“WHO DOESN’T DREAM ABOUT…?” – Interview with Paula H. Satàn about her porn-existentialist drawings

I’ve known Paula for 10 years now.
We first met when she performed in Budapest with her band J.C. Satàn at the 45th RNR666 event (2010 october). Ever since then I’ve been following the music she makes, wherever she roams in the world or what she is currently drawing. This might initially seem like a case of voyeurism but I’d rather consider this as a genuine interest in a fellow soul. This time we sat down with she to talk about the SPERM OF WOMAN – her upcoming adults-only comic, sexuality, repressed desires and we might inadvertently reinforce that RNR666 magazine is not suitable for children or prudes.

🔞 So, please don’t read more now if you don’t feel like an adult yet 🔞

Tovább / Read more »

BOBAFETT évértékelő és gondolat fésülő videó

De gombapaprikás főzéshez is kiváló!

a SELFISH CUNT viszontagságos hétfő estéje Budapesten

Álljon itt a huszonkettedik bulink igaz története. 2009. február 9-et írtunk és az egész úgy indult, hogy az angol Selfish Cunt fel se lép aznap este. De, ne rohanjunk ennyire előre. Csühes, ahogy mindig, úgy most is, már hetek-hónapok óta levelezett az aznapi fellépőkkel: a világ akkori legjobb zenekarával, a Digital Leather-rel, meg az angolokkal, akik egy osztrák bookeren keresztül találtak ránk állítólag. A Selfishről rövid nyomozás után kiderült, hogy ők akkoriban eléggé futottak, így muszáj volt jelezni nekik, hogy minálunk európa legalacsonyabb gázsiját fogják csak tudni megkapni, de az angolok elszántak voltak, úgyhogy szépen letornáztuk a pénzüket a csillagos egekből 300 euróra (ami amúgy még mindig kurva soknak számított), de a Földalatti és az RNR666, mint már oly sokszor, most is lapot húzott a 19-re: lesz ami lesz alapon lekötöttük őket. Aztán pár nappal a buli előtt bejelentették, hogy mégsem jönnek, mi meg nem ejtettünk könnyeket, mert úgy voltunk vele, hogy ha nem hát nem. Aztán elérkezett a koncert napja és ahogy az lenni szokott, Csühes kora este meg is érkezett a koncert helyszínére, ami ezekben az időkben a lőrincpaptéri Kamra volt. Legnagyobb csodálkozására viszont, ott találta a kibaszott Selfish Cuntot. – Hát ti meg? – kérdezte Csühes. – Hát mi mégis itt. – jött a válasz. Ezzel az érveléssel pedig nem nagyon lehetett vitatkozni, úgyhogy ahogy az a Lada által készített plakátra eredetileg fel lett vésve, aztán meghiusulni látszott, végül mégiscsak összejött.

A Selfish Cunt végül, saját bevallása szerint (és ahogy azt azóta is emlegetik, ha beszélünk velük nagy ritkán) életük koncertét adta aznap este. Nekünk meg, a Földalatti KHE-RNR666 konzorciumnak életünk legkáoszosabb estéje volt ez. Tizenkét év távlatából, már megszépülni látszik, az akkor este egyik leglesúlytóbb momentuma, amikor Csiki nagytestvérünk, a Földalatti vezére, (a Földalatti főnöke Sado én csak egy ministráns fiú vagyok. – Csikar megj.) aki akkoriban a koncertvégi kifizetéseket intézte, ahogy az lenni szokott odament az egyik angolul beszélő sráchoz és megköszönve a részvételt, kezébe adta a 300 eurót. Aztán mikor odajött a Selfish Cunt zenekar, hogy kurva jó volt a buli, de akkor tudunk-e fizetni, rájöttünk, hogy a nagy kavarodásban, Csiki kurvára nem a Selfishéknek, hanem egy random angol koncertlátogató kezébe adta a 300 eurót. Ment is rögtön a fejfogás, meg a húbazdmeg, ám a helyszínen jelenlévő Béka, az egykor volt Iguána butik tulaja, kiváló bajtársunk megmentette a megmenthetetlent és adott 300 eurót a bandának. Így lett tehát ez az este a kb legnagyobb költségvetésű bulink.

És, hogy miért írunk erről épp most cikket? Kovi barátunkkal találkoztunk pár hete, aki akkor is, most is ha teheti lejár RNR-bulikba és valahogy szóba jött, hogy egy haverjával lentvoltak ezen a bizonyos estén is és hogy milyen kurva fasza volt, sőt a haverja lőtt egy pár fotót a koncertekről, amiket azóta is őrizget. Mi rögtön elkértük a képeket, hogy közkinccsé tegyük őket. Íme:

Ő meg itt  a mi Kovink:

És, ha mindez nem lenne elég, akkor folytatom. Az estét, ahogy szokás, a Földalatti több kamerája is rögzítette. Az egyik felvételéből egy DVD is készült anno, amelynek tartalmát megnézheted ITT, ha pedig igazán ünnepi hangulatban vagy, akkor akár meg is vásárolhatod, csakitt-csakmost, szaros 600 euróért (ha tényleg érdekel ez a kihagyhatatlan ajánlat, akkor írj EMAILt, vagy  írj a facebookon). A befolyó összeg nagyrészét koncertszervezésre fogjuk fordítani!

 

Kifestett szemű, félmeztelen trógerkodás és a bajnokok reggelije

Egy videó ezekre az ínséges időkre: nézed és megőrülsz,
mintha egy kibaszott RNR666 buliban lennél!

Nem voltam Mambo Rumble rajongó, amíg meg nem hallottam ezt a számot

Ha ma este felkötném magam, akkor ezt a számot raknám be,
hogy aztán a hokedlin állva meggondoljam magam és úgy döntsek végül, hogy
inkább mégiscsak tovább élem a nyomorult életemet.
💔

BOLDOGSÁG c. lemezen pedig meghallgathatod
a többi új Mambo Rumble számot is.

“A NORMALITÁS KIZÁRT” – Interjú Th Anatollal

Még jóval a járvány előtt beszéltük meg, hogy küldök pár kérdést neki, ő meg belement. Most, hogy a járványnak lassan vége, ideje leközölnöm a beszélgetésünket – nem mintha attól kéne tartanom, hogy pár hónap alatt gyökeres fordulat állt volna be a személyiségében, vagy a zenéléshez fűződő viszonyában, hiszen TH ANATOL nagyjából pont olyan arc amilyennek kb. 220 évvel ezelőtt megismertem. Igaz, a memóriánk már nem a régi, de azt azért mindketten úgy gondoljuk, hogy hiába jön az a kibaszott forróság, de mindent nem ihat magába a föld.

L: Próbalom felidézni, hogy honnan-mióta ismerlek, de nem igazán sikerül. Az fix, hogy valamikor a 2000-es évek legelején már láttam valahol a fejed.

TH: Nem kizárt, hogy a korai előadói hozzáállás sok mindenben megváltozott és jobban összehuzta azokat akiket kommersz vagy divatos dolgok nem hatnak: a szórakoztatás, a kísérleti elektronika, lehetőség is volt egyben. Nem kizárt, hogy valamelyik fesztivál, vagy a Tilos rádiós korszak során a Kultiplexben.

L: Milyen kötődésed van vagy volt a Tiloshoz?

TH: 2004 környéke volt, hogy a Tilos kizárólag internetes adást szolgáltatott, mivel éppen nem volt frekvenciájuk, kb 20-30 adás erejéig saját szettet toltam, aztán persze amint lement ez a stream időszak és mehetett az éterbe már nem kellettünk. Nem igen volt nagy sajnálkozás emiatt, akkor még működött úgy emlékszem a másik non-profit, a: Fiksz, ahol akkor még volt lehetőség on-air, sok-sok óra, saját műsorok, inkább ott toltam neki, amíg az is be lett tiltva. Később a csapat lelkesen összekalapácsolt egy Fúzió névre keresztelt állomást, de ebben már nem vettem részt teljes mellbedobással.

L: Engem kurvára érdekelne, hogy milyen zenei közegből jöttél és lettél az ami. Miket hallgattál, mik voltak rád legnagyobb hatással?

TH: Mivel alapvető zenei képzésben nem vettem részt sosem, szinte teljesen autódidakta módon kezdődött minden. 20 éves koromban megkaptam a kellő motivációt és a Fiksz rádióban kezdtem ráfanyarodni a szerkesztésre, de jelentős intuíciót adott a ’90-es évek technokultúrája, ami az ezredfordulón tetőző elektronikus zenei honfoglalást jelentette számomra a kísérleti zene csinálása, behozatala, folyamatossá tétele.  Legnagyobb befolyással Matmos, Björk, és a kísérleti elektronikusok. Persze a Goa, és a techno, rave, mint például Marusha zenéje, és a Nirvana együttes dalai.

L: A discogsodon miért csak 2016-tól vannak anyagok? Előtte mi volt?

TH: Mivel zenei tevékenységem az első években, 2000 környékétől főleg rádiós tevékenység, elvétve klubbok és fesztiválok, anyagom nyilvánosan nem jelent meg semelyik kiadónál. 2016-tól kezdődött a kiadogatás is.

L:  Az első felidezhető TH Anatol-élményem a Fészek kupolatermében letolt koncerted, amit imádtam! Az egy Exiles buli volt, ugye? Hogy kerültel kapcsolatba az Erikékkel?

TH: Eriket viszonylag későn ismertem meg, Mike Nylons-on keresztül. Úgy gondolom a zenei szcéna megköveteli, hogy folyamatosan frissüljön és kialakuljon a benne levő személyes kapcsolódás, összedolgozás.

L:   Ugyanezen a bulin realizáltam, hogy kurvára “fizikai” a zene amit csinalsz, kicsit egy kocsmai verekedőre emlékeztettél a zenéddel, mint aki nem elégedik meg azzal, h “csak ott van a kocsmában” hanem konkrétan oda mész minden jelenlévő emberhez és behúzol mindenkinek egyenként.

TH: A Fészek klubban már sok tapasztalattal rutinnal jártam el, az ember folytonosan okul saját fellépései során. Ehhez képest a mai napig hiszem, hogy lehet újat mutatni, még a lehetetlennek tűnő elvárások sem jellemzőek, s olykor-olykor durván sikerül, mégis megbírkózom a szerepemmel, s igyekszem a kaptafáján maradni a stílusnak. Az élőben előadott munka szinte mindig párosul némi önkritikával, de ezért is hajtom a mai napig a taposómalmot, hogy minden stimmeljen, mivel szinte mániákus hittem van abban, hogy a ringben maradjak, és legyen mit nyújtanom a közönség számára. Ez egyesekben tetszést szül, de igazi elutasítást szinte soha.

L: Arról még mesélhetnél, ha van kedved (és olyan részletességgel amennyire van kedved), hogy voltál valamikor valami műintézményben pihenni, jól tudom?

TH: Sokan próbálták már megakasztani a tevékenységemet oly módon, hogy bezártak, mert szerintük nem voltam szociálisan besorolható a normalitásba, de hagytam, és elviseltem-eltűrtem ezt. A drogproblémáimat megoldották, a művészettől még nem vették el a kedvemet.

L: Hol a faszba vagy most? Hol várod a világvégét és mivel baszod el az idődet?

TH: Manapság főképp lemezeket készítek, különös tekintettel ügyelni a pontosságra, összeszedettségre, hitelességre, nagy mértékben figyelembe véve ezt: tudományos értelemben igyekszem megfelelően, kellő hozzáértéssel dokumentálni korunk visszásságait, disszonanciáit. Én elhiszem, hogy mindent magában hordozó egyszerűsítés vezérel, követhető ez munkásságomban is, hiszen ez nyitja a lehetőségeket, ez teszi természetessé az ember munkakedvét. Ha az ember tudja, hogy nagyjából mire képes, igyekszik nem túlbonyolítani és nem túlvállalnia magát. Voltaképpen annyi minden amiben dolgom akad, legyen az minden ami hajt, fontos miért sajnos az. Sosem akartam ladikba tenni minden kívánságaimat, noha egyedül annyiban folytonos temperamentumban zajlik mind, mintha több személy csinálná azt, mindenre egy személyben odafigyelni. Úgy vélem, egyvéleményen vagyok azokkal, akiknek nem tetszik, hogy megmondják mit, hogyan csináljunk, együtt érzek a közönséggel, hallgatósággal, mintha két kristálypohár összecsengene, de a normalitás ilyenkor teljesen kizárt. Szabadon eldönthetem az őrület megkívánt formáját, alakzatát, boldogan alkotok, valószínűnek tartom, hogy az általam készített zene egyedi esete sokunk összességében. Ha valamit nem sikerül elcsípni, nem bánom, mindig lesz valahogy, de sajnos sokunk függvénye, hogy szakadatlanul tudósítsam a mindenki által megkívánt lehetőségeket kiaknázni. Voltaképpen olyan ez, mintha vakon rohangálnánk a kijelölt úton, miközben folytonosan egy nem létező tükörben vizsgálnánk az akadályokat. A technikai lehetőségek alkotják a nembeli összecsengéseket, miközben nemde bátran adnánk rokonainkat házasságba vademberekkel. Miután szolgálatkészen alkotok csak ez az egy dolog vezérel. Mostanában sajnos minden ember készakarva robotol, én könnyedén veszem az akadályokat, én kényelmesen alkotok, s vonatkoztatok zenei műveleteket aktualizált művészetté. Valamelyest enyhült az a korszak mihelyst forradalmian újítani kellett a népdalművészetet. Főképp azokban az időkben amikor a népdal sajátságos módja enyhítette a rászabott igényt. Soha nem szűnt meg viszont az az igény, ami a zenét visszatartja a fejlődésben. Értem ezt a korunk divatos, az ember agyába betelepedő üres pocsonyáknak, konkrétan a popzene terjeszkedésében gátat nem szabó hóembernek, mely a meleg érkeztével egyszerűen elolvad és beissza a föld.

2020 Már 14. napi mottónk:

Francia közmondás

Azt nem tudom, hogy egy pillangó szárnycsapása valóban képes-e szökőárat gerjeszteni a világ másik felén, de az biztos, hogy ha valaki Vuhanban megeszik egy pangolint, akkor elfogy a WC-papír a Lidl polcairól Melunben.

Mark Phelan has left the building

Reggel óta tervezem, hogy ideömlengek valami nekrológ félét, de minek. Vagy ismerted és akkor értettél mindent vele kapcsolatban, vagy nem ismerted és akkor meg úgyis mindegy. Bár valószínübb, hogy ismerted, ha más nem: látásból. Szóval, nekrológ nem lesz, csak a hülye fejéről készült fotók, amiket a druszája csinált róla egy bulinkban.




Kurvára szeretünk, Marky. Jó utat.

23 éves az OPTIMAL

Nem csak azért, mert ezen a héten CSÜTÖRTÖKÖN A GÓLYÁBAN újra lesz egy valódi Optimal buli, úgy mint utoljára, valamikor 23 milliárd évvel ezelőtt, amikor még hal repült az égen és nem sokkal azelőtt, amikor a Kos meghalt csillagbozót tövében – hanem amúgy is érett már egy nagy pofázás velük-róluk, (szerintem, mint nem-technós, se nem-teknós szerint) a mai elektromos-punkság alapkrújával, a Nagy Optimal istállóval, azon belül pedig az egyik oszlopos tagjával, Alpina testvéremmel, (aki nem mellékesen az RNR666 oldal frontend/backend mastermindja is egyben) és akit kb 23 milliárd éve folyton nyúzok, hogy meséljen a hőskorszakról. Na most mesélt, én csupán a hülye kiemeléseket erőszakoltam bele az alábbi szövegfolyamba.


Tilos rádió 2003

A 23-as szám „jelentésére” és hogy mit jelent a kínaiak szerint a 24. évedet taposni most nem csapnék le. Az egész úgy kezdődött, hogy borzasztóan inspirált minket a Minimal Headz – a Bernáth/y Sándor által gondozott csapat – elvégre miattuk tértünk át a Kispálról techno zene hallgatásra, és 1997-ben úgy döntöttünk, részben a „techno” levelezőlista tagjaival, illetve Pap Dáviddal (a.k.a. Popdavec) akivel mi ketten egymás fogadott tesói vagyunk, hogy feltétlenül szükséges hogy mi is szervezzünk egy Detroit techno bulit. Erre a XI. kerületi Sport büfében került sor, ami inkább kocsma volt, volt bádog söntése, ahol ott támaszkodtak a helyi öregek, meg volt mellette egy focipálya. A buli estéjén kb. 11-kor még sehol nem volt a hangcucc (de volt lézer!), amit egy Tilosból ismert srác hozott volna. Mivel már volt mobiltelefonunk, felhívtuk, és közölte hogy a cuccot meghozta, lerakta, összedugta, és mindenki rohadt elégedett. Az derült ki, hogy egy pár kilométerre egy szalagavatón rakta le, és persze hogy mindenki nagyon elégedett volt mivel nem számított az ottani zenekar ekkora kilowattokra. Ahogy ezt tisztáztuk, a srác, gondolom csírájában elfojtandó a rossz érzéseket, be is lőtte magát herkával. A Sport büfében közben többek között Dorka (akkor Frankhegy, ma Technokunst) mint meghívott fellépő várt nagyon lelkesen arra hogy megteremtsük az alapvető körülményeket, illetve nem volt ott Daniel Voltaire aki megsértődött hogy a neve mellé a „(Detroit)” megjegyzés került, holott én csak hülye voltam és komolyan vettem amikor Randolph, a nagy példaképünk, és akitől a Tiloson a máig pörgő műsorsávot örököltük, beadta adásban, hogy „és most következik egy fekete srác, Daniel Voltaire…”. Ezt egyébként a Daninak még nem is mondtam, úgyhogy ez volt, remélem hogy azóta megbocsátott. A történet többi része amúgy unalmas, sikerült a hangcuccunkat visszapakoltatni az IFÁra és áttelepíteni hozzánk, volt buli reggelig, mindenki faszán érezte magát.

Ezzel párhuzamosan, 95-től kezdtek el nyomulni nálunk az angol sound systemek, ami a másik nagy hatást gyakorolta a munkásságunkra. Az a háttere dolognak, hogy a Carl Cox, akinek a csapata ironikusan a Ministry of Sound nevet viselte, hasonszőrű maffiózókkal kilobbizta, hogy csak engedélyezett klubokban lehessen zenés-táncos bulikat tartani Nagy-Britanniában, amivel értelemszerűen lőttek minden spontán bulinak vagy az olyanoknak amikben nem volt egy valag pénz. És akkor néhányan (Spiral Tribe, Desert Storm, Total Resistance) fogták magukat és eladták a lakásukat vagy amijük volt és karavánként, általuk törzsinek hívott keretek között elindultak kelet irányába ahol a szabadságot remélték megtalálni. Ismertem egy faszit aki a Hasselblad kameráját adta el és abból vett lakóautót magának. Mindebből az az érdekes, hogy nem jópofizásból csinálták meg nyári kalandként, hanem hót komolyan. Aztán pár év múlva jött a hasonló törvény Franciaországban is, és vele a francia karavánok (új zenékkel, új szokásokkal; Voodooz Cirkl / Konglomeira, Oxyde). De még az angolokról annyit, hogy jó gyarmati attitűddel nem úgy jöttek, hogy “huh hát mi vagyunk az angolok, leülnénk itt a sarokban ha nem zavarunk” hanem sokkal inkább úgy hogy itt egy ásó, áss, ezt fel kell szerelni ide, meg kéne egy telefonszám üzenetrögzítővel (infoline, a facebook eventek őse), közben egyél egy tripet, meg amúgy nem tudunk-e hazatelefonálni, mondjuk valakinek a munkahelyéről éjjel. És akkor ott velük eléggé megtanultunk jég hátán is bulit csinálni, rájöttünk hogy nem kell mindenképp belépőt szedni, pláne ha ugyanazt a pénzt (ha van) elköltik nálunk a kis büfében, és nagyon élveztük az életformát, kint főzni szabadtéren meg pucéron fürdeni Egerszalókon (ami ma amúgy nem menne), és sokan a zenéjükkel (hardcore, breakcore) is szerelembe estek.


Hármashatár-hegy 2000

Már túl voltunk sok városi “kommersz” techno bulin és elég nagy freetekno bulikon a Hármashatár-hegyen mikor 2000-ben megcsináltuk az első magyar ingyenes bulit. Épp akkor rúgtak ki a munkahelyemről, úgyhogy éjjel bementünk és szarásig nyomtattuk a színes lézeren a szórólapokat amiket szétszórtunk a Budapest Parádén, lett is 10 fő a bulin, óriási megelégedésünkre, mivel az egész buli fokozhatatlanul gyönyörű volt. Egyébként ekkoriban jelent meg velünk egy interjú is az online Népszabadságban, ami a tartalmát illetően utólag is majdnem teljesen érthetetlen, kivéve azt a kijelentést hogy a partiszervezés művészet – ez lett annak a cikknek a címe is.

Ez kurva jó, de ez mind elég rég volt.

Kb. 2007-ig sok bulit csináltunk és az alap gárda is bővült meg változott állandóan, illetve a meghívott fellépőkből is egy viszonylag masszív hálózat lett. Kihagyok sok mindenkit, de például XRC (Kovács Balázs) aki most a pécsi egyetemen tanít az Elektronikus Zenei és Médiaművész szakirányon és állítólag mindket is említ az anyagban, vagy a Cema Turbo live act akik közül Cema Laci hangszereket gyárt és a Maks labelén jelennek meg zenéi. Kimondottan tagok közül pedig Vicsek Viktor ma abból él hogy mapping vetítést meg fényinstallációkat csinál tehetős megrendelőknek, Szasa (R2D2) és Zefyr a Lahmacunon zenélnek, illetve a már említett Pap Dávid viszi a tilosos műsort teljesen eklektikus tartalommal és azon kívül jazz és egyéb zenekarokat menedzsel, koncerteket szervez teljesen pótolhatatlan szereplőként a jazz szférában. Prell/Telesport Peti csinálja tovább a hardcore bulikat a Davoria csapattal ahol Thalium is zenél, mind a ketten halálosan jól. És volt Reakthor Ferink, aki az örök vadászmezőkön képviseli most már az OPTIMAL-t, sajnos.


“Egri vár” (Pilis) 2003

Az életérzés az a 90-es években a részünkről óriási idealizmus volt. Hittünk benne, hogy az egész világ jobbá lesz, többek között a techno zene által is, ami át volt szőve amúgy rendesen futurológiával. Kicsit hasonló volt az egész az olasz futurizmushoz vagy az orosz avantgárdhoz, csak az erőszakos részek nélkül. Itt magyarországon akkor kezdődött a kapitalizmus, úgyhogy jól elvoltunk, és a techno-punk-hippie sound systemeknek a társadalomkritikája sem annyira vonzott be még senkit. A nagyobb baj az volt, hogy a 2000-es évek végére a techno fokozatosan elkezdett pangani, illetve volt egy híg fos EDM, meg egy underground amibe egyre inkább hálni járt csak a lélek. Nem voltak fiatal szervezők, nem nagyon voltak fiatal DJ-k, alig volt új live act. Persze kivételeket lehet mondani, de az volt a félelme az embernek, hogy az egész egy öregedő generáció magánügyévé fog válni és kb. annyira lesz érdekes 10-20 éven belül mint valami elbaszott hagyományőrző mozgalom. Mi meg egyrészt aggódtunk, másrészt azt mondtuk hogy basszátok meg, nem mi fogjuk ezt a problémát megoldani, tessék lehet tolongani. És akkor egy idő után elkezdtek újra történni dolgok. Volt egy acid reneszánsz, és lehetett érezni hogy ez igenis nagyon mélyen érdekel embereket továbbra is. A bulikat elkezdték rave-nek hívni, és kb. a semmiből megjelentek 20-30 éves szervezők, tele hittel meg kakaóval és egy idő után csak kapkodtad a fejed mert nem volt világos hogy kiknek a buliján vagy, kik játszanak, csak hogy nagyon jó, semmi cécó meg mellészarozás. Vannak újra ingyenes bulik, illegál és legál, vannak komoly warehouse helyek, tavaly két új kis techno klub is nyitott, sok a fiatal DJ és zenész, vannak új kiadványok és labelek, él, zakatol az egész. Megnyugtató, hogy egyáltalán nem mi fingjuk a passzátszelet ma: sokkal több szabadságot ad mindenkinek a bandából.

EZ ELKÉPESZTŐ!!! Negyvennégyezer évente tapasztalható összeállás, amely borzongással töltötte el már az ősi főníciaikat is!

Ritka égi jelenség szerencsés tanúi lehetünk, amely akár szabad szemmel is látható lesz Budapest kevésbé fényszennyezett pontjairól, ha az éjszakai égboltra tekintünk majd a hét második felében: a Vénusz és a Plutó bolygók egy vonalban állnak majd a Bhutan-1 műholdal. Ennek a ritka együttállásnak köszönhető, hogy:

CSÜTÖRTÖKÖN A KÜSS MICH SZERVEZÉSÉBEN az Aurórában lép majd fel a Techno Thriller, Constance Chlore, és Nemerov, amely eseményről a szervezők a következő információkat osztották meg velünk: a brüsszeli Techno Thriller duó (Unknown Precept), Nemerov mint hazai erő, illetve a tavasszal nálunk járt Violent Quand On Aime (Knekelhuis) trióból Theo dobos-szintipunk-ebm szólóprojektje, a Constance Chlore.

Aztán jön a PÉNTEK ESTE A DAVORIÁVAL ÉS HC-s HAVERJAIKKAL a Dürerben. Ez a péntek kb úgy fog kinézni, hogy este 7 körül fellép majd a Dog Attack, a Blackmail, a Hit By a School Bus, a Kirill és a .kharc, aztán pedig felizzanak majd a Davós technopankok sztálinorgonái, amelyekre még a holtak is megmozdulnak.

SZOMBATON AZ RNR666, azaz mi mutatjuk be nektek az amerikai Top Down zenekart, amelyet Csühes Pali a Ramones és a Dead Moon egyfajta keresztezéseként írt le. Előttük a súlyos Észlelés hűti majd le a kedélyeket, szörnyűséges középtempójával.

Utoljára 2018 áprilisában borult egymás vállaira technós, punker és szintipánk. Ilyen, viszont hogy egymást követő három napra essen egy Küss Mich, egy Davoria és egy RNR666 buli talán még sohasem volt. Súlyos lesz tehát a hétvége, pihenjetek rá és ne felejtsetek el kellő mennyiségű vizet inni, mert ahogy az múltvasárnap kiderült: a víz az úr.

MINDENKIBEN ÉL EGY SZÖRNYETEG – interjú a THE HORRORIST-tal, akit amúgy Oliver Cheslernek hívnak

RNR666: Szevasz Oliver! Talán el sem hiszed, hogy milyen kurvára örül Budapest, hogy végre eljösz hozzánk is!!! Lehet már tudni, hogy milyen showt fogsz tolni a RMBAN MOST PÉNTEKEN? Egy decens djszettre számítsunk, vagy egy rohamsisakos full live action-t tervezel?

THE HORRORIST: Nagyon örülök, hogy végre Budapesten is játszani fogok. Live setet fogok játszani, jelmezben, videóval és minden mással, ami szükséges.  A műsor azokból az 1989 és napjaink között készült számokból fog állni, amelyek a legjobban működnek színpadon, vagy amikhez hangulatom van. Változatos szettre számítsatok.

RNR666: Utolsó lemezed az idei Separate Dimension, ennek a számait játszod, vagy csak olyat amit azóta írtál, esetleg előveszel akár 2001-ből is majd trekkeket? Mennyire vagy “multra visszatekintő” tipus, szoktál gyerekkori fotóidat nézegetni és rácsodálkozni, hogy tellik az idő?

THE HORRORIST: Nagyon nosztalgikus vagyok, szerintem fontos nem elfelejteni, honnan jöttünk. Másrészt folytonosan a jelenben élek, tudom, hogy az idő rohan és sok a teendő!

RNR666: Tényleg, milyen gyerek voltál? Rád is igaz, a the Cramps örökbecsű sora a “you better ask my momma how to make a monster”?

THE HORRORIST: Elég vegyes gyerek- és kamaszkorom volt. Egyik része fájdalmas volt, a másik fantasztikus. Szerencsém volt, mindig jó barátaim voltak. Majd rátaláltam a zenére, mellyel kontrollálhatom démonaimat.

RNR666: A magyar techno-underground már többször is próbált leszervezni téged Budapestre, de nem jött nekik össze, pedig úgy tudom, hogy Thalium-ot (Davoria) még személyesen is ismered! Hogy jött össze most mégis hogy Budapesten is fellépj?

THE HORRORIST: Emlékszem, nagyon meg akartam csinálni vele a show-t, de akkoriban magam szerveztem a fellépéseimet, egyidejűleg pedig nyitottam egy éttermet Berlinben VOLK néven. Egy kissé kicsúsztak a kezemből a dolgok, legalábbis a koncertek nyilvántartása terén, végül valahogy két bulit szerveztem egy időpontra és kénytelen voltam Thaliumékét lemondani. Nagyon sajnálom és elnézést kérek ezért. Az életben néha rá kell jönnünk, hogy túl sokat vállaltunk. Végül az ELITE szervezőirodához kerültem, ők mindenről gondoskodnak számomra.

RNR666: New Yorki vagy, de ha jól tudom Berlinben van a székhelyed. Europából kb mindenki New Yorkba vágyik, de a New Yorkiak meg Europába? Mi volt a késztetésed alapja, hogy itt élj? Miben más az európai szcéna mint az amerikai? Mi hiányzik európából és mi hiányzik az usából számodra?

THE HORRORIST: Egyrészt a zene, amit csinálok, nagyon erős európai hatásokat hordoz. Koncertmeghívásaim 80%-a Európába szól. Másrészt New York túl drága lett egy magamfajta előadó számára. Több, mint 2500 dollárt fizettem havonta egy 29 négyzetméteres lakásért. Berlinben kétszintes lakásom van két erkéllyel és tetőterasszal, havi 1300 euróért.

RNR666: Egy barátommal akivel sokat hallgatjuk a zenédet arról vitatkoztunk, hogy vajon mennyire lehetsz spirituális és mennyire materialista. Tegyél rendet a fejekben, kérlek! Test vagy lélek pártinak mondanád magad inkább?

THE HORRORIST: Nem érdekelnek a tárgyak, azok csak jönnek és mennek… Amíg itt vagy, az számít, amit létrehozol és hogy viszonyulsz másokhoz. Persze, szeretek különféle berendezéseket használni a stúdiómban, de végeredményben ez nem sokat számít.

RNR666: Szintén ettől a barátomtól tudom, hogy kurva nagy hangszerparkod van! Ez igaz? Azt gondolnám, hogy akusztikus gitárod és szájharmonikád nincs. Mesélnél a setup-odról? Vannak benne olyan kütyük amiket kifejezetten imádsz?

THE HORRORIST: Nemigen adok el semmit, mert régebben, mikor még megtettem, később mindig hiányzott az eladott tárgy hangja, vagy használata. Mivel jó régóta megvan ez a szokásom, nos igen, elég szép gyűjteményem lett az évek során. Van egy nagy moduláris szintim, vagy 30 dobgépem, stb… A kedvenceim az automatikus kísérettel rendelkező cuccok. Igazi kis időgépek ezek a ’80-as, ’90-es évekből!

RNR666: Köztudott, hogy ha a kedvenc zenéidről kérdeznek, vagy azokról amik hatással voltak rád, akkor elektronikus zenéket sorolsz fel, bár a koncertjeidet elnézve nekem sokkal inkább jut eszembe GG Allin, a Depeche Mode helyett. Hallgatsz, szeretsz kifejezetten NEM-elektronikus zenéket is? Sőt, kivancsi volnék, hogy mondjuk 2010 utáni nem-szigoruan elektronikusnak aposztrofált zenék közül mi az amit kurvára kedvelsz?

THE HORRORIST: Meghallgatok mindent. Néhány név a sok közül: Leonard Cohen, Daniel Johnston, a Foreigner, Lionel Ritchie. Megnéztem az iTunes-omat és pillanatnyilag ezek rajta a legtöbbet játszott előadók.

RNR666: Esküszöm, befejezem ezt az “ajánljeztmegazt-kezdetű” kérdéseket, de tudnod kell, hogy mint nagy filmbuzi, kiváncsi vagyok, hogy láttál-e mostanában valami fasza filmet, amit mondjuk alig ismernek az emberek, illetve szerepeltel-e már irtál-e már filmzenét, egyaltalan mennyire izgat téged a film mint műfaj?

THE HORRORIST: Láttad a “Bőr, amelyben élek” (La piel que habito) című filmet? Szeretem a filmeket, bár manapság egyre kevesebbet találok érdekesnek. Kubrick, Lynch, Gaspar Noe, John Hughes, Paul Thomas Anderson olyan rendezők, akiket természetesen szeretek, gondolom, sokan mások is így vannak velük.

RNR666: Végül, mesélj kérlek: munkásságodat, témáidat ismerve, simán el tudom képzelni, hogy rád van égve a “perverz állat” jelző. Harcolsz ez ellen, szarsz rá, vagy egyszerűen már elfogadtad magad szörnyetegként?

THE HORRORIST: Mindenkiben él egy szörnyeteg. Mindenki jó is ugyanakkor. Ilyen az ember-lét. Szeresd mindkét oldalt magadban és másokban és boldog leszel… időd egyik felében.

— — — — — — — — —

this article in ENGLISH language
fotók: Things to come Records
köszönet az interjú leszervezésért: Technokunst
a kérdéseinket és a válaszokat fordította: Csati


© Copyright 2013-2021 RNR666.