Most döbbentem rá, hogy több mint 20 éve írok lemezekről ismertetőket és most fogok először a Blurt-ről írni, pedig Ted Milton az egyik kedvenc előadóm és karakterem a Blurt pedig az egyik kedvenc zenekarom. Szerencsére jó sokszor láttam már őket élőben és a lemezeiket is igyekszem beszerezni. A zenekar 1979-ben alakult Angliában, Ted Milton énekel és szaxofonozik a kezdetek ótaés Steve Eagles gitározik mellette már 40 éve. Dobosból volt néhány, de nem olyan túl sok.
Leggyakrabban azt mondják rájuk: „jazzpunk„, amit én nagyon utálok, mert kurvára nem jazz és kurvára nem punk amit hallok. Nálam ez működik a legtökéletesebb tánczeneként. Olyan három évtizede, ha Blurt-öt hallok, mindig UGYANAZ az a program: mintha benyomnának egy gombot bennem, és táncolnom KELL, jó a tánc azért túlzás, DE mozognom kell a ritmusra, arra lüktetésre amit szerintem csak ők tudnak.
Na de itt ez az új 12″-es ami a harmadik kiadvány amit a dublini All City Recors adott ki egymás után az elmúlt három év során.
Egy négy perces zenei szám és egy tizennyolc perces spoken word található rajta. Ilyenkor sajnálom leginkább, hogy nem tanultam meg rendesen angolul!
Twenty One Children : Twenty One Children (Slovenly Recordings) 2025
Jófajta oldschool punk / HC Dél-Afrikából, a Slovenly Recordings-tól, ami elsőre furcsa lehet. Mármint nem az, hogy a Slovenly egy dél-afrikai zenekart ad ki, ugyanis a kiadó nagyon-nagyon nemzetközi. Hanem, hogy HC punkot. De szoktak ott megjelenni néha ilyen keményebb punk cuccok is.
Ez a három srác azt az eredeti US hard core-t játsza, mint a Black Flag vagy a Circle Jerks, de az utolsó dalban nekem befigyel egy kis korai D.R.I. is. A gitárhangzásuk külön tetszik, jó varacskos disznó! És a videó klipjeik….fúúú azok nagyon jók!!!
A srácok fontos szereplői a dél-afrikai punk underground színtérnek aminek ők a Soweto-i leágazását képviselik. Érdekes hely lehet ez a Soweto. Johannesburg-tól 20 km-re található, 1,27 millióan élnek ott és lényegében egy egybefüggő bádogváros, az ott élők az apartheid-ellenes mozgalom élharcosai voltak a 70-es 80-as 90-es években. Eléggé punknak tűnik.
Ja, és hogy miért éppen 21?
Thula (gitár) 21 napot töltött egy elmegyógyintézetben,
míg Abdula (ének) 21 autista gyereket tanított az osztályában
és legelőször február 21-én jammeltünk Jazz-zel (dob).
Így jött a név.
A punknak köszönhetjük, hogy épelméjűek vagyunk, élünk és virulunk.
Ja, meg a gördeszkázásnak.
Apropó, ha már Dél-Afrika. Az RNR666-nak mint koncertszervezőnek eddig nem volt szerencséje a dél-afrikai zenekarokkal. Kettővel is is szervezkedtünk az évek során, egyik sem jött össze (nem a zenekarok hibája volt, mindkét esetben közbejött valami.).
Az egyik ez a fura lány volt: Coco Carbomba másik pedig egy fuzz/garage fiú-lány banda, aMake-Overs.
Hollywood Fuckheads : Totally Fucked (Big Neck Records) 2025
Na, ez pont az a zene amire vadászok és viszonylag keveset találok manapság: kurvazajos, fullprimitív punk-RnR vagy RnR-punk turbóra felpörgetve. Ráadásul, ha jól veszem ki, ez a banda duó felállásban nyomja, amit én külön nagyon szeretek.
Második album az Ohio-i csapattól, amiben ketten is játszanak a The Drin-ben is akik tavaly a Küss Mich meghívására felléptek a Kriptában és olyan bulit csaptak, hogy ketté állt a fülem, leesett az állam és még be is szartam.
A Motorbike a The Drin-hez képest kevésbé elborult, inkább proto punkos, talán garage-os, tökös/dögös rock. Már eleve ahogy indul az album! Egyszerű, de hatásos énektéma, a szaggatott gitár riff kábé végig ugyanaz, egy-két rövidke gitárszóló, az egész nincs két perc oszt vége. Régebbi ausztrál zenekarok jutnak eszembe mint a Bored! vagy a Cosmic Psychos. Mondjuk annál itt kicsit úgymond finomabb a hangulat. A harmadik dal már kicsit pszichedelikus, itt-ott beugrik a Hawkwind is, csak úgy mint a ‘Gears Never Dry‘ esetében, a ‘Jungle Land’ olyasmi mint a korai Hellacopters szerintem.
Nem akarok végigmenni az összes számon, de mind nagyon változatos és frankó, van például egy lengyel nyelvű is közöttük!
Hab a tortán a lemez kurvajó borítója, amit érdekes módon ugyanaz készített aki az előző album ultra primitív (szerintem szintén nagyon jó) artwork-jét. Amiről egy réges-régi magyar TV sorozat jutott eszembe, a ‘Pocok az ördögmotoros’ amit nemrég néztem meg újra. Ott volt a kábé 9-10 éves kissrácnak hasonló tetoválás a mellkasán egy motorbicikliről, csak nem szemből, hanem oldalról. A TV sorozat megnézhető >> ITT <<.
És ha már ‘Motorbike’ >> ITT << meghallgatható az RNR666 Radioshow kétórás MOTOR adása!
A három lány + egy fiú felállású zenekar kipróbált detroiti arcokból áll, igaz a lányok előző dolgait nem ismertem eddig, de a kenyai származású Jacky Cougar másik zenekara, a Des Demonas hatalmas kedvencem.
Ez a bemutatkozó SEXFACES nagylemez úgy tökéletes ahogy van. Semmi pihenő, csak jönnek egymás után a jobbnál jobb dalok az elsőtől az utolsóig, az a két szám keretbe is helyezi az albumot szerintem. Mivel azok inkább ilyen elborultabb szerzemények, kicsit no wave-esnek is mondhatnánk őket. A többi meg színtiszta RnR vagy punk rock. A szövegek dühösek és tele vannak popkulturális utalásokkal: Mechanikus narancs, Sex Pistols, Morrissey, Valerie Solanas, az utolsó szám meg egyenesen Iggy-nek íródott. Ja, így belegondolva a Stooges párhuzam elég kézenfekvő.
Ami még érdekes lehet, hogy a gitár-basszus-dob alaphangszereken kívül elektromos brácsa is van a zenekar arzenáljában, de NEM ilyen színesítő jelleggel, hanem a gitárral egyenértékűen.
Telesen kész vagyok ennek a fiatal (szerintem húsz év körül lehetnek) detroiti zenekarnak az új lemezétől amit kazettán adott ki a Painters Tapes. A kiadóról már volt szó itt az RNR666-on >> ITT << >> ITT << >> ITT << >> ITT << és >> ITT <<
Egy jó pörgős punkkal nyitnak, de a dal legvégére az is átmegy ilyen nyúlós, jammelős valamibe. Ezután egy full akusztikus folkos szám jön. A harmadiknál nekem a Ween jut eszembe a zene, de főleg a rendkívül genyó énekhang miatt. Aztán jön olyan szám, hogy egyszerre röhögtem és léggitároztam mikor először hallottam, ez egy feldolgozás: a Danzig-től a Mother! Zseniális!
Aztán a következő talán a kedvencem. Tipikusnak mondható ízig-vérig detroiti gitárbaszós nyomulás, valami nagyon mocsodék pszichedeliával fűszerezve. Aztán még két pörgősebb, punkos szám amiről a szintén detroiti Clone Defects ugrik be. És a végén egy instrumentális szám akusztikus és elektromos gitáron. Lehet mégis inkább ez a kedvenc számom a lemezről? Nem tudom…
CP Westman Orkester : Legalt (Ken Rock Records) 2025
Svéd – francia kollaboráció: svéd részről Pontus Westman énekes/gitáros aki többek között a Lady Banana-ban vagy éppen a The Tundra Fucks-ban is játszott. A franciák pedig: A doboknálBart De Vraantijkaki felsorolhatatlan mennyiségű zenekarban érintett és a Frantic City Records dolgait egyengeti. Egyik zenekaráról, a Bart And The Brats -ról >> ITT << írtunk.
Basszusgitáron Lo’Spider aki a Destination Lonely nyomul, a zenekar új albumáról >> ITT << írtunk nemrég.
Az ‘A’ oldalon egy hosszabb ős hard rock szerű dal ami úgy szól mint az állat és annyira skandináv! A dalszöveg a jelenlegi, bekeményített francia drogtörvénnyel szemben született: legyenek a drogok legálisak!
A ‘B’ oldalon egy The Who feldolgozás (60 évvel ezelőttről!) kicsit begyorsítva, bezajosítva.
Szívesen hallgatnék tőlük egy teljes nagylemezt.
Ja és ne feledkezzünk meg, a kiadóról a Ken Rock-ról sem. Ez egy 30 éve futó, svéd szuperunderground lemezkiadó, végtelennek tűnő méretű katalógussal trash punk és garage punk vonalon. Ahol ezt a logót látod,ott biztos lehetsz benne, hogy minőségi mocskot kapsz!
Deathrock / gothpunk zenekar Lengyelországból, Varsóból. A srácok kinézetre nagyon hozzák a darkos vonalat, de a zene inkább punkos, sőt néha noise rockos. Engem a Lords Of The New Church-re emlékeztet, mondjuk én nem vagyok egy kimondottan nagy dark wave fanatic, de ezt a lemezt rengetegszer meghallgattam az utóbbi hónapokba, annyira jók ezek a dalok!
Magyarországról a Padkarosdára emlékeztet leginkább, ami nem meglepő, hiszen a Padkarosda Visszatérő Rémálom lemezét is a Bat-Cave Prod. adta ki annak idején.
Egyik kedvenc bandám a Voodoo istállóban, ráadásul már öt éve nem jelent meg lemezük és az az előző lemez nekem annyira nem is tetszett (már így a többihez képest amik nálam 10/10 mind). Hát ez az új lemez ismét tökéletes, nulla üresjárat, 35 percnyi tömény gitárbaszás, wall of noise, keserűség és düh. Oké, van két-három úgymond szép szám is, de azokra is inkább az eredet vágnád fel.
Toulouse-iak amúgy ami Perpignan és Bordeaux mellett Franciaország, zajos-garage punk fővárosa, mondhatnánk Bermuda-háromszöget is, ha nem lenne a három város kibaszottul egy vonalban.
Első teljes nagylemezükről >> ITT << írtunk (a lap legalján).
A francia Fish & Cheap egy új lemezkiadó akik a dallamosabb punk / garage és power pop dolgokra vannak ráállva. Legelső kiadványukról >> ITT << írtunk, az egyértelműen punk cucc volt.
Ez a legutóbbi kiadvány viszont tisztán pop. És kurvára jó! Dobgép, szinti, és torzítatlan gitár, meg baszott nagy dallamok. Valahogy a Soft Cell ami eszembe jut, de nekem minden jó pop dologról ők jutnak eszembe, ezt már megfigyeltem. Végül is olyan ez, mintha punk rockerek pop zenét játszanának, amiben lehet is valami, mert a zenekar főnije, előtte a The White Wires-ban nyomta ami egy garage punk / RnR banda volt és olyan kiadóknál jelentek meg lemezeik, mint a Dirtnap, P. Trash, Total Punk, szóval elég fasza helyeken.
Remélem lesz nagylemez hamarosan, mert nagyon tetszik amit ezek a kanadai srácok összehoztak.
Stephanie & The Slayin’ Hips : III (saját kiadás) 2025
A pandémia ideje alatt alakult studio project. A metódus a következő: Trash Colapso Argentínában (Buenos Aires) telefonon átküldi a gitártémáit Luis Tissot-nak Brazíliába (Sao Paulo), ami alá ő dobot, ha kell basszust játszik, azután az egészet egy számítógépen átmixeli, a legvégén pedig Stephanie Tollendal felénekli az énektémákat.
A végeredmény eddig három darab, négy számos Ep, soul-trash-boogie-blues-RnR stílusban. Staphanie hangja pedig tényleg nagyon SOUL!
Két Voodoo Rhythm Records kiadvány is beugrik, a Trixie and the Trainwrecks és a Bang Bang Band Girl (legutóbbi lemezéről >> ITT << írtunk.)
Luis Tissot-al egy régebbi interjúnk >> ITT << /// An old interview with Luis Tissot>> HERE <<
Luis Jesus & The Groupiesnevű zenekarának új lemezéről >> ITT << írtunk nemrég.
Trash Colapso -val is csináltunk interjút, de nem találom az archívumban… Zenéket >> ITT << találsz tőle. Személyes kedvencem >> EZ << a mocsok még 2016-ból.
Három jófajta zajos, dobgépes ipari punk szám ettől az egyszemélyes produkciótól, amiről semmit nem tudok azon kívül, hogy québeci.
Nagyon tetszik mindhárom dal, valamennyire a korai Drain-re és más Trance Syndicate Recors-os zenekarokra emlékeztet mint a Cherubs vagy a Crust. Szóval ilyen nagyon jó ’90-es noise rock genyó, amit én annyira imádok.