatósággal, mintha két kristálypohár összecsengene, de a normalitás ilyenkor teljesen kizárt. Szabadon eldönthetem az őrület megkívánt formáját, alakzatát, boldogan alkotok, valószínűnek tartom, hogy az általam készített zene egyedi esete sokunk összességében. Ha valamit nem sikerül elcsípni, nem bánom, mindig lesz valahogy, de sajnos sokunk függvénye, hogy szakadatlanul tudósítsam a mindenki által megkívánt lehetőségeket kiaknázni. Voltaképpen olyan ez, mintha vakon rohangálnánk a kijelölt úton, miközben folytonosan egy nem létező tükörben vizsgálnánk az akadályokat. A technikai lehetőségek alkotják a nembeli összecsengéseket, miközben nemde bátran adnánk rokonainkat házasságba vademberekkel. Miután szolgálatkészen alkotok csak ez az egy dolog vezérel. Mostanában sajnos minden ember készakarva robotol, én könnyedén veszem az akadályokat, én kényelmesen alkotok, s vonatkoztatok zenei műveleteket aktualizált művészetté. Valamelyest enyhült az a korszak mihelyst forradalmian újítani kellett a népdalművészetet. Főképp azokban az időkben amikor a népdal sajátságos módja enyhítette a rászabott igényt. Soha nem szűnt meg viszont az az igény, ami a zenét visszatartja a fejlődésben. Értem ezt a korunk divatos, az ember agyába betelepedő üres pocsonyáknak, konkrétan a popzene terjeszkedésében gátat nem szabó hóembernek, mely a meleg érkeztével egyszerűen elolvad és beissza a föld.

This article is a response to a question posed to me by the wonderful giant Lavor, quarter of the indispensible cultural Budapest icon that is RNR666, from whose site you are probably reading this right now. While on tour and resting in the house of Dj Kanada Kaosz with Lavor, he asked me, very sensibly:

Unlike other „zeitgeisty“ scenes of the same period, Australia’s dark, mutant jazz-punk sound is much harder to explain in an equation as others styles of the same time :

Deep Anti-Communistic Sentiment + Deeper Love of Synthesizers
= Yugoslavian New Wave!

Pretentious Avant Garde + Immigrant Street Culture + Heroin Punk
= New York No Wave!

Mutant Koalas + Shit Beer
= Australian Dark Jazzy Punk???

…and while I wasn’t old enough to be active in the scene during the innocent and inarticulate Australian 80s, I did write a weekly column in my university paper for 2 years about the history of punk and garage in Australia, which was an extension of my final high school english project, where I was already becoming pen pals with legends of our 80s scene. I feverishly collected vinyl and fanzines from that time and was luckily coming of age in 2001, when a lot of attention was thrown towards the 70s and 80s legends of Australia’s underground rock scene for another chance at some tour money and adulation that might have eluded them the first time round. The 90s were a renaissance for Australian indie music and pushed out these mutant musicians in favour of younger grunge and alternative kids (like Fuckin’ Silverchair…), leading many of the 80s generation to either get regular jobs to support their families, or evolve into genuine pop stars such as Dave Graney, Nick Cave or Tex Perkins.

SO the short answer, for you Lavor, is FUCK YEAH! Australia’s ’78 to ’88 period is dense with amazing bands, both independent and major labels putting out kickass material all over the place. Bands gazed across the pond at what was going on in America, the UK, New Zealand and Germany and jammed it through our own interpretational meat grinder. No matter if it was 60s punk revivalists, Detroit rock or Kraut imitation bands, the Australian versions were dirtier, screamier, and stripped back to the bones. This had a lot to do with a form of music we had previously mastered: neanderthalic, psychedelic biker bluesrock, left over from the 70s „Sharpies“ movement, which acted as a brand of proto-punk.

I’ve got a few theories for this development, Lavor, that I think Hungarian and Eastern European musicians might relate to: with so few „cool“ bands actually touring to Australia in that time, musicians had to take the few key transmissions from the rest of the world and make up the rest from what they knew. A great example of this theory is the names checked by Nick Cave and Roland S. Howard about who inspired them for The Birthday Parties’ sound. While you see some totems of outsider music at that time – Pere Ubu and Captain Beefheart – they cite books, poets and films such as Flannery O’Conner, Rimbaud, Johnny Cash, Night of the Hunter, Lee Hazelwood and Morticia Adams. That combo isn’t a menu from insider hipster academia, but rather a cyanide-laced pop-culture milkshake.

The distance between towns and cities meant that the nature of Australian music had always included lots of room for peerless mutation, and pockets of scenes popped up depending on exceptional pressures and strange circumstances throughout the country.

A clear example of this is the formation of the buzzsawing Saints in Queensland (The first ever punk band to chart in the UK). They formed during the corrupt police-state regime of Premier Joh Bjelke-Petersen;  who created a political climate described in Out of the Unknown: Brisbane Bands 1976-1988 as, “intolerant of anything different, …. animosity for anyone who leaves the cultural straight and narrow of beer, beach and burgers.” Many of their early gigs were shut down by police for no other reason than it was a group of kids together around guitars and amps. This gave their music a pre-Sex Pistols pissed of razor’s edge snarl. (also noted that they had the first ever UK charting punk song in history)

Likewise, Ann Arbour guitar player, future physician and military pilot Deniz Tek immigrated to Australia in 1972 ready to spark the Detroit sound authentically into a mileu of Sydney bands, most recognisably the powerhouse of Radio Birdman and later supergroup New Race with Ron Asheton and Dennis Thompson from The Stooges and MC5.

However, that doesn’t answer the meat of your question, Lavor – how did this mutant, punk-jazz-noir violence style appear in Australia?

Firstly, the jazz: the spread out nature of venues and population, as I have mentioned, meant that many punk bands had to play wherever they could find, which was often in Jazz venues, where a live music culture had already been established. Conversely, jazz musicians who were interested in more experimental forms, had to turn to punk as there was NO scene for free jazz in Australia, it was actively disavowed by jazz conservatorium leaders at the time, with gigs going to those playing „cool jazz“ or trad vibes. This marriage of highly qualified musicians playing with those who were in the punk world explains another side genre of Australian post punk, the „Little Band Scene“, which we will highlight later. Otherwise, in general, I think Australian musicians of this time, in forming their palate of sounds, heard the squawks of Coltrane, Coleman, Sun Ra, even John Zorn and thought, well, that sounds against the system and we want a piece of it.

As for the darkness, it gets personal. Other Australian art forms from the same time expose good examples of the colonial fear and violence embedded in Australia, that it was trying to gloss over during the financial boon of the 1980s, when we reached out to the rest of the world as a tourist destination. Peter Wier’s „Picnic at Hanging Rock“ is a haunting tale of the colonial stigma of modern Australia, and its failure to understand and accept the old rulers of the country, let alone the injustices against Aboriginal people that continue till this day:

Similarly, David Williamson’s „The Removalist“, among with many of his other works through the decades, exposes the machismo, abuse and patriachy in the culture of Australia, which was overlooked as „Larrikinism“. The violence and power in the bands presented in this article draw their horror from the reality of an Australian culture that includes attempted genocide, colonial penal systems, abuse. These parts of Australian history are the very essence of ghosts, who are also an essential part of Australian history and the sound of the bleakness in these songs.

That’s enough backstory. I am now gonna present a few bands that really nail this sound you have asked about, Lavor, with some of the cool live videos that luckily exist online. Enough vegetables, here’s the payoff !

VENOM P STINGER

A cult band that is outshadowed by two of its members being in the far more popular (and amazing) Dirty 3, this band is the ultimate sound in mutant Aussie jazz punk. Drummer Jim White is a total journeyman in a million amazing projects, check him out in Xylouris White recently!

THE MOODISTS

A project bound at the core by husband and wife team Dave Graney and Clare Moore, of whom both would have very successful later careers, The Moodists also shared many members of Nick Cave’s Bad Seeds and Mick Turner from the above mentioned Venom P Stinger. All that and they aren’t even the most incestuous band on this list! The Moodists took all the swampiness of The Cramps mixed with a smarmy velvet joker in the form of frontman Graney.

ESSENDON AIRPORT

An arty ironic disco post punk band associated with the Roland Barthes inspired performance group

→ ↑ →
that is also VERY recommended to check out. Better than anything I can write in one paragraph, I offer you the liner notes to a recording:  “songs which combine many of the most facile and insipid kinds of music in a redeemingly dignified manner… creating new trivia out of old. All this takes place along with a kind of pedantic fetishism for small-repetition games – the music travels in circles, spirals and solid blocks of sameness and difference.”

GRONG GRONG

Utter chaos band, who had barely played when they were signed personally by Jello Biafra, before the lead singer went into a 9 month drug induced coma, only to reform some 19 years later. Just watch the docu:

The whole „Little Band“ scene.

A whole arty punk scene had gathered around Melbourne called the „Little Band“ scene. It was kind of like an anti-intellectual version of the Berlin „Echtzeitmusik“ scene perhaps, glamourised by the film DOGS IN SPACE. Again, thats a whole other article so here is a last clip, do your own research, and thanks Lavor!

Nem csak azért, mert ezen a héten CSÜTÖRTÖKÖN A GÓLYÁBAN újra lesz egy valódi Optimal buli, úgy mint utoljára, valamikor 23 milliárd évvel ezelőtt, amikor még hal repült az égen és nem sokkal azelőtt, amikor a Kos meghalt csillagbozót tövében – hanem amúgy is érett már egy nagy pofázás velük-róluk, (szerintem, mint nem-technós, se nem-teknós szerint) a mai elektromos-punkság alapkrújával, a Nagy Optimal istállóval, azon belül pedig az egyik oszlopos tagjával, Alpina testvéremmel, (aki nem mellékesen az RNR666 oldal frontend/backend mastermindja is egyben) és akit kb 23 milliárd éve folyton nyúzok, hogy meséljen a hőskorszakról. Na most mesélt, én csupán a hülye kiemeléseket erőszakoltam bele az alábbi szövegfolyamba.

Tilos rádió 2003

A 23-as szám „jelentésére” és hogy mit jelent a kínaiak szerint a 24. évedet taposni most nem csapnék le. Az egész úgy kezdődött, hogy borzasztóan inspirált minket a Minimal Headz – a Bernáth/y Sándor által gondozott csapat – elvégre miattuk tértünk át a Kispálról techno zene hallgatásra, és 1997-ben úgy döntöttünk, részben a „techno” levelezőlista tagjaival, illetve Pap Dáviddal (a.k.a. Popdavec) akivel mi ketten egymás fogadott tesói vagyunk, hogy feltétlenül szükséges hogy mi is szervezzünk egy Detroit techno bulit. Erre a XI. kerületi Sport büfében került sor, ami inkább kocsma volt, volt bádog söntése, ahol ott támaszkodtak a helyi öregek, meg volt mellette egy focipálya. A buli estéjén kb. 11-kor még sehol nem volt a hangcucc (de volt lézer!), amit egy Tilosból ismert srác hozott volna. Mivel már volt mobiltelefonunk, felhívtuk, és közölte hogy a cuccot meghozta, lerakta, összedugta, és mindenki rohadt elégedett. Az derült ki, hogy egy pár kilométerre egy szalagavatón rakta le, és persze hogy mindenki nagyon elégedett volt mivel nem számított az ottani zenekar ekkora kilowattokra. Ahogy ezt tisztáztuk, a srác, gondolom csírájában elfojtandó a rossz érzéseket, be is lőtte magát herkával. A Sport büfében közben többek között Dorka (akkor Frankhegy, ma Technokunst) mint meghívott fellépő várt nagyon lelkesen arra hogy megteremtsük az alapvető körülményeket, illetve nem volt ott Daniel Voltaire aki megsértődött hogy a neve mellé a „(Detroit)” megjegyzés került, holott én csak hülye voltam és komolyan vettem amikor Randolph, a nagy példaképünk, és akitől a Tiloson a máig pörgő műsorsávot örököltük, beadta adásban, hogy „és most következik egy fekete srác, Daniel Voltaire…”. Ezt egyébként a Daninak még nem is mondtam, úgyhogy ez volt, remélem hogy azóta megbocsátott. A történet többi része amúgy unalmas, sikerült a hangcuccunkat visszapakoltatni az IFÁra és áttelepíteni hozzánk, volt buli reggelig, mindenki faszán érezte magát.

Ezzel párhuzamosan, 95-től kezdtek el nyomulni nálunk az angol sound systemek, ami a másik nagy hatást gyakorolta a munkásságunkra. Az a háttere dolognak, hogy a Carl Cox, akinek a csapata ironikusan a Ministry of Sound nevet viselte, hasonszőrű maffiózókkal kilobbizta, hogy csak engedélyezett klubokban lehessen zenés-táncos bulikat tartani Nagy-Britanniában, amivel értelemszerűen lőttek minden spontán bulinak vagy az olyanoknak amikben nem volt egy valag pénz. És akkor néhányan (Spiral Tribe, Desert Storm, Total Resistance) fogták magukat és eladták a lakásukat vagy amijük volt és karavánként, általuk törzsinek hívott keretek között elindultak kelet irányába ahol a szabadságot remélték megtalálni. Ismertem egy faszit aki a Hasselblad kameráját adta el és abból vett lakóautót magának. Mindebből az az érdekes, hogy nem jópofizásból csinálták meg nyári kalandként, hanem hót komolyan. Aztán pár év múlva jött a hasonló törvény Franciaországban is, és vele a francia karavánok (új zenékkel, új szokásokkal; Voodooz Cirkl / Konglomeira, Oxyde). De még az angolokról annyit, hogy jó gyarmati attitűddel nem úgy jöttek, hogy “huh hát mi vagyunk az angolok, leülnénk itt a sarokban ha nem zavarunk” hanem sokkal inkább úgy hogy itt egy ásó, áss, ezt fel kell szerelni ide, meg kéne egy telefonszám üzenetrögzítővel (infoline, a facebook eventek őse), közben egyél egy tripet, meg amúgy nem tudunk-e hazatelefonálni, mondjuk valakinek a munkahelyéről éjjel. És akkor ott velük eléggé megtanultunk jég hátán is bulit csinálni, rájöttünk hogy nem kell mindenképp belépőt szedni, pláne ha ugyanazt a pénzt (ha van) elköltik nálunk a kis büfében, és nagyon élveztük az életformát, kint főzni szabadtéren meg pucéron fürdeni Egerszalókon (ami ma amúgy nem menne), és sokan a zenéjükkel (hardcore, breakcore) is szerelembe estek.

Hármashatár-hegy 2000

Már túl voltunk sok városi “kommersz” techno bulin és elég nagy freetekno bulikon a Hármashatár-hegyen mikor 2000-ben megcsináltuk az első magyar ingyenes bulit. Épp akkor rúgtak ki a munkahelyemről, úgyhogy éjjel bementünk és szarásig nyomtattuk a színes lézeren a szórólapokat amiket szétszórtunk a Budapest Parádén, lett is 10 fő a bulin, óriási megelégedésünkre, mivel az egész buli fokozhatatlanul gyönyörű volt. Egyébként ekkoriban jelent meg velünk egy interjú is az online Népszabadságban, ami a tartalmát illetően utólag is majdnem teljesen érthetetlen, kivéve azt a kijelentést hogy a partiszervezés művészet – ez lett annak a cikknek a címe is.

Ez kurva jó, de ez mind elég rég volt.

Kb. 2007-ig sok bulit csináltunk és az alap gárda is bővült meg változott állandóan, illetve a meghívott fellépőkből is egy viszonylag masszív hálózat lett. Kihagyok sok mindenkit, de például XRC (Kovács Balázs) aki most a pécsi egyetemen tanít az Elektronikus Zenei és Médiaművész szakirányon és állítólag mindket is említ az anyagban, vagy a Cema Turbo live act akik közül Cema Laci hangszereket gyárt és a Maks labelén jelennek meg zenéi. Kimondottan tagok közül pedig Vicsek Viktor ma abból él hogy mapping vetítést meg fényinstallációkat csinál tehetős megrendelőknek, Szasa (R2D2) és Zefyr a Lahmacunon zenélnek, illetve a már említett Pap Dávid viszi a tilosos műsort teljesen eklektikus tartalommal és azon kívül jazz és egyéb zenekarokat menedzsel, koncerteket szervez teljesen pótolhatatlan szereplőként a jazz szférában. Prell/Telesport Peti csinálja tovább a hardcore bulikat a Davoria csapattal ahol Thalium is zenél, mind a ketten halálosan jól. És volt Reakthor Ferink, aki az örök vadászmezőkön képviseli most már az OPTIMAL-t, sajnos.

“Egri vár” (Pilis) 2003

Az életérzés az a 90-es években a részünkről óriási idealizmus volt. Hittünk benne, hogy az egész világ jobbá lesz, többek között a techno zene által is, ami át volt szőve amúgy rendesen futurológiával. Kicsit hasonló volt az egész az olasz futurizmushoz vagy az orosz avantgárdhoz, csak az erőszakos részek nélkül. Itt magyarországon akkor kezdődött a kapitalizmus, úgyhogy jól elvoltunk, és a techno-punk-hippie sound systemeknek a társadalomkritikája sem annyira vonzott be még senkit. A nagyobb baj az volt, hogy a 2000-es évek végére a techno fokozatosan elkezdett pangani, illetve volt egy híg fos EDM, meg egy underground amibe egyre inkább hálni járt csak a lélek. Nem voltak fiatal szervezők, nem nagyon voltak fiatal DJ-k, alig volt új live act. Persze kivételeket lehet mondani, de az volt a félelme az embernek, hogy az egész egy öregedő generáció magánügyévé fog válni és kb. annyira lesz érdekes 10-20 éven belül mint valami elbaszott hagyományőrző mozgalom. Mi meg egyrészt aggódtunk, másrészt azt mondtuk hogy basszátok meg, nem mi fogjuk ezt a problémát megoldani, tessék lehet tolongani. És akkor egy idő után elkezdtek újra történni dolgok. Volt egy acid reneszánsz, és lehetett érezni hogy ez igenis nagyon mélyen érdekel embereket továbbra is. A bulikat elkezdték rave-nek hívni, és kb. a semmiből megjelentek 20-30 éves szervezők, tele hittel meg kakaóval és egy idő után csak kapkodtad a fejed mert nem volt világos hogy kiknek a buliján vagy, kik játszanak, csak hogy nagyon jó, semmi cécó meg mellészarozás. Vannak újra ingyenes bulik, illegál és legál, vannak komoly warehouse helyek, tavaly két új kis techno klub is nyitott, sok a fiatal DJ és zenész, vannak új kiadványok és labelek, él, zakatol az egész. Megnyugtató, hogy egyáltalán nem mi fingjuk a passzátszelet ma: sokkal több szabadságot ad mindenkinek a bandából.

RNR666: Szevasz Oliver! Talán el sem hiszed, hogy milyen kurvára örül Budapest, hogy végre eljösz hozzánk is!!! Lehet már tudni, hogy milyen showt fogsz tolni a LÄRMBAN MOST PÉNTEKEN? Egy decens djszettre számítsunk, vagy egy rohamsisakos full live action-t tervezel?

THE HORRORIST: Nagyon örülök, hogy végre Budapesten is játszani fogok. Live setet fogok játszani, jelmezben, videóval és minden mással, ami szükséges.  A műsor azokból az 1989 és napjaink között készült számokból fog állni, amelyek a legjobban működnek színpadon, vagy amikhez hangulatom van. Változatos szettre számítsatok.

RNR666: Utolsó lemezed az idei Separate Dimension, ennek a számait játszod, vagy csak olyat amit azóta írtál, esetleg előveszel akár 2001-ből is majd trekkeket? Mennyire vagy “multra visszatekintő” tipus, szoktál gyerekkori fotóidat nézegetni és rácsodálkozni, hogy tellik az idő?

THE HORRORIST: Nagyon nosztalgikus vagyok, szerintem fontos nem elfelejteni, honnan jöttünk. Másrészt folytonosan a jelenben élek, tudom, hogy az idő rohan és sok a teendő!

RNR666: Tényleg, milyen gyerek voltál? Rád is igaz, a the Cramps örökbecsű sora a “you better ask my momma how to make a monster”?

THE HORRORIST: Elég vegyes gyerek- és kamaszkorom volt. Egyik része fájdalmas volt, a másik fantasztikus. Szerencsém volt, mindig jó barátaim voltak. Majd rátaláltam a zenére, mellyel kontrollálhatom démonaimat.

RNR666: A magyar techno-underground már többször is próbált leszervezni téged Budapestre, de nem jött nekik össze, pedig úgy tudom, hogy Thalium-ot (Davoria) még személyesen is ismered! Hogy jött össze most mégis hogy Budapesten is fellépj?

THE HORRORIST: Emlékszem, nagyon meg akartam csinálni vele a show-t, de akkoriban magam szerveztem a fellépéseimet, egyidejűleg pedig nyitottam egy éttermet Berlinben VOLK néven. Egy kissé kicsúsztak a kezemből a dolgok, legalábbis a koncertek nyilvántartása terén, végül valahogy két bulit szerveztem egy időpontra és kénytelen voltam Thaliumékét lemondani. Nagyon sajnálom és elnézést kérek ezért. Az életben néha rá kell jönnünk, hogy túl sokat vállaltunk. Végül az ELITE szervezőirodához kerültem, ők mindenről gondoskodnak számomra.

RNR666: New Yorki vagy, de ha jól tudom Berlinben van a székhelyed. Europából kb mindenki New Yorkba vágyik, de a New Yorkiak meg Europába? Mi volt a késztetésed alapja, hogy itt élj? Miben más az európai szcéna mint az amerikai? Mi hiányzik európából és mi hiányzik az usából számodra?

THE HORRORIST: Egyrészt a zene, amit csinálok, nagyon erős európai hatásokat hordoz. Koncertmeghívásaim 80%-a Európába szól. Másrészt New York túl drága lett egy magamfajta előadó számára. Több, mint 2500 dollárt fizettem havonta egy 29 négyzetméteres lakásért. Berlinben kétszintes lakásom van két erkéllyel és tetőterasszal, havi 1300 euróért.

RNR666: Egy barátommal akivel sokat hallgatjuk a zenédet arról vitatkoztunk, hogy vajon mennyire lehetsz spirituális és mennyire materialista. Tegyél rendet a fejekben, kérlek! Test vagy lélek pártinak mondanád magad inkább?

THE HORRORIST: Nem érdekelnek a tárgyak, azok csak jönnek és mennek… Amíg itt vagy, az számít, amit létrehozol és hogy viszonyulsz másokhoz. Persze, szeretek különféle berendezéseket használni a stúdiómban, de végeredményben ez nem sokat számít.

RNR666: Szintén ettől a barátomtól tudom, hogy kurva nagy hangszerparkod van! Ez igaz? Azt gondolnám, hogy akusztikus gitárod és szájharmonikád nincs. Mesélnél a setup-odról? Vannak benne olyan kütyük amiket kifejezetten imádsz?

THE HORRORIST: Nemigen adok el semmit, mert régebben, mikor még megtettem, később mindig hiányzott az eladott tárgy hangja, vagy használata. Mivel jó régóta megvan ez a szokásom, nos igen, elég szép gyűjteményem lett az évek során. Van egy nagy moduláris szintim, vagy 30 dobgépem, stb… A kedvenceim az automatikus kísérettel rendelkező cuccok. Igazi kis időgépek ezek a ’80-as, ’90-es évekből!

RNR666: Köztudott, hogy ha a kedvenc zenéidről kérdeznek, vagy azokról amik hatással voltak rád, akkor elektronikus zenéket sorolsz fel, bár a koncertjeidet elnézve nekem sokkal inkább jut eszembe GG Allin, a Depeche Mode helyett. Hallgatsz, szeretsz kifejezetten NEM-elektronikus zenéket is? Sőt, kivancsi volnék, hogy mondjuk 2010 utáni nem-szigoruan elektronikusnak aposztrofált zenék közül mi az amit kurvára kedvelsz?

THE HORRORIST: Meghallgatok mindent. Néhány név a sok közül: Leonard Cohen, Daniel Johnston, a Foreigner, Lionel Ritchie. Megnéztem az iTunes-omat és pillanatnyilag ezek rajta a legtöbbet játszott előadók.

RNR666: Esküszöm, befejezem ezt az “ajánljeztmegazt-kezdetű” kérdéseket, de tudnod kell, hogy mint nagy filmbuzi, kiváncsi vagyok, hogy láttál-e mostanában valami fasza filmet, amit mondjuk alig ismernek az emberek, illetve szerepeltel-e már irtál-e már filmzenét, egyaltalan mennyire izgat téged a film mint műfaj?

THE HORRORIST: Láttad a “Bőr, amelyben élek” (La piel que habito) című filmet? Szeretem a filmeket, bár manapság egyre kevesebbet találok érdekesnek. Kubrick, Lynch, Gaspar Noe, John Hughes, Paul Thomas Anderson olyan rendezők, akiket természetesen szeretek, gondolom, sokan mások is így vannak velük.

RNR666: Végül, mesélj kérlek: munkásságodat, témáidat ismerve, simán el tudom képzelni, hogy rád van égve a “perverz állat” jelző. Harcolsz ez ellen, szarsz rá, vagy egyszerűen már elfogadtad magad szörnyetegként?

THE HORRORIST: Mindenkiben él egy szörnyeteg. Mindenki jó is ugyanakkor. Ilyen az ember-lét. Szeresd mindkét oldalt magadban és másokban és boldog leszel… időd egyik felében.

— — — — — — — — —

this article in ENGLISH language
fotók: Things to come Records
köszönet az interjú leszervezésért: Technokunst
a kérdéseinket és a válaszokat fordította: Csati

RNR666: Hi Oliver! You wouldn’t believe how happy Budapest is, now that you finally visit us THIS FRIDAY! What are your plans? Should we expect a decent DJ show, or a helmeted full live set?

THE HORRORIST: I am very pleased to be coming to Budapest for the first time. I will be playing live with outfits, video and everything else!

RNR666: Your last album is this year’s Separate Dimension. Will you play mainly from this album, or music that you wrote since then, or you might even be picking out tracks from 2001?

THE HORRORIST: The show is the tracks I recorded since 1989 that work the best live or just what I am in the mood to play. Expect a wide variation of music.

RNR666: How much do you like looking back on the past, for example looking at childhood photos and wondering how much time has passed since then?

THE HORRORIST: I am very nostalgic and it’s important to know where you came from. On the other hand I always am living in the moment and I keep very aware time is passing fast and there is a lot to do!

RNR666: Let’s do just that for a moment. What kind of a kid were you? Is Cramps’s undead line “You better ask my momma how to make a monster” true for you too?

THE HORRORIST: I had a mixed childhood and teen years. Part was very troubled and part was amazing. With luck I always had a great group of friends and then I found music to control my demons.

RNR666: The Hungarian underground techno scene were trying to arrange a show for you since many years. Somehow, it never worked out up till now, although, as I hear, you are well acquainted with them and even personally know Thalium (Davoria). Where did you meet and how did it come that you’ll play in Budapest?

THE HORRORIST: I really tried to get the show to work with him but during that time I was doing my bookings myself and was opening a restaurant in Berlin called VOLK. Things got out of control on my end as far as being organized with the bookings so I ended up double booked and had to keep canceling with Thalium. I do apologize for that. Sometimes in life you think you can do more than you can. Finally I got on the best booking agency ELITE and they take care of everything for me.

RNR666: You are from New York and currently reside in Berlin. Everyone from Europe longs for the US and people from the US come to Europe? What made you want to live here? How is the European scene different from the US scene? What do you miss in Europe, and what did you miss in the US?

THE HORRORIST: Well the music I create is very European influenced so 80% of my bookings are in Europe. NYC also just became too expensive for an artist. I was paying over $2500 a month for a 29 square meter apartment. In Berlin I have a duplex (2 levels) with 2 balconies and a rooftop for 1300€.

RNR666: I entered an argument with a friend with whom we listen to your music a lot, about how spiritual and how materialistic you might be. Please, put our minds in order. Are you more body, or soul?

THE HORRORIST: I don’t care about objects they come and go. What matters is what you create and your relationships while you are here. Of course I like to use equipment in my studio but in the end it really doesn’t matter so much.

RNR666: He told me also, that you have an enormous collection of instruments. Is it true? I wouldn’t associate you with a Classical guitar or a harmonica. Would you tell us about your setup? Are there some gadgets you particularly like?

THE HORRORIST: I rarely sell anything because early on when I did I always missed the sound or use of something. Since I’ve been doing this so long yes I’ve collected a pretty nice studio of toys. I have a large modular, 30 drum machines etc… My favorite pieces are machines that have auto accompaniment in them. 80s and 90s boxes that play little parts for you. They are real time machines!

RNR666: A well-known fact is when they ask you about your favorites, or music that influenced you, you usually mention electrica. Watching your concerts nonetheless, GG Allin comes to my mind sooner than Depeche Mode. Do you listen to, or like expressedly non-electronic music as well? For example, from the post-2010 not strictly electronic scene, what do you enjoy the most?

THE HORRORIST: I listen to everything. Some of what I listen to most is Leonard Cohen, Daniel Johnston, Foreigner, Lionel Ritchie. If you look at my iTunes most played this is what comes up on top.

RNR666: I swear I won’t ask for more recommendations, but I, as a movie freak, am really curious about have you seen any badass movie that’s not mainstream? Have you played in, or written a score for a movie? How much does film, as a genre, interest, or influence you?

THE HORRORIST: Have you seen “The Skin I Live In” also known as La piel que habito? I love movies although these days less and less new ones are being released I find interesting. Kubrick, Lynch, Gasper Noe, John Hughes, Paul Thomas Anderson are some director that of course (and everyone else I think) loves.

RNR666: Finally, please tell, judging by your work and topics, I can easily imagine that the stamp of the “perverted animal” is stuck on you. Do you fight against it, don’t give a shit about it or have you simply accepted yourself as a monster?

THE HORRORIST: Everyone has a monster inside. Everyone is also a good person too. This is what is is to be human. Love both sides in yourself and others and you will be happy… half the time.

/// /// /// /// /// /// /// /// ///

all photo credits: Things to come Records
thx & bigup: Technokunst
eng translate: Csati