Wild Billy Childish & CTMF : Failure Not Success (Damaged Goods) 2023

Pár hete tologatom, tologatom, hogy írjak erről a lemezről. Mi a faszt írjak egy olyan valakiről, akit ennyire szeretek? Az csak most fogalmazódott meg bennem, hogy végül is Billy Childish számomra olyan, mint Lemmy, Rotten, vagy Mark E. Smith, meg  Dee Dee persze. Ő is olyan, aki számomra jóval túl mutat azon,hogy szeretem a zenéjét és kész. Érdekel, hogy mi a véleménye, hogy látja a világot, meg ilyenek. Végül is az egész figura nagyon érdekes számomra.

Na, de itt ez az idei lemez. Ráadásul teljes nagylemez, stúdiólemez, szóval nem akármi. Na, egyből bekezd a BC&CTMF trió egy Richard Hell feldolgozással, ráadásul az első album, első számával, ami alapból egy kurvajó szám, de ennyire lecsupaszítva aztán végképp ellenállhatatlan. A következő egy The Fall szerű, de amúgy tipikusnak mondható Childish szerzemény, minimál post-punk, aztán jön minden szépen sorban: ős RnR, surfös dolgok, blues, RnB és végig az az érzésem, hogy ezt már hallottam tőle ezelőtt, ami engem egy másodpercig nem zavar. Mindeközben még egy feldolgozás, Jimi Hendrixtől a Fire, ami kábé a kedvenc Hendrix számom. Az utolsó számnál meg megvilágosodtam olyan szempontból, hogy a Sleaford Mods punk oldalról nem csak a PIL-ből meg a The Fall-ból inspirálódott, hanem Billytől is.

Aki esetleg a festészet iránt is fogékony, annak mondom, hogy Billy Childish egy eléggé elismert festő is egyben. Kurvajó festményei vannak, kedvenc festője V. van Gogh, kedvenc irányzata a korai DADA. De költő-író is egyben, ott is röppentek az elismerések művészkörökben, a  Rock N Roll – garagepunk alvilága aztán meg végképp tiszteli, becsüli.

Egy jó Tv adás róla, a festészetéről, a zenéjéről  >> ITT <<

teljes album  >> ITT <<

W.B.C.&CTMF facebook >> ITT <<

festmények >> ITT <<