6Line
-
Radio 'n' Magazine 'n' Gigs 'n' Records 'n' T-shirts
RNR666 Rádió
SIN DIE BLUES TRASH
Reverend Beat-Man & Milan Slick : Death Crossed The Street (Voodoo Rhythm Records) 2025
Új Reverend Beat-Man album. Már a nyolcadik!!! Én mindig úgy vagyok vele mikor meghallgatom az éppen új Rev. Beat-Man lemezt, hogy teljes komolysággal kijelentem -Eddig ez a legjobb!
És megint ez volt az első reakcióm amikor elindítottam a kezdő számot. Ilyen tömény trash-mocsok gitárhangzást tényleg ritkán hallani, és az az egy hang az orgonán végig!!!!! Csodálatos! A következő is egy ütős darab, csak úgy ahogy az első lemez egyik slágerének, a ‘ Fuck You Jesus ‘-nak az új, felturbózott változata.
A címadó ‘ Death Crossed The Street ‘ -ről Johnny Thunders talán legszomorúbb száma a, ‘So ALone’ jut eszembe. A következő szám egy kicsit zajosabban és olajoshordón előadva egy tisztességes industrial szám is lehetne, valamiért ez ugrott be. Nem is ragozom tovább, minden dal űber jó.
Jó sötét a hangulat az egész lemezen, de a legvégén kapjuk a fekete levest, mert megérdemeljük.
Reverend Beat-Man előző két nagylemezéről >> ITT << és >> ITT << írtunk.
teljes album (bandcamp) >> ITT <<
teljes album (youtube) >> ITT <<
teljes album (spotify) >> ITT <<
facebook >> ITT <<
instagram >> ITT <<
video
***
Austin TX punX
Death Party : Haunted (Alian Snach! Records) 2025
Egy háromszámos kislemez után megjelent a texasi (Austin) trio első nagylemeze, ráadásul a rangos Alien Snach! Records-nál.Jófajta egyszerű punkzene, fogós, ultradallomos énekkel és kurvajó dalokkal a punk és a power pop határvonalán, inkább a punkhoz közel.Elég könnyen vonhatunk párhuzamot Jay Reatard kései dolgaival, de a Rich Crook vezette Lover! is adja magát, ha hasonlítani kéne valamihez.Az Alien Snach! Records mindig is erős volt ezen a vonalon, most sem nyúltak mellé.
teljes album (bandcamp) >> ITT <<
teljes album (youtube) >> ITT <<
instagram >> ITT <<
facebook >> ITT <<
bandcamp >> ITT <<
clip:
live:
***
„A lányok,a lányok, a lányok angyalok / A férfiakkal csak komédiáznak”
Thee Headcoatees : Man-Trap (Damaged Goods Records) 2025
A tegnapi Thee Headcoast ismertetőhöz szorosan kapcsolódik a Thee Headcoatees visszatérő albuma (ugyanannál a kiadónál jelent meg, ugyanazon a napon mindkét nagylemez, idén november 14.-én).
A csak lányokból álló Thee Headcoatees 1991-ben alakult, mint a korai Thee Headcoats koncertek állandó fellépői -eljátszottak néhány számot aztán jött a főattrakció. Igen ám, de a lányok kezdtek népszerűbbek lenni mint srácok -ha lehet hinni a mendemondáknak, így Billy Chidish saját kiadójánál, a Hangman-nél megjelent első lemezük a ‘Girsville’, ezt követte még öt az 1999-es feloszlásukig, de nemrég újra együtt vannak és itt a hetedik.
Az albumot egyből a Ramones ‘KKK Took My Baby Away‘ feldolgozásával nyitják, ezután a címadó következik ami egy ízig-vérig ’60s garage dal, ahogy az ez követő összes többi saját szerzemény. Van még pár feldolgozás: A Thee Headcoast új lemezéről a ‘Modern Terms Of Abuse‘ nekem a lányok átdolgozásában még jobban tetszik mint az eredeti. A Rolling Stones ‘Paint It Black‘-je is nagyon-nagyon jó, a Dead Moon-tól a ‘Walking On My Grave‘-ről nem is beszélve, az a szám alapból is hatalmas kedvencem. Aztán még egy a Ramonestől, egy Billy Childish régi zenekarától a Thee Mighty Caesars-tól az ‘I Can’t Find Pleasure‘ és az utolsó is feldolgozás a kaliforniai hardcore-punk Fang-tól a ‘The Money Will Roll Right In‘. Ezt a Mudhoney is feldolgozta már korábban, nagyon hasonló felfogásban.
Nagyon-nagyon jó és változatos lemez, semmivel nem marad el a ’90-es években megjelent Thee Headcoatees albumok mögött.
teljes album (bandcamp) >> ITT <<
teljes album (youtube) >> ITT <<
teljes album (spotify) >> ITT <<
***
Bill a király!
Thee Headcoast : The Sherlock Holmes Rhythm ’n’ Beat Vernacular (Damaged Goods Record) 2025
Új Thee Headcoast lemez, ha jól számolok a huszadik. Vén szivarok már ezek, de még mindig nagyon odavernek, ha kell. A zenekart Billy Childish alapította 1989-ben miután feloszlatta előző zenekarait a Thee Mihgty Caesars-t és a Thee Milkshakes-t, szépen végignyomták a ’90-es éveket és a 2000-es évek elején feloszlottak, majd 2020-ban visszatértek egy egy új albummal, amit egy másik követett 2023-ban és itt ez a vadonatúj.
Végül is semmi nem változott, a kezdő ‘And The Band Played Johnny B. Goode‘-al rárúgják az ajtót a hallgatóra, de úgy, hogy az tokostól szakad ki a falból, ezután még egy garage rock bomba, az ‘If People Don’t Like It (It Must Be Good)‘ – micsoda számcímek ezek! Így halad szépen a lemez, a ’60s Garage, a Rhythm ‘n’ Blues és a Beat vonalán, a Kinks, a Pretty Things, a The Dowliner Sect és a korai punk által inspirálva.
A ‘The Friends Of The Buff Medway Fanciers Association‘ című szám két sora foglalja össze legpontosabban a zenekar lényegét:
“One chord is good, a second is alright,
Three is a crowd, four will end in a fight.”
Billy Childish egy másik zenekaráról >> ITT << írtunk.
Egy jó Tv adás róla, a festészetéről, a zenéjéről >> ITT << Ha van egy órád rá, nézd meg, megéri!
teljes album (bandcamp) >> ITT <<
teljes album (youtube) >> ITT <<
teljes album (spotify) >> ITT <<
egy videó régről:
***
Buenos Aires-i fuzZZzZzZz orgia!
Atomic Riffs : Radioactive Mutation (saját kiadás) 2025
Megmondom őszintén erről az argentin duóról én eléggé elfeledkeztem, pedig már régóta ismerem a zenéjüket és nagyon-nagyon csípem amit játszanak, ráadásul az egyik kedvenc zenekarnevem az övék, a Satanic Rockers és a Superhelicopter mellett.
Ezek a srácok aztán értenek hozzá, hogy hogy kell a lehető legtöbbet kihozni a lehető legkevesebből. Ellenállhatatlan gitár riffek és hatásos dobtéma, semmi cifrázás, csak fuzz-orgia és hangerő. Körülbelül ennyi a recept.
Az első dal egy nyomulós széttorzított bluse punk másfél percben, a második az két és fél perc gitárbaszás dob nélkül, a detroiti 208 jut eszembe, róluk >> ITT << írtunk régebben.
Duality Destroyer (saját kiadás) 2025
A januári kétszámos Ep-n már két hosszabb dal található, két kidolgozottabb szerzemény, az énektéma mindkettőben kifejezetten fülbemászó. És azok a riffek!!!! És ahogy az egész szól!!! Komolyan mondom sajnálom szegény fülhallgatómat.
Maximális gratulációm Luli Coxon-nak és Fraciscoo Cariaga-nak!
A véleményem öt év alatt nem változott:
video
***
A velencei lagúnák mocska
Wasted Pido : Same Shit Everywhere (Rotten Babuino Records) 2025
Wasted Pido régi, nagy kedvencem a one-man band-ek közül, az elsők között volt, akit megkerestünk Lavórral, azzal a ma már teljesen elszálltnak tűnő ötlettel, hogy lépjen fel a Sziget Fesztiválon általunk kitalált ‘a sziget legkisebb színpada’ projekt keretén belül. Furcsa belegondolni, hogy ennek 2006-ban még lehetett némi realitása. Persze, az egészből nem lett semmi. De a mai napig úgy gondolom, hogy kurvajó ötlet volt -egy 1m x 1m-es színpad, ahol csak one-man band-ek lépnek fel.
Na, mindegy, csak úgy eszembe jutott. A lényeg most ez az új kilenc számos kazetta Enrico Stocco-tól, azaz Wasted Pido-tól.
Ahogy indul a címadó dal, már tudjuk, hogy nem lesz itt semmi gond,miért is lenne?! Jó kis boogie blues punk, ahogy kell. A Piss Valley-ről már most tudom, hogy koncerten a kedvenc számom lesz, aztán jön a Kraftwerk-től a Models brutál jó feldolgozása, a Wolanka az előző kazettán is rajta volt, igaz teljesen más hangszerelésben, a Fake Lips akár egy Oblivians szám is lehetne. És szépen jönnek a jobbnál-jobb dalok, míg elérünk az utolsóhoz a kilenc perces Same Shit Somewher-hez, ami egy lassan építkező és széteső pszichedelikus blues, amit csak a kedvenc Voodoo Rhytm-ös bandámhoz a Roy & The Devil’s Motorcyle-hoz tudok mérni. Zseniális.
Az előző Wasted Pido kazettáról >> ITT << írtunk (a második ismertető).
Enrico két másik zenekara, a hardcore Psico Galera és a surf-metal-punk Destroy All Gondolas.
mind a kilenc dal (bandcamp) >> ITT <<
mind a kilenc dal (youtube) >> ITT <<
instagram >> ITT <<
***
elszomorodtam, basszameg!
Jay Reatard & Lindsay Shutt / Cody Blanchard : „In Heaven” / „I Don’t Want to Go Down to the Basement” (Volar Records) 2025
Hát ez egy igen különleges kiadvány!
A sztori röviden. Jay Reatard (1980-2010) és akkori barátnője Lindsay Shutt 2008-ban együtt éltek Memphisben, egyik este Lindsay kikölcsönözte David Lynch Radírfej c. filmjét és a radiátoros jelenet ‘In Heaven‘ dala annyira megtetszett neki, hogy hirtelen felindulásból fel is vették Jay otthoni stúdiójában, Lindsay basszusozott és énekelt, Jay gitározott és dobolt.
A dal sokáig a youtube-on elrejtve létezett, mígnem Lynch halála (2025 január 16.) után egy nappal Lindsay megosztotta az instagramon. Craig Oliver rögtön jelezte, hogy szívesen kiadná a dalt, saját, Volar Records nevű lemezkiadójánál. Első ötlet egy 7 inches kiadvány volt, de a magas gyártási költségek miatt egy egyoldalas 12 inches lett belőle, Az első dal az ‘In Heaven‘ a második pedig Cody Blanchard (Shannon And The Clams) hideglelős ‘I Don’t Wanna Go Down To The Basement‘ feldolgozása a Ramones-től. Mindkét szám bomba!
Ha jól tudom még nem jött ki vinyl formában. Nagyon jó lenne beszerezni, ha már megjelent.
Most nem találom, de régebben fent volt a youtube-on a ‘Better Than Something: Jay Reatard‘ c. dokumentumfilm. Egyértelműen ő volt az egyik legkimagaslóbb zsenije az egész punk történelemnek és ez nem egy elfogult, egyéni vélemény, szerintem több ezren vagyunk ezzel így világszerte.
Egy nagyon szép és alapos megemlékezés Jay-ről, magyarul, Sajó Dávid tollából
>> ITT <<.
mindkét dal (bandcamp) >> ITT <<
***
Ezt a videót számtalanszor megnéztem annak idején és mindig reménykedtem, hogy egyszer ott lehetek egy koncertjén. Hát, nem jött össze….
***
Whatchu want I want! FuckFuckFuck with the one you luv.
FUCKFUCKFUCK : FUN (Wap Shoo Wap Records) 2025
A zenekarnév és a borító alapján sokkal nagyobb debilségre számítottam. Oké a szövegek kő suttyók, de viccesek, a zene viszont nagyon jó proto punk, garage punk, néhol hard rock kombináció.
Engem a Personal & The Pizzas hard rockosabb számaira emlékeztet sokszor, de beugrik a ’77-es belga The Kids, vagy a Puke Spit & Guts – Eat Hot Lead lemeze 1980-ból (amit néhány évvel ezelőtt újra kiadott a Slovenly Recordings – áldassék a nevük érte!).
Ja, majdnem elfelejtettem, a srácok hollandok, két dal flamandul is van előadva.
Nagyon jó lemez!
video:
***
‘we love hard drugs and little dogs’
Jessica93 : 666 tours de periph’ (Born Bad Records) 2025
A Jessica93 végül is Geoffroy Laporte egyszemélyes zenekara, ő írja a dalokat és a stúdióban ő játszik az összes hangszeren. 2018-ban mondjuk komplett zenekarral lépett fel Budapesten, de úgy tudom az új nagylemez tournéján egyedül áll színpadra, hol gitározik, hol basszusozik közben dobgépet és loopokat használ.
Ez az ötödik Jessica93 lemez és már az előzőeket is nehéz volt bekategorizálni, ezt meg aztán különösen. Az alapokra sokszor rámondhatjuk elektro-industrial, vagy cold-wave, de a gitárok meg rockosak, sőt néha metalosan súlyosak, mégis az egésznek van egy drogos atmoszférája, de nem a pszichedelikus, hanem a nyomasztó fajta. Ja, és közben valahogy szép az egész.
A lemez címe magyarul ‘666 kör a körgyűrűn‘. A borítóval együtt szerintem nagyon kifejező és szép.
Ja, ez az első J93 lemez ahol a szöveg franciául van.
teljes album (spotify) >> ITT <<
teljes album (bandcamp) >> ITT <<
official video:
A budapesti buli teljes felvétel nagyon jó minőségben. Elfelejtettem, hogy ki vette fel, de ezer köszönet ismét!
***
Nashville punx
Wesley & The Boys : Rock & Roll Ruined My Life (Sweet Time Records) 2025
Éppen két évvel ezelőtt írtam a Nashville-i Wesley & The Boys első kislemezéről, azt a három dalt rengetegszer meghallgattam időközben és kurvára nem tudtam megunni, de azért nagyon jól jött, hogy itt az első nagylemez, nyolc új szám és a régi három.
Imádom, ahogy ez a lemez szól! Jó agresszív és mély basszus, a gitárok viszont sisteregnek, ahogy a cinek is és az éneken is lehet valami effekt szerintem és olyan kibaszott feszes az egész, hogy majd szétpattan. Az első három számról mindig bizonyos Useless Eaters számok jutnak eszembe és a régi nagy kedvencem a The Daily Void.
A ‘Fight On the Internet‘ közép tempós döngölését én kétszer annyi ideig hallgatnám, mint ahogy a lemezen van. A ‘Spy‘ egy rövid egg-punk szerű szám a jobbik fajtából, aztán van alap RnR, sőt a ‘Be My Babe‘ az egy ROCK szám. Nagyon változatos, a punkon és a RnR-on belül és az külön fasza, hogy az egész lemez modernül, frissen szól.
Nálam 2025 top 10.
teljes album (spotify) >> ITT <<
teljes album (bandcamp) >> ITT <<
bandcamp (régi cuccok is) >> ITT <<
instagram >> ITT <<
de jók koncerten is basszameg!
***
Milánó RnR!
Manduria : Bite Me (Wild Honey Records) 2025
” drum machined super fast boogie stuff ” ezekkel a szavakkal ajánlotta figyelmembe Nestter Donuts flamenco-trash király idén nyáron ezt a milánói one-man band-et.
És valóban a tempó egészen lenyűgöző végig, olyan mintha egy dj feltenne egy instrumentális surf lemezt és mondjuk Hasil Adkins-tól valamit, egyszerre elindítaná mindkettőt, csak éppen 33-as fordulat helyett 45-ösön. Jó, ez kicsit túlzás, de kábé.
A dalok viszonylag hosszúnak mondhatók, így van idejük hogy beszippantsák a hallgatót és így az egésznek van egy ilyen transz-szerű jellege. Mint egy nagyon vicces trip.
teljes nagylemez (bandcamp) >> ITT <<
teljes nagylemez (spotify) >> ITT <<
facebook >> ITT <<
Nemrég volt a lemezbemutató buli Milánóban egy mozgó villamoson. Nagy buli lehetett!
elég jó hangulat lehet a koncertjein alapból:
***
!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Don Howland / Cheater Slicks : Endgame (Morbid Web) 2025
Micsoda kollaboráció!!! Don Howland (Gibson Bros, Bassholes, Burning Bus) együtt a Cheater Slicks-el!!!! Mondjuk nem olyan meglepő, végül is majdnem egyszerre kezdték az ipart, körülbelül egyszerre szerződtette őket az In The Red Recors, és egyáltalán, eléggé párhozamos pályát futottak be: underground körökben hatalmas tisztelet, kereskedelmileg szerény eredmények.
Don Howland hosszú ideje eltűnt a zenei világból, sőt végleg fel akart hagyni a zenéléssel, de Tom Shannon a Cheater Slicks gitáros/énekese valahogy rátalált és rávette, hogy vegyenek fel néhány dalt négyen együtt.
Erre a kislemezre kettő került fel, egy régebbi Howland szerzemény és egy Charley Patton feldolgozás a ‘Poor Me’.
Milyen lenne?!
mindkét dal (youtube) >> ITT <<
***