Csank Laci az elmúlt egyhónapban kétszer is színpadra állt egyedül, egy szál akusztikus gitárral, meg néhány feldolgozás számmal. A második alkalommal állítólag már kevésbé volt hamis, mint elsőre. Az első alkalommal azonban többen videózták és a hang is rögzült: ebből vágtunk össze egy elsőkoncertfilmet és közben megbeszéltük, hogy felteszek majd neki pár kérdést, aztán az egészet, mármint az elkészült filmet, meg a kérdéseimre adott válaszait majd felbasszuk ide, az RNR-re.
Íme.

Oké, hogy ez volt az első Csank László koncert, de amúgy kb hányadjára álltál most színpadon és hanyadik zenei formációd ez a self-titled?
oi! üdvözlöm a kedves nézőket! ha minden zenei, zenekari formáció(m) beleszámít, akkor szerintem ez volt körülbelül a 147. fellépésem. Egyszálbélgitárosként viszont csak az első (vagy a második), ha nem vesszük a nagykamasz-korombéli „tábortüzes” baszásokat (kispál, csehbereményi, urh, badadada, tudósok, ..). Ez most körülbelül a 13. (juj!) típusú zenei formációm 20 éven belül (kisebb-nagyobb intenzitásokkal itt járt mátyás király: szuicid gombócok, diszkrét félhomály, jolana, francis begbie, francia bejgli, románia, boob of a man aka waffen bisex, halálorgazmus, hannah and the sterni boys [ezt Berlinben toltuk pl Kicsi Sebővel], polhodi, csanxalay, duplaeu, és most a szóló).

Mostantól akkor ez lesz? Saját néven, egyszáll akusztikus gitárral a kezedben, a számok közt sztorizgatva fogsz koncerteket adni?
Figy, honnan a sárgából tudjam?! Illetve ez lesz, de kitudjameddig. Gondolom fejlodni meg pörögni fog par honapig, aztán meg meglátjuk. Mú.

Az első koncert közben is hallható, ahogy beüvölti valaki, hogy „saját számot!”, de te maradtál a feldolgozásoknál. Tervezel saját számot írni Csank Lászlónak?
Nem tervezem, de kéne. Eddig csak zenét írtam magamtól, vagy valaki mással gagyi dalszövegeket. Néha hallok haveroktól, barátoktól nagyon jó családtörténeti sztorikat a durva félmúltból, lehet azokkal kéne kezdeni valamit. De a biztonság kedvéért küldjétek a frigyládát dalszövegekkel megtöltve: laszlocsankgmail . Kössz! :*

Tényleg, amúgy írtál már valaha saját számot? Van mondjuk egy olyan Románia szám amire úgy emlékszik mindenki, hogy na azt te írtad?
Vannak olyan dalok vagy számok, amiknek egyedül írtam a zenéjét, és vannak olyanok amiket többesben írtunk. Igen, a legtöbb akkordot/riffet/ötletet/szólót ide szállítottam: románia, szuicid gombócok, halálorgazmus, sterniboys. Hogy teljesen őszinte legyek, szerintem jövőhéten rakom össze az első olyan számomat, hogy saját szöveg egyedül és saját „zene” egyedül: kamaszkoromban mindösszesen egy darab „verset” írtam, és tegnap bevillant, hogy alárakok valami minimalista melankolikus etűdöt. Sajna csak ez van. Drukkoljatok!

Habár sokat pofázol a számok között, de hátha elfelejtettél valamit ott és akkor, szóval: részletezhenéd, hogy a koncertfilmben elhangzó dalokhoz milyen viszony fűz téged.
Hmm.
Első szám: EKV: Csak pár évünk maradt… : Egy SarkadiZsolt cikk vezetett rá… Amúgy meg vonz a későjugó altpopzenei kultúra, meg a hozzá tartozó szétbaszott történelem, illetve „imádom” Boszniát. Plusz az eredeti trekkben jók az akkordok, és tök jól sikerült sztem áthangszerelnem. Azon kevés számok egyike, amit relatíve kevés hamis hanggal adok elő. Hurrá! Legalább 2 emberről tudom, hogy „miattam” ismerte meg es szerette meg eme számot, ugyhogy az utazás mégis megérte.

Hé, te! Elég Butthole Surfers-fanatikus vagy ahhoz, hogy tudd: készül egy dokumentumfilm a Butthole-ról? Na, mi megkerestük a film producerét Noa Durban-t, hogy személyesen ő meséljen a kétezerhuszas évek legjobban várt doksijáról.

– Kérlek, először is mesélj magadról! Csak nem egy főállású Butthole Surfers dokumentumfilm producer vagy?

–  A nevem Noa Durban, Los Angelesben élek. Korábban több művész, nonprofit szervezet üzleti szakértőjeként és tanácsadójaként dolgoztam, mielőtt tavaly betársultam Tom Stern mellé, akivel közösen ezt a doksit készítjük. A Butthole Surfers Movie amúgy az első filmem, és igen, ez a projekt jelenleg kitölti minden időmet.

– Hogy jött az ötlet, hogy Butthole dokumentumfilmet készítsetek?

–  Tom Stern, a rendező-producer a Butthole Surfers-tagok barátja amióta a nyolcvanas évek közepén videóra vette a banda CBGB-s fellépését. Együttműködtek aztán több projektben, például az Entering Texas című rövidfilmben, vagy az egész estés Freaked című moziban, továbbá Tom készítette Paul Leary számára  a Do You Like To Eat a Cow videót. Aztán Paul Leary és Gibby Haynes azt mondták neki, hogy ha valaha készül róluk dokumentum, akkor azt akarják, hogy ő csinálja azt – és most bele is kezdett! Tom mindig is akart egy filmet a Butthole Surfers-szel. Nagyfilmje, a Freaked, eredetileg Butthole Surfers-ihlette történet akart volna lenni, de az élet úgy hozta, hogy ebből nem lett semmi. Mostanra a Butthole olyan életszakaszához érkezett, ahol megérettnek érezték az időt egy róluk szóló film elkészítéséhez, amely egyben Tom és a banda több, mint három évtizedes együtt munkálkodásának kulminációs pontja is lehet. Gyártásvezetőnk, Paul Rachman ismert zenei videó- és dokumentumfilm-producer, ezen kívül a Slamdance Filmfesztivál szervezője. A zenekarral is közvetlenül együttműködünk, akik teljes archívumukhoz hozzáférést biztosítottak nekünk.

– Mesélj kérlek a filmről, hogyan képzeljük el? Időrendiséget követsz, vagy lesz valami speciális dramaturgiai íve? Lesznek benne olyan exkluzív tartalmak, mint soha sem látott videók, fotók, különleges megszólalók stb?

–  A filmet leginkább egy musicalhoz hasonlóan képzeltük el, a mélységes mély archívumból építkezve, ahol a zene adja meg a szerkezetet. Erre a gerincre építjük rá a legjobban sikerült interjú-részeket, régi videofelvételeket, animációkat, grafikákat és számos szürreális dramatizált jelenetet, hogy mindezeken keresztül meséljük el a zenekar viharos történetét: kevésbé időrendhez kötve, sokkal inkább kísérletező módon – az ő anarchikus szellemükben.

– Az instagramod alapján szoros kapcsolatban vagy a zenekar tagjaival.  Úgy tudjuk, hogy a zenekartagok már nem mind Texasban élnek. Sokat utazol a film készítése során, mintha egy road-moviet forgatnál? Mi volt a legemlékezetesebb pillanat az eddigi forgatások közül?

–  Igen nehéz egyetlen emlékezetes pillanatot kiválasztani az egészből, de személy szerint én azt választanám, amikor Gibby megmutatta, hogyan dolgozik a megafonnal, és amikor együtt improvizáltunk. Hatalmas élmény volt számomra – „zenélni” (vagyis inkább: zajolni) Gibbyvel. Rengeteget utaztunk mindenfelé az Államokban, a legjobb interjúk, történetek után kutatva. Hét állam számos városában forgattunk és még legalább 3 további államot be fogunk járni a forgatásból hátralévő pár hónapban. Ebből úgy tűnhet, hogy csupán utazgatunk és bulizunk, de valójában arról van szó, hogy az emberek könnyebben kötélnek állnak, ha a stáb utazik hozzájuk, ahelyett, hogy összetoboroznánk őket egy helyre a forgatás kedvéért.

– A Butthole basszusgitárosát, Jeff Pinkus-t nem láttuk a trailerben, vele mi a helyzet?

– Jeff Pinkus, a legendás basszusgitáros és kedves barátunk szintén támogatja a projektet, de egyelőre úgy döntött, hogy kimarad belőle. Ettől függetlenül, minden tiszteletünk Jeffé és boldogok lennénk, ha résztvenne a filmben.

– Mesélj a trailerben látható mormotákról, légyszi és külön érdekel, hogy hogy a picsába vettétek rá őket, hogy gitározzanak?!

– Az állatok, melyeket a promóvideónkban láthattatok, sajnos csak digitális technika szüleményei. Paul Leary ötlete volt, hogy bizonyos koncertjelenetekben földi kutyák játsszanak, szóval az ő tiszteletére kerültek bele a mormoták a trailerbe. Ugyanakkor az is lehet, hogy valódi, betanított mormotákat láthattok majd a filmben, Butthole Surfersnek öltözve: meglátjuk…

– Mesélnél arról a Gibby bábúról amely a „Gibby nemrég felfedezte, hogy részben askenázi zsidó!” című videóban is szerepel?

–  Azt a Gibby bábut Drew Massey bábművész készítette. Ez a bábú az egyik segédeszközünk a Butthole-sztori életre keltéséhez. Mivel a ’80-as, ’90-es évek felvételeinek zöme szar felbontású VHS videó, megpróbálunk minél kreatívabbak lenni történeteik újrafeldolgozásában, szóval, nem akarjuk beszélő fejek tömkelegével ellaposítani a filmet, inkább arra törekszünk, hogy átadjunk valamennyit a Butthole-ra jellemző őrületes alkotó energiákból, emiatt lesznek a bábok, a földi kutyák és a többi, amiket majd láthattok!

– Studio albumuk 2001-ben jelent meg utóljára. Te, mint amolyan hivatalos Butthole-szakértő, mit tudsz: lesz még valaha új Butthole album?

–  Ami egy új Butthole Surfers lemezt illet, azt mondom: sohase mondd, hogy soha! Amit elárulhatok, az annyi, hogy érdekes dolgok vannak mozgásban jelenleg is, amíg beszélgetek veletek…

– Emlékszel amúgy, hogy mikor fedezted fel magadnak először a zenekart? Láttad őket valaha élőben színpadon játszani?

–  Sajnálatos módon 1993-ban születtem, és időm legnagyobb részét szülőhazámban, Izraelben töltöttem, így sohasem láttam őket élőben! Ez is az egyik oka, hogy nagyon motivált vagyok ennek a filmnek az elkészítésében. Meg akarom mutatni mindenkinek a „Butthole varázslatot” mindazoknak, akiknek erre nem volt esélyük valós időben. Szóval, én kb egy évtizede nagy rajongójuk vagyok. A Ministry Jesus Built My Hotrod-jában „találkoztam” először. Gibby-vel, aztán, amikor mélyebbre ástam és „felfedeztem” az egész Butthole Surfers-t: csak néztem! Rendkívül szerencsésnek érzem magam, hogy ezen az álomprojekten dolgozhatok!

– Véleményed szerint amúgy miért fontos 2022-ben filmet forgatni a Butthole-ról?

– A Butthole Surfers egy óriási hatású, ám tragikusan aluldokumentált zenekar. Úgy érezzük, hogy itt az ideje, hogy egy filmmel hozzájárulhassunk ahhoz, hogy a Butthole elfoglalhassa méltó helyét a rock-/punk-/zene- és persze Texas mozgóképes történelemben egyaránt!

– Mesélj, amúgy, hogy van Gibby manapság? Mivel tölti a napjait?

– Gibby remekül van, Brooklynban él a feleségével és fiával. Mostanában főleg a kisfiú baseball-karrierjét egyengeti. 2020-ban kiadott egy remek gyerekeknek-fiatal felnőtteknek szánt könyvet Me and Mr Cigar címmel, valamint rendszeresen turnézik és fellép Paul Green Rockiskolájában.

– Ha egyszer elkészülsz a filmmel van már újabb ötleted, hogy miről/kiről készítenél újabb mozit?

– Részemről, egy másik zenekar, amelyet jobban meg szeretnék ismertetni a anygközönséggel, az a Type O Negative – egy másik legendás együttes, akik sokkal több elismerést érdemelnének, mint amennyit eddig kaptak. Tom és én ezen kívül gyűjtögetjük az ötleteket egy horror filmhez is.

– Hogy tervezed, mikor lesz látható a film? Tudnak valahogy segíteni neked a BS rajongók, hogy a filmed elkészüljön, illetve pontosan mire van szükséged a film elkészüléséhez?

– Egy nagyobb fesztiválon, mint például a Sundance, vagy az SXSW-n, szeretnénk bemutatni a filmet, nagyjából jövő ilyenkor! Még mindig gyűjtünk az utómunkára, hogy szeptemberre egy nyersvágással rendelkezhessünk, akkor lesz ugyanis a jövő évi fesztiválok előválogatása. Ha a rajongók, akik ezt olvassák, képesek bármennyivel hozzájárulni a film elkészültéhez, nagyon hálásak lennénk! Az adományok az USÁ-ban adóvisszatérítésre jogosultak, a The Film Collaborative-en keresztül. Adományozni pedig ITT TUDTOK!

– És azt tudtad-e, hogy az RN666 Magazin egyszer régen kiadott egy split kislemezt, RNR666 Records néven és örök tiszteletünk jeléül „MUSIC FOR GIBBY” lett a kiadónk mottója? A 250 darab lemezből a #001-es példányt azóta is őrizzük, hogy egyszer eljutassuk azt Gibby-nek. Válalnád-e ezt a szent küldetést, hogy átadod neki a lemezt és ezt a pillanatot akár meg is örökíted számunkra?

– Örömmel! És ígérem, hogy megörökítjük majd számotokra Gibby reakcióját is! Jöhet a postacímünk?

---

A felhasznált fotókat Noa Durban instagramjáról szedtük

Ezt a cikket angolul is elolvashatod: ITT

Köszönet a fordításért Csatinak

Hey You! Are you Butthole Surfers-fanatic enough to know: there’s a documentary coming soon about the Butthole Surfers? Well, we approached the producer Noa Durban to tell us everything about the most anticipated punk documentary of the two-thousand-twenties.

– Please, introduce yourself! You are a full time Butthole Surfers movie producer?

– My name is Noa Durban, I live in Los Angeles. I have been a marketing strategist and consultant for various artists, nonprofits, and other businesses up until I teamed up with Tom Stern last year. The Butthole Surfers Movie is my first, and I am producing it full-time.

– How did you come by the idea to make a documentary about BS? Who else is involved in the works?

– Director/producer Tom Stern has been friends with the Butthole Surfers since he first shot their CBGB’s show in the mid-eighties in NY while he was in film school. He collaborated with them on multiple projects like the short Entering Texas, the feature film Freaked, and his recent video for Paul Leary – Do You Like to Eat a Cow. Paul Leary and Gibby Haynes told him that if there would ever be a documentary about them, they’d want him to do it – and so, now he is! Tom has always wanted to do a film with the Butthole Surfers. His movie, Freaked, was originally meant to be a Butthole Surfers narrative film! But life happened, and it never got made. Now the Buttholes are at a point in their lives where they are ready to have such a film made, so this movie would be like a culmination of Tom and the band’s relationship that has spanned more than three decades. Our executive producer, Paul Rachman, is a notable music video and documentary director/producer, plus a co-founder of the esteemed Slamdance Film Festival. We are also working in collaboration with the band who has been kind enough to offer us free access to their catalogue.

– Please help us imagine the movie! Will it follow a timeline or a dramaturgical structure? Will it contain exclusives, like never before published video footages or photos, special guests etc?

– We plan on structuring this doc more like a musical, leaning into the songs from the band’s deep library and letting the music provide the structure. Into that spine we will add the best of our exhaustive interviews, archival footage, cutting-edge animation and graphics, and surreal reenactments, to tell the story of the band and their tumultuous history, but less chronological and more experimental – in the anarchic spirit of the band.

– What was your most memorable moment from the shootings so far?

– It’s really hard to choose a single moment out of this incredible journey, but personally, I think it was off-camera when Gibby showed me how to work the bullhorn and we improvised some stuff together. It was a hugely significant moment for me – „making music” (or noise) with Gibby.

– Looking at your Instagram, you are close to members of the band. As we know, not all of them live in Texas anymore, Gibby, for example, lives in Brooklyn perhaps? Do you travel a lot like you’re shooting a road movie, or summon the band members somewhere?

– We have been travelling a fair amount throughout the United States scouring for the best interviews and stories. We have shot in multiple cities and 7 states, and we are expecting to shoot in at least 3 additional states in the next couple of months. It might sound like we are taking a leisurely road trip, but that’s really not the case – it’s just that people are far more inclined to participate if you come to them instead of asking them to come to us.

– Jeff Pinkus is not mentioned neither on the project site nor in the trailer. What about him?

– Jeff Pinkus is a dear friend and legendary bass player – he has been supportive of our project but has chosen to sit it out. That being said, we have nothing but love and appreciation for Jeff and we would be more than happy to include him in the film if and when he’s ready.

– How the hell was the giant groundhogs made and did it play the guitar (saw in the trailer)?– The groundhogs shown on our sizzle reel were, unfortunately, digitally composited. Paul Leary has requested that we use groundhogs for some live action reenactments, so we paid him homage by adding them to the sizzle. You might see some real-live trained groundhogs wearing tiny Butthole Surfers outfits in the film – stay tuned…

– We saw the Gibby puppet and the ‘Gibby recently discovered he is part Ashkenazi Jew!‘ clip. Could you tell us more about this puppet?

– The Gibby puppet was designed by superstar puppeteer Drew Massey. It is one of many creative tools we will use to bring the Butthole Surfers’ story to life. Because most 80s and 90s footage is low-res personal VHS recordings, we really want to be creative in our recreations of their tales. We also don’t want to just show a string of „talking heads” interviews and we strive to make a movie that captures some of their insane creativity,  so puppets and groundhogs and anything else goes!

– Their last album to date is from 2001. As an expert on BS, can you tell us if there will ever be another one?

– Regarding a new Butthole Surfers release – never say never! There are interesting things in motion as we speak…

– Why is it so important to make a documentary about BS in 2022?

– The Butthole Surfers are influential, and well-respected, but they’re criminally under-documented. We feel that the time has cometo cement their rightful place in rock/punk/music/Texas history.

– Perhaps you remember the moment when you became their fan. How did it happen? Have you ever seen them playing live?

– Unfortunately, I was born in 1993 and spent most of my life in my home country of Israel, so I never good to see them live! That’s one of the reasons I’m very driven to make this movie come to life. I want to expose people who haven’t had the chance to experience the full Butthole Surfers experience in real time to their magic through this film. I have been a huge fan of theirs for about a decade now. I learned about them via Jesus Built My Hotrod. Gibby’s vocals had me hooked and I was blown away when I dug deeper and „discovered” the Butthole Surfers. I feel extremely fortunate to work on this dream project!   

– Please tell, how is Gibby doing nowadays? How is he spending his days, what projects is he into?

– Gibby is doing great, living with his wife and son in Brooklyn. He is mostly busy being a baseball dad to his kid. He also released a really great young adult/children’s book called Me and Mr. Cigar in 2020, and he’s been touring and performing with Paul Green’s School of Rock in recent years.

– When this movie is done, do you have any ideas for another one?

– Personally, as far as music docs go, another band I would love to explore are Type O Negative – another legendary underrated band that deserves a lot more credit than it gets. Tom and I are also spitballing ideas for a horror narrative feature film.

– According to plans, when do you intend to premiere the film? Could BS fans help you in some way to achieve this goal and what do you need exactly for making/finishing the movie?

– We intend to premiere the film at a festival like Sundance or SXSW aruond this time next year! We are still fundraising to start an editing room ASAP and get a rough cut done by September, in time for festival submission. If any of the fans reading this are able to contribute, we would immensely appreciate any size donation! Donations are also tax-deductible in the US through our fiscal sponsors, The Film Collaborative. Donate HERE!

– Once upon a time, RNR666 Magazine released a 7″ and we chose „MUSIC FOR GIBBY” for our motto. We kept copy number 1, with a view to getting it to Gibby. Would you take this sacred mission upon you to give him the 7″ and, if possible, capture the moment for us?

– We would be happy to give your 7″ to Gibby and we will do our best to shoot his reaction. Do you need our shipping info?

---

All photos source: Noa Durban

This article can be read in Hungarian language HERE

Thanks for the translating: Csati