Totál durva one-man band attack az Usából, full primitív az egész, dobgép és gitár és dühös szövegek, de hozzá nagyon jó dalok. Az egész nagyon punk. Nagyon át tudom érezni azt, hogy érezheti magát egy magamfajta az óceán másik partján.
FUCK ICE
FUCK FASCISM
Majdnem egy éve írtam egy Dead Drugs kislemezről és megdöbbenve látom, hogy azóta mennyi minden jelent meg tőle, ami -szégyen ,de nekem kimaradt.
A megfordított kannabisz levélről, nekem a megfordított békejel ugrik be. Ahogy én, személy szerint olvasom a szimbólumot az, hogy ne legyen nyugi, de ne legyen polgárháború sem. Sem itt, sem náluk.
De imádom ezt a lemezt! Itt aztán nincsen a korunkra jellemző depresszió, meg a jövő miatti szorongás – vagy, ha van az is le van szarva.
Jófajta Ramones alapokon nyugvó gitármunka, kurvajó fogósra megírt dalok és egy nagyon karakteres énekhang, kurvajó énekdallamokkal. Kb. ennyi az egész. Nehéz kiemelni számokat, mert mind fasza, jó pörgős garage-pop/punk rock. Na jó, van két kakukktojás, a ‘Zero Candles‘ és az albumzáró ‘Energy‘.
A másik amiért imádom ezt az egész zenekart (a zenén kívül), az egész vizuális körítés amit kitaláltak ezzel a koponyás-kaszás imágóval, kiegészítve gombákkal és macskával!!!! Ha utánanéz valaki, könnyen észreveheti a lemezborítókon, pólómintán, szórólapokon ezt a három visszatérő elemet: kaszás / gomba / macska.
Pat Todd a The Lazy Cowgirls énekese volt, miután 2004-ben, húsz évvel a megalakulás után feloszlott a zenekar kezdte el részben új arcokkal a The Rankoutsiders-t. Mindkét zenekarra olyan előadók voltak hatással, mint Chuck Berry, a The Stooges vagy a Ramones. És persze a New York Dolls.
Ezzel az albummal éppen a NY Dolls előtt tiszteleg emberünk. Három Johnny Thunders (1952-1991) által írt dallal és három David Johansen (1950-2025) szerzeménnyel. Ezek nem New York Dolls dalok, hanem a zenekar két fő dalszerzőjének Dolls utáni szólóalbumairól valók.
Milyen lenne ez a lemez? A Cowgirlst is imádom, a NY Dolls-t úgyszintén, és totál Johnny Thunders mániás vagyok. 10/10.
Aki szereti a garage / punk-Rock n Roll / protoopunk zenéket, az nagyon érdekes dolgokat találhat a varsói Heavy Medication Records katalógusában.
Dru the Drifter : The Atomizer (saját kiadás) 2026
Ennyit sem ültem még egyetlen lemezismertetőn mit ezen, de végül is nem bánom, mert eleinte csak tetszett az album, de mostanra nagyon megszerettem. Igazándiból most sem jut eszembe mire emlékeztet igazából. Pár dalnál a Digital Leather jut eszembe a ‘Clam Sauce‘ meg a Catholic Spray. Vagy lehet Bobby Hussy féle Wristwatch az a mit kerestem? A Wistwatch második lemezérő >> ITT << írtam még 2023-ba.
Nem sok infó van erről a Nashville-i formációról, de azt gyanítom, hogy egyszemélyes dolog ez, néha kiegészülve kísérő zenekarral. De, az tuti, hogy ez a vékony, göndörhajú srác a motorja az egésznek.
A régebbi dolgai keményebb punkzenék voltak, de ez inkább dallamosabb, sok szintivel és kurvajó dalokkal, a ‘Here and Now‘ az simán egy sláger!
De az egész, majd’ félóra úgy jó, ahogy van. Az utolsó dalért meg külön köszönet, imádom az ilyen pszichedelikus hippi szarságokat, amit a Hellshovel vagy az Acid Baby Jesus játszott, vagy tizenöt évvel ezelőtt.
Új kislemez, új felállás, a dobos és az énekes maradt, a többiek lecserélődtek. Talán a hangzás is változott, de nem sokat. Rock ez, mondhatnánk esetleg garage rocknak, végül is mindegy. Nagyon jó mind a négy szám, engem sokszor nagy kedvenceimre a szintén ausztrál, tinédzserekből álló GOD zenekarra emlékeztet. A GOD a ’80-as évek legvégén tevékenykedett és ha jól tudom Ausztráliában kult-zenekarnak számítanak.
Ahogy mondtam, nagyon jó az összes dal, de a címadó ‘Same Day‘ tetszik a legjobban.
Nagyon csípem ezt a hamburgi bandát. Istenem, hányszor hallgattam besörözve, vonaton ülve a Nagykanizsa – Budapest vonalon az előző nagylemezüket! Arról az albumról >> ITT << írtam.
Szerencsére nem változott semmit a zenekar. Itt minden tökéletes: olyan riffek, hogy leszakad a fejed, olyan tempók, hogy muszáj, hogy beinduljon rá a lábad, és azok a refrének….!!!!!
Ezt a fajta garage punk / KBD punkot nem lehet jobban csinálni! Remélem egyszer elvetődnek Budapestre is.
Egy elveszettnek hitt koncertfelvétel a FLASH-től a ’90-es évek elejéről. Durva budapesti underground RnR halgulat ezerrel!
„üvölt ezer lóerő”, „összeomlik a ház” stb.
Ez a kazetta a január 16.-i utolsó FLASH koncerten lett volna kapható, de az a koncert sajnos elmarad, viszont vinni fogunk néhány darabot a január 26.-i Ted Milton & Blurt koncertre, aki ismer minket, nyugodtan szóljon, ha vásárolna belőle.
Puke Pisstols : The Lost Recordings (saját kiadás) 2026
Azzzzt a mindenit!!!!!!!! Éppen tegnap jutott az eszembe, hogy vajon mi lehet Andy-vel, az én nagy-nagy kedvencemmel, mert már nagyon régen hallottam felőle bármit is. És mi jön szembe velem ma reggel? Andy új zenekarának, vadonatúj lemeze!
Az öccsével közös (és persze Makoto a vadállat dobos!), régi zenekara a Tunnel Of Love az akkora favoritom, hogy azt ki sem tudom mondani. Az RNR666 húsz éves történetéből, ha egy koncertet kéne kiemelni, a 2008-as Kamra Klubos bulijuk lenne az (fotók itt vannak a koncertről).
Aztán majdnem pont tíz éve visszajött egyszemélyes produkciójával, mit Thee Amazing Andy California, hát az sem volt semmi buli. És ott van még a feleségével közös zenekara a The Monsieurs, ami egy ellenállhatatlanul jó punk rock zenekar.
Ez az új lemez a kettő (TOL / The Monsieurs) keveréke, nem annyira zajos és elvetemült mint a TOL volt, az igaz, de azért nagyon odabasz dupla gitárral és basszussal! A dalok nagyon meg vannak írva, fogósak és egy másodperc felesleg nincs bennük, egyből hatnak.
Remélem valaki kiadja valamilyen fizikai formában is hamarosan.
Escape-ism : Charge of the Love Brigade (Radical Elite Records) 2025
Az RNR666 közös top listájára küldte Zsófi ezt a lemezt, én addig nem hallottam erről a kéttagú formációról azelőtt, aminek férfi tagját, illetve előző zenekarait viszont régóta ismerem valamennyire. Ian Svenonius a kilencvenes évek elején a The Nation of Ulysse-ben majtd a The Make-Up-ban nyomult (mindkettőt a Dischords Records, Ian MacKaye kiadója adta ki).
Az Esape-ism-ben is ő énekel és gitározik, basszuson és szintin pedig egy Sandi nevű lány játszik és vokálozik. Ez az ötödik nagylemezük, ha beleszámoljuk az előzőt ami, ahogy kell megjelent vinylen, borítóval, de SEMMILYEN zenét nem tartalmaz.
Fura egy valami ez, úgy maximális Rock ‘n’ Roll, hogy szinte visszafogottnak mondható, de végig ilyen robbanás előtti feszültség van benne és hozzá a szinte hencegő dalszövegek arról, hogy „én vagyok a legnagyobb lázadó, meg a legnagyobb RnR arc meg törvényen kívüli” amit Sandi vokálozva megerősít „igen ő az.”
Amin meglepődtem, hogy az Usa-ban ők voltak a Pulp (a ’90-es évek britpop mozgalmának zászlóshajói) tournéjának nyitóbandája. Ezután átjöttek Európába és kis klubokban játszottak 50-60 néző előtt. Koncertvideóikat elnézve bármikor igent mondanék egy budapesti buli leszervezésére!
Ja, és állításuk szerint ők írták az első elektromos autók ELLENI számot (Black Gold) a RnR történelemben.
Ahogy az ember öregszik egyre kevésbé tart fontosnak olyanokat kijelenteni, hogy – Na, ez a kedvenc zenekarom. De ha nagyon kellene, lehet, hogy az argentin Zulo-t mondanám, mármint azok közül akiket az elmúlt pár évben ismertem meg.
Itt ez az új album és annyira egyéni, annyi kreativitás van benne, hogy beleszédülök. Az előzőekhez képest jóval több a pszichedelikus elem, nem véletlenül az első dal címe ‘Cretin Hawkwind ‘ és valóban emlékeztet a Hawkwind zenéjére, sőt az a eltorzított szörny-hang egy az egyben benne van valamelyik régi Hawkwind számban.
Nem mennék végig az összes számon egyrészt mert nem hallgattam még meg a lemezt olyan sokszor, csak egy ilyen összbenyomásom alakult ki, ami annyi, hogy nagyon tömény és nagyon szórakoztató. Fülhallgatóval érdemes rámenni, mert rengeteg apró zaj és egyéb apróság van a káoszban.
2026 top 10 az fix.
A Zulo előző lemezéről >> ITT << volt szó, másik három kiadványról meg >> ITT << >> ITT << és >> ITT <<írtunk.
Vissza a hatvanas évekbe, de teljesen. A hangzás, a dizájn, a formátum (7″) totál hatvanas évek. Ráadásul ez a madridi zenekar kizárólag hatvanas évekbeli hangszereket és erősítőket használ. (két mondaton belül háromszor jelent meg a 6-so szám, de mindannyian tudjuk, hogy a RnR a Sátán zenéje) Ja, és olyan jó dalaik vannak, mint a hatvanas évek legjobbjainak. A zenekarnak volt valami előzménye a ’90-es évek közepén, ami nem igazán van dokumentálva, ezt olvastam a kiadójuk oldalán.
Számomra külön öröm, hogy feldolgozták a The Lemon Fog ‘Summer’ című számát ami nekem a belépőm volt ebbe a ’60s psychedelic/ garage univerzumba miután megvettem – csak a lemezborító alapján egy megosztott The Lemon Fog / The Nomads nagylemezt, amin éppen a ‘Summer’ a kezdő dal.
Hát ez nem semmi együttműködés két, nyugodtan mondhatjuk legenda között. Az egyikőjük Alice Bag aki az egyik első Los Angeles-i punkzenekar a The Bags énekesnője volt. A másik tag pedig King Congo Powers aki a Gun Club alapítója, később a The Cramps gitárosa, és megfordult Nick Cave mellett is a The Bad Seeds-ben, mostani zenekara pedig a The Pink Monkey Birds. Ráadásul az első hivatalos Ramones fan klub alapítója is egyben!!!
Ennek a közös zenekarnak nem igazán van köze az előbb felsoroltakhoz. Ők loud lounge-nak nevezték el. Ami igen találó erre a latin és trópusi ritmusokra épülő nagyon furcsa zenére. Kid Congo gitárja inkább aláfestő jellegű (ellentétben azzal amit előző zenekaraiban művelt), Alice Bag szintetizátor hangzása kifejezetten ‘olcsó’ és a dobalapokról is kb. ez mondható el. Az egész egyszerre hat retrónak és nagyon modernnek.
A szövegek is egyszerre szomorúak és viccesek, az előadás mód is hol drámainak, hol karikatúra szerűen eltúlzottnak tűnik.
Juanita és Juan kitalált karakterek és az egész lemeznek van egy háttérsztoria, valós, személyes dolgokkal keverve, mint a DBWMGWD című dal, ami annyit tesz David Bowie Was My Gateway Drug.
Eléggé sajnálom, hogy lemaradt az RNR666 2025-ös toplistájáról, most biztos hozzáírnám. Na, mindegy.