Csank Laci az elmúlt egyhónapban kétszer is színpadra állt egyedül, egy szál akusztikus gitárral, meg néhány feldolgozás számmal. A második alkalommal állítólag már kevésbé volt hamis, mint elsőre. Az első alkalommal azonban többen videózták és a hang is rögzült: ebből vágtunk össze egy elsőkoncertfilmet és közben megbeszéltük, hogy felteszek majd neki pár kérdést, aztán az egészet, mármint az elkészült filmet, meg a kérdéseimre adott válaszait majd felbasszuk ide, az RNR-re.
Íme.

Oké, hogy ez volt az első Csank László koncert, de amúgy kb hányadjára álltál most színpadon és hanyadik zenei formációd ez a self-titled?
oi! üdvözlöm a kedves nézőket! ha minden zenei, zenekari formáció(m) beleszámít, akkor szerintem ez volt körülbelül a 147. fellépésem. Egyszálbélgitárosként viszont csak az első (vagy a második), ha nem vesszük a nagykamasz-korombéli „tábortüzes” baszásokat (kispál, csehbereményi, urh, badadada, tudósok, ..). Ez most körülbelül a 13. (juj!) típusú zenei formációm 20 éven belül (kisebb-nagyobb intenzitásokkal itt járt mátyás király: szuicid gombócok, diszkrét félhomály, jolana, francis begbie, francia bejgli, románia, boob of a man aka waffen bisex, halálorgazmus, hannah and the sterni boys [ezt Berlinben toltuk pl Kicsi Sebővel], polhodi, csanxalay, duplaeu, és most a szóló).

Mostantól akkor ez lesz? Saját néven, egyszáll akusztikus gitárral a kezedben, a számok közt sztorizgatva fogsz koncerteket adni?
Figy, honnan a sárgából tudjam?! Illetve ez lesz, de kitudjameddig. Gondolom fejlodni meg pörögni fog par honapig, aztán meg meglátjuk. Mú.

Az első koncert közben is hallható, ahogy beüvölti valaki, hogy „saját számot!”, de te maradtál a feldolgozásoknál. Tervezel saját számot írni Csank Lászlónak?
Nem tervezem, de kéne. Eddig csak zenét írtam magamtól, vagy valaki mással gagyi dalszövegeket. Néha hallok haveroktól, barátoktól nagyon jó családtörténeti sztorikat a durva félmúltból, lehet azokkal kéne kezdeni valamit. De a biztonság kedvéért küldjétek a frigyládát dalszövegekkel megtöltve: laszlocsankgmail . Kössz! :*

Tényleg, amúgy írtál már valaha saját számot? Van mondjuk egy olyan Románia szám amire úgy emlékszik mindenki, hogy na azt te írtad?
Vannak olyan dalok vagy számok, amiknek egyedül írtam a zenéjét, és vannak olyanok amiket többesben írtunk. Igen, a legtöbb akkordot/riffet/ötletet/szólót ide szállítottam: románia, szuicid gombócok, halálorgazmus, sterniboys. Hogy teljesen őszinte legyek, szerintem jövőhéten rakom össze az első olyan számomat, hogy saját szöveg egyedül és saját „zene” egyedül: kamaszkoromban mindösszesen egy darab „verset” írtam, és tegnap bevillant, hogy alárakok valami minimalista melankolikus etűdöt. Sajna csak ez van. Drukkoljatok!

Habár sokat pofázol a számok között, de hátha elfelejtettél valamit ott és akkor, szóval: részletezhenéd, hogy a koncertfilmben elhangzó dalokhoz milyen viszony fűz téged.
Hmm.
Első szám: EKV: Csak pár évünk maradt… : Egy SarkadiZsolt cikk vezetett rá… Amúgy meg vonz a későjugó altpopzenei kultúra, meg a hozzá tartozó szétbaszott történelem, illetve „imádom” Boszniát. Plusz az eredeti trekkben jók az akkordok, és tök jól sikerült sztem áthangszerelnem. Azon kevés számok egyike, amit relatíve kevés hamis hanggal adok elő. Hurrá! Legalább 2 emberről tudom, hogy „miattam” ismerte meg es szerette meg eme számot, ugyhogy az utazás mégis megérte.

Hé, te! Elég Butthole Surfers-fanatikus vagy ahhoz, hogy tudd: készül egy dokumentumfilm a Butthole-ról? Na, mi megkerestük a film producerét Noa Durban-t, hogy személyesen ő meséljen a kétezerhuszas évek legjobban várt doksijáról.

– Kérlek, először is mesélj magadról! Csak nem egy főállású Butthole Surfers dokumentumfilm producer vagy?

–  A nevem Noa Durban, Los Angelesben élek. Korábban több művész, nonprofit szervezet üzleti szakértőjeként és tanácsadójaként dolgoztam, mielőtt tavaly betársultam Tom Stern mellé, akivel közösen ezt a doksit készítjük. A Butthole Surfers Movie amúgy az első filmem, és igen, ez a projekt jelenleg kitölti minden időmet.

– Hogy jött az ötlet, hogy Butthole dokumentumfilmet készítsetek?

–  Tom Stern, a rendező-producer a Butthole Surfers-tagok barátja amióta a nyolcvanas évek közepén videóra vette a banda CBGB-s fellépését. Együttműködtek aztán több projektben, például az Entering Texas című rövidfilmben, vagy az egész estés Freaked című moziban, továbbá Tom készítette Paul Leary számára  a Do You Like To Eat a Cow videót. Aztán Paul Leary és Gibby Haynes azt mondták neki, hogy ha valaha készül róluk dokumentum, akkor azt akarják, hogy ő csinálja azt – és most bele is kezdett! Tom mindig is akart egy filmet a Butthole Surfers-szel. Nagyfilmje, a Freaked, eredetileg Butthole Surfers-ihlette történet akart volna lenni, de az élet úgy hozta, hogy ebből nem lett semmi. Mostanra a Butthole olyan életszakaszához érkezett, ahol megérettnek érezték az időt egy róluk szóló film elkészítéséhez, amely egyben Tom és a banda több, mint három évtizedes együtt munkálkodásának kulminációs pontja is lehet. Gyártásvezetőnk, Paul Rachman ismert zenei videó- és dokumentumfilm-producer, ezen kívül a Slamdance Filmfesztivál szervezője. A zenekarral is közvetlenül együttműködünk, akik teljes archívumukhoz hozzáférést biztosítottak nekünk.

– Mesélj kérlek a filmről, hogyan képzeljük el? Időrendiséget követsz, vagy lesz valami speciális dramaturgiai íve? Lesznek benne olyan exkluzív tartalmak, mint soha sem látott videók, fotók, különleges megszólalók stb?

–  A filmet leginkább egy musicalhoz hasonlóan képzeltük el, a mélységes mély archívumból építkezve, ahol a zene adja meg a szerkezetet. Erre a gerincre építjük rá a legjobban sikerült interjú-részeket, régi videofelvételeket, animációkat, grafikákat és számos szürreális dramatizált jelenetet, hogy mindezeken keresztül meséljük el a zenekar viharos történetét: kevésbé időrendhez kötve, sokkal inkább kísérletező módon – az ő anarchikus szellemükben.

– Az instagramod alapján szoros kapcsolatban vagy a zenekar tagjaival.  Úgy tudjuk, hogy a zenekartagok már nem mind Texasban élnek. Sokat utazol a film készítése során, mintha egy road-moviet forgatnál? Mi volt a legemlékezetesebb pillanat az eddigi forgatások közül?

–  Igen nehéz egyetlen emlékezetes pillanatot kiválasztani az egészből, de személy szerint én azt választanám, amikor Gibby megmutatta, hogyan dolgozik a megafonnal, és amikor együtt improvizáltunk. Hatalmas élmény volt számomra – „zenélni” (vagyis inkább: zajolni) Gibbyvel. Rengeteget utaztunk mindenfelé az Államokban, a legjobb interjúk, történetek után kutatva. Hét állam számos városában forgattunk és még legalább 3 további államot be fogunk járni a forgatásból hátralévő pár hónapban. Ebből úgy tűnhet, hogy csupán utazgatunk és bulizunk, de valójában arról van szó, hogy az emberek könnyebben kötélnek állnak, ha a stáb utazik hozzájuk, ahelyett, hogy összetoboroznánk őket egy helyre a forgatás kedvéért.

– A Butthole basszusgitárosát, Jeff Pinkus-t nem láttuk a trailerben, vele mi a helyzet?

– Jeff Pinkus, a legendás basszusgitáros és kedves barátunk szintén támogatja a projektet, de egyelőre úgy döntött, hogy kimarad belőle. Ettől függetlenül, minden tiszteletünk Jeffé és boldogok lennénk, ha résztvenne a filmben.

– Mesélj a trailerben látható mormotákról, légyszi és külön érdekel, hogy hogy a picsába vettétek rá őket, hogy gitározzanak?!

– Az állatok, melyeket a promóvideónkban láthattatok, sajnos csak digitális technika szüleményei. Paul Leary ötlete volt, hogy bizonyos koncertjelenetekben földi kutyák játsszanak, szóval az ő tiszteletére kerültek bele a mormoták a trailerbe. Ugyanakkor az is lehet, hogy valódi, betanított mormotákat láthattok majd a filmben, Butthole Surfersnek öltözve: meglátjuk…

– Mesélnél arról a Gibby bábúról amely a „Gibby nemrég felfedezte, hogy részben askenázi zsidó!” című videóban is szerepel?

–  Azt a Gibby bábut Drew Massey bábművész készítette. Ez a bábú az egyik segédeszközünk a Butthole-sztori életre keltéséhez. Mivel a ’80-as, ’90-es évek felvételeinek zöme szar felbontású VHS videó, megpróbálunk minél kreatívabbak lenni történeteik újrafeldolgozásában, szóval, nem akarjuk beszélő fejek tömkelegével ellaposítani a filmet, inkább arra törekszünk, hogy átadjunk valamennyit a Butthole-ra jellemző őrületes alkotó energiákból, emiatt lesznek a bábok, a földi kutyák és a többi, amiket majd láthattok!

– Studio albumuk 2001-ben jelent meg utóljára. Te, mint amolyan hivatalos Butthole-szakértő, mit tudsz: lesz még valaha új Butthole album?

–  Ami egy új Butthole Surfers lemezt illet, azt mondom: sohase mondd, hogy soha! Amit elárulhatok, az annyi, hogy érdekes dolgok vannak mozgásban jelenleg is, amíg beszélgetek veletek…

– Emlékszel amúgy, hogy mikor fedezted fel magadnak először a zenekart? Láttad őket valaha élőben színpadon játszani?

–  Sajnálatos módon 1993-ban születtem, és időm legnagyobb részét szülőhazámban, Izraelben töltöttem, így sohasem láttam őket élőben! Ez is az egyik oka, hogy nagyon motivált vagyok ennek a filmnek az elkészítésében. Meg akarom mutatni mindenkinek a „Butthole varázslatot” mindazoknak, akiknek erre nem volt esélyük valós időben. Szóval, én kb egy évtizede nagy rajongójuk vagyok. A Ministry Jesus Built My Hotrod-jában „találkoztam” először. Gibby-vel, aztán, amikor mélyebbre ástam és „felfedeztem” az egész Butthole Surfers-t: csak néztem! Rendkívül szerencsésnek érzem magam, hogy ezen az álomprojekten dolgozhatok!

– Véleményed szerint amúgy miért fontos 2022-ben filmet forgatni a Butthole-ról?

– A Butthole Surfers egy óriási hatású, ám tragikusan aluldokumentált zenekar. Úgy érezzük, hogy itt az ideje, hogy egy filmmel hozzájárulhassunk ahhoz, hogy a Butthole elfoglalhassa méltó helyét a rock-/punk-/zene- és persze Texas mozgóképes történelemben egyaránt!

– Mesélj, amúgy, hogy van Gibby manapság? Mivel tölti a napjait?

– Gibby remekül van, Brooklynban él a feleségével és fiával. Mostanában főleg a kisfiú baseball-karrierjét egyengeti. 2020-ban kiadott egy remek gyerekeknek-fiatal felnőtteknek szánt könyvet Me and Mr Cigar címmel, valamint rendszeresen turnézik és fellép Paul Green Rockiskolájában.

– Ha egyszer elkészülsz a filmmel van már újabb ötleted, hogy miről/kiről készítenél újabb mozit?

– Részemről, egy másik zenekar, amelyet jobban meg szeretnék ismertetni a anygközönséggel, az a Type O Negative – egy másik legendás együttes, akik sokkal több elismerést érdemelnének, mint amennyit eddig kaptak. Tom és én ezen kívül gyűjtögetjük az ötleteket egy horror filmhez is.

– Hogy tervezed, mikor lesz látható a film? Tudnak valahogy segíteni neked a BS rajongók, hogy a filmed elkészüljön, illetve pontosan mire van szükséged a film elkészüléséhez?

– Egy nagyobb fesztiválon, mint például a Sundance, vagy az SXSW-n, szeretnénk bemutatni a filmet, nagyjából jövő ilyenkor! Még mindig gyűjtünk az utómunkára, hogy szeptemberre egy nyersvágással rendelkezhessünk, akkor lesz ugyanis a jövő évi fesztiválok előválogatása. Ha a rajongók, akik ezt olvassák, képesek bármennyivel hozzájárulni a film elkészültéhez, nagyon hálásak lennénk! Az adományok az USÁ-ban adóvisszatérítésre jogosultak, a The Film Collaborative-en keresztül. Adományozni pedig ITT TUDTOK!

– És azt tudtad-e, hogy az RN666 Magazin egyszer régen kiadott egy split kislemezt, RNR666 Records néven és örök tiszteletünk jeléül „MUSIC FOR GIBBY” lett a kiadónk mottója? A 250 darab lemezből a #001-es példányt azóta is őrizzük, hogy egyszer eljutassuk azt Gibby-nek. Válalnád-e ezt a szent küldetést, hogy átadod neki a lemezt és ezt a pillanatot akár meg is örökíted számunkra?

– Örömmel! És ígérem, hogy megörökítjük majd számotokra Gibby reakcióját is! Jöhet a postacímünk?

---

A felhasznált fotókat Noa Durban instagramjáról szedtük

Ezt a cikket angolul is elolvashatod: ITT

Köszönet a fordításért Csatinak