“A Not Enough Violence pont most oszlott fel” – baráti beszélgetés elmúlásról és újjászületésről Barta Bencével

Ismeritek Barta Bence haveromat? Tudjátok az a nyurga, szikár, loboncoshajú képzőművész, zenész, zenekiadó, zenebuzi, művészetmanager (ezdeszarul hangzik, bocs, de hát így hívják azt, aki galériát csinál, nem?), a leköszönő 2010-es évek egyik hivatásos és tisztességes pesti partyanimálja, valamint annak a Lili Aggnak a pasija, aki egyszer egy szintén RNR666-os interjúban, valami csodálatosan elegáns geci humorral (joggal) döngölte bele a kérdezőt a földbe, amikor “Bence csajaként” lett aposztrofálva. Szóval, ez a beszélgetés már megszülethetett volna kb 8-10 éve, így amikor ténylegesen nekiláttunk, még nem tudtam, hogy lesz-e bármi aktualitása a készülő interjúnak, aztán lett: feloszlott ugyanis Bence legutóbbi bandája a Not Enough Violence. Ettől függetlenül átpofáztuk művészet, művészetelmélet, zene és bona fejetetejéreállását vele:

– Én téged RNR666 bulikból ismerlek, ott vagy velünk-köztünk az ősidőktől fogva! Melyik volt a kedvenc RNR666 bulid, kedvenc RNR666 buli színpadán látott külföldi zenekarod és ha megkérdeznénk téged, hogy kiket hívjunk meg külföldről a jövőben, akkor kit ajánlanál?

– Pont nemrég az USé kibaszott nagy volt. De egy konkrét zenekart nem tudnék kiválasztani, annyi volt. Emlékezetes buliból is volt pár, például amikor  a Summer Schatzies alkalmi csörgőseként rázogattam teljesen fogalmatlanul, még véletlen sem ritmusra, utólag is bocs srácok! Uána egyébként hatalmas volt a J.C. Satán. Ja, meg életem első RNR666 bulija, ahol a Strange Hands és a Regal játszott, és egy idő után teljes őrületbe csapott át az egész, én meg a Trafik szellőzőcsövén lógva találtam magam, amire hivatkozva a hangosítómindenes le is fújta az egészet. Akiket mindenképp ajánlanék, az a francia Animal En Acier, lány-fiú duó, dobbal, zajokkal, szintivel, torzított mikrofonnal, zörgő, csattogó, csilingelő csekmetekkel. Marseilleben láttuk őket Lilivel és teljesen letaglózott. Itt egy videó pont arról a koncertről (türelmetleneknek szólok: 6 perc körül indul az őrület). Utána dumálgattunk is velük, hogy tökjó lenne, ha egyszer hozzánk is elnéznének, de aztán a mailünkre már nem válaszoltak, nektek hátha. De az örökké kínzó kérdés az, hogy miért nem volt még Lightning Bolt Pesten??!

– A n o a h s t a s és a Not Enough Violence mellett még a Szentcsalád egyik régi, nagyzenekarrá alakult formájában is basszusoztal egy félórát, de érdekelne, hogy ezeken kívül milyen formációkban, milyen posztokon fordultál meg az évek alatt?

– Hát ezeken kívül nem nagyon volt semmi, vagyis volt többféle zajpunk kezdemény, de nem nagyon sikerült másokkal zöldágra vergődni. Részben ezért is csináltam meg a  n o a h s t a s -t egyedül. Még raktam is bele hangmintát korábbi próbákból, bár azért az elég messze került a zajpunktól. Inkább csak zaj. A Not Enough Violence már duó, de az meg pont most oszlott fel. Ja, meg az egyszeri és megismételhetetlen, tökéletes nevű Haynau SS.

– Ez a két általam az imént idézett cucc az ugye erősen elektronikus alapu, de nekem te mindig is “gitárfej” voltál, szóval, akkor a benyomásaim rosszak, vagy egyszerűen ezisazis? Esetleg, ilyen az egész  bartabenceség nagy egybefüggő flowja?

– Mindig érdekelt az elektronikus zene is, már gimisként is próbáltam számítógéppel zenéket eszkábálni, azt hagyjuk, hogy milyen eredménnyel… Recsegő gitár, kalapáló dob, húsbavágóan pulzáló szinti és idegtépően zúgó elromlott hűtő is képes megfogni, erős hatásokat kiváltani. Ezek valójában csak eszközök, sokkal jobban érdekel, hogy egy zene (vagy igazából bármi) mit fejez ki, minthogy pontosan mivel készül. Azt hiszem, hogy azokat a zenéket amikért rajongani tudok, sokkal erősebben kötik egymáshoz az attitűdbeli hasonlóságok, mint a közös hangszer és stíluselem használat. Én is bármit felhasználok, ami a kezembe kerül. A  n o a h s t a s  anyagokon elég sok basszusgitár is van, csak alaposan széttorzítva, modulálva.

– Hozzáértőktől tudom, hogy a Not Enough Violence zenéje és a képzőművészeted is a dekonstrukció csodás gesztusára tekint, mint teremtő elvre. A nem hozzáértő persze erre mondhatja, hogy hogyan alkotható bármi rombolásból, az pedig, aki csak egy kicsit ért hozzá, azt mondhatja, hogy minden leképezés, ha úgy tetszik, minden szintézis, a valóság egyfajta tudatos és irányitott megvaltoztatasa, ha úgy tetszik (le)rombolása. Hol az igazság?

– Az, hogy rombolásból ne lehetne alkotni baromság. A fuzzpedál (de bármilyen más torzító  is) konkrétan roncsolja a tiszta hangot, de egy szobrász is pusztítja a kő vagy fa tömböt, amiből végül kifaragja a kifaragandót. A szubjektív felfogásomban egymásra rakódó rétegekből áll a valóság, és a dekonstrukcióval, egyes rétegek eltávolításával lehet kiemelni vagy legalábbis sejtetni a mélyebben húzódó, kevésbé egyértelmű, de zsigeri elemeket. Ebben a felfogásban az elvétel is hozzáadás, például egy sima felületű festett falemez roncsolásával valójában érdes, szabdalt felületeket adok hozzá, további kifejező eszközökkel gazdagítom a műalkotást, ha úgy tetszik. A dekonstrukciót pedig mindig rekonstrukció követi, a lehántott, kiemelt, roncsolt elemek új szervezőelvek mentén történő összeállítása.

– Számtalanszor pakoltunk együtt zenét, különböző táncmulatságokon és amikor a te szetted jött én mindig tudtam, hogy telebaszott, vastag nagy fuzzokkal körített punk ordítások fognak következni, a gépemen maradt mappáidat amúgy mai napig hallgatom esős napokon. Na de érdekelne, hogy szerinted fut még ez a fuzz-szekér, vagy ma már csak romantikus retrózás ez az egész fuzz-dili? Zeneértő és ismerő arc vagy, ezért meg merem kérdezni tőled: ki lesz a 20-as évek elején az, aki a 10-es évek elején volt Ty Segall, vagy épp Jay Reatard?

– Kezdjük ott, hogy Reatardhoz képest Ty Segall egy unalmas nyugger, de amúgy fogalmam sincs, hogy lesz-e mégegyszer ennyire hiperaktív és tehetséges ember ebben a műfajban. Bízzunk benne. Amúgy van továbbra is sok fasza zenekar, akik nem szégyellik össze-vissza torzítani a gitárjaikat, lesznek is mindig, csak legyen, aki feltúrja őket, dehát ezt pont nektek nem kell mondani. De az a nosztalgiavonat, amit ma a legtöbben fuzz alatt értenek egyre inkább hidegen hagy.

– Van még olyan, hogy CYST Records? Készültök kijönni valamivel, vagy az EXILES felfalta a fiatal kisérletielektronika szcénáját? 🙂

– Év elején jött ki a Not Enough Violence kazi, úgyhogy van. De nem pörgetjük túl az biztos. A CYST elég önző indokok miatt jött létre, a  n o a h s t a s  -nak akartam saját fizikai kiadványokat. Közben próbáltuk egy pillanatra kicsit komolyabban venni, de elég egyértelművé vált, hogy ahhoz, hogy igazi kiadó lehessen sokkal több időt, energiát, pénzt kellene beletennünk Lilivel, amit viszont inkább a MŰTŐre fordítunk, nem véletlenül hasonló a két logó.

A CYSTet nem kizárólag kisérletielektronikának szántuk, azért a Tumot is mi adtuk ki CD-n. Az EXILES pedig iszonyú lelkes és ambíciózus, sokkal jobban jár mindenki velük! 😀 Ettől függetlenül biztos lesznek még kiadványok,  de egyelőre nincs semmi konkrétum, megmarad alkalmi hobbinak.

– Jön a nyár, amikor mi általában leállunk a programok erőltetésével, de hátha te tudsz nekünk ajánlani egy olyan programcsokrot, ahol veled, veletek és a hozzátok kapcsolódó programokkal találkozhatunk majd, mondjuk az elkövetkezendő 6 hónapban, legyen az koncert, kiállitás, vagy akár csak egy fasza házibuli?

– Hat hónapra nem látok előre a jövőbe, de 20-án pünkösd vasárnap kapásból lesz az Aurórában  egy teljesen észrepesztő buli Zefyr jóvoltából, a műsor részletezését kihagyom, mert félek, hogy valami baromságot mondok, de n o a h s t a s  itt lesz először félév után. Rá pár napra 23-án pedig a Küss Mich vendéglátását lehet élvezni ugyanott. A kaliforniai poszt-punk Second Still jön, rajtuk kívül a magyar ooo & MA’AM fele a MA’AM, és itt lesz az utolsó lehetőség, hogy megnézzétek az élőhalott Not Enough Violence-t. Kiállítások folyamatosan vannak a MŰTŐben, most is tart egy, és lesz még kettő, aztán nyár közepére mi is elvonulunk kicsit, de a szeptember elég erős lesz. Valószínűleg akkor mutatjuk be a már Stockholmot megjárt csoportos kiállításunkat is, illetve hallottam pletykákat egy imént említett dj-szervező duó plakátkiállításáról is.

 

ELVONTAK – nyíregyi művészetis best of 1987-1997

Ha emlékszel azokra az időkre amikor erre a nyíregyházi falra az volt felfújva, hogy ELVONTAK, az alábbi trafik előtt pedig te is cigiztél, ahol mint ahogy látszik, hogy még 2012-ben is ácsorog pár furcsahajú, hülyekabátos:

…akkor biztosan ismerős lesz Eunoctin által a napokban a felpakolt NYOLC RÉSZES GYÜJTEMÉNY eredeti felvételeinek némelyike. Mondjuk, ha egy tornatermi, vagy ebédlői koncerten se voltál, ha fogalmad sincs, hogy milyen volt a kizárólag a koliszobákban éjszaka, a hangosbemondó hanszóróiból sugárzott kalózrádió, akkor se csüggedj, mert most meghallgathatod hogyan hangzott a 90-es években a nyíregyi művészetis lofi-bedroom-trash-blues-punk-grunge  amit akkoriban még kurvára nem így neveztek, hanem már nem emlékszemhogy.








BOBAFETT új klippje + fullkoncertje + egy titkos üzenete

Na, szevasztok Lacik és Lacisok! Bobalaci barátunk küldi a legújabb klipjét nektek:

De nem áll ám le, mert ahogy fogalmazott pár perce: “most a port irom at kicsit 6kor megyek felvenni uj alapra” – szóval hamarosan lesz ilyen is, de addig nézzétek újra a tavaly nyár egyik kiemelkedően fasza Fett-koncertjét, ami Orfűn esett meg és ahol Nepalizz, a KORGOTH zenekar (akiket a múltheti DRRPNC-s Förtelmes Feszten láthattatok) kopaszabbik fele gitározik Boba számai alá:

Illetve, kértem Lacit, hogy küldjön már valami kóstolót valamelyik legújabb, még éppen készülő szövegéből. Ezt küldte:

Kérek 2 hotdogot az egyiket mustárral a másikat kifli nélkül

Na, szevasztok.

2018 jan 25. napi mottónk:

Herr F.P. emlékezik

Annak idején az őrbottyáni Kopasz kabátjának hátán volt egy felirat: PUNK NOT DEAT
Kérdeztük ez mér így van? Aztmondta, mert ez így sokkal műveletlenebb.

Just an other playlist…

25383211_10210888129426935_1447665719_o

…for fucking christmas and an unhappy new year.

ULTRAPANK – speciális programajánló az idei UH Festhez punkoknak

Ha azt gondolod, hogy az UH FEST 2017 csak és kizárólag a Zefyr-szerű zene-gourméknak érdekes, akkor kábé ugyanazt gondolod, amit én magam is gondoltam: egészen tegnapig. Fogtam ugyanis magamat, felültem a csepeli hévre, ahol az első velem szembe jövő koszos punkgyerek kezébe adtam a vasárnap induló UH Fest részletes programfüzetét. Kiváncsi voltam, hogy lesz-e az idei UH fellépők között olyan, akire felcsillan majd a szeme. Az alábbi cikkben a csepeli punkkal lefolyt beszélgetésem olvasható.

olvasss
(képünk illusztráció)

– Szevasz!
– Mi van? Tovább / Read more »

Ne utáljad már Bruce Springsteen-t! – sírva kéri Szurcsik Erika

Habár pár éve még ő is szarnak gondolta 67 éve álkapocs zárral éneklő amerikai zenéjét, de aztán jött a nap, amikoris Erika meghallotta az East Village Rádióban a ’82-es Nebraska albumot és onnantól már egyenes út vezetett odáig, hogy feldolgozza Sprinsteen egyik gyilkos balladáját.

Ami aztán fel is került a tegnap megjelent új, ID Check At Night címet viselő Unknown Child-albumra.

Springsteen-t legközelebb októberben egy új Broadway darabban láthatjátok, melynek címe csak szerényen Springsteen on Broadway lesz, de Erikának már ezen a héten megnézheted a szólókiállítását a Műtőben a Tilossal szemben, de nem a bőr- és nemibeteg gondozóban, hanem fent a másodikon.

VILÁGPREMIER!!! Itt az ÚJ Ra-I-zinger!!!

screen-shot-2016-12-20-at-3-45

Hazudhatnánk, hogy öröm, boldogság és elégedettség járja át szívünket, hogy az év vége közeledtével, a mai napon, újabb borzalmas opusszal rukkolt elő kedvenc magyar indusztri-klerikális-doom-techno duónk, a fertelmes Ra-I-zinger. De a hazugság nem, csupán a bánat a kenyerünk: öröm és boldogság távolabb állnak tőlünk mint a Pluto holdjai, elégedettségünk talmi, a hangszórókból áradó kín által pedig, éppen úgy érezzük magunkat, ahogy az elfásult Csikatilo érezhette magát 1990. november 6-án, amikor megölte és megcsonkította harminchatodik áldozatát, a 22 éves Szvetlana Korosztyikot. Nem kívánhatunk, tehát nem is kívánunk sem kellemes szórakozást, sem boldog ünnepeket az Azután című szerzeménnyel.

“AZ EREDETI RÉGI ÉS AZ EREDETI ÚJ” – avagy, a nagy Élettér-Elmélet interjú

Az előttünk álló hétvége nem csupán a tripla RNR666 bulifolyam miatt lesz rendhagyó, de szombat este, éppen nem ránk szervezve, lesz egy másik buli is, ahol történelmi pillanat tanúi lehetnek az erre fogékonyak: hosszú hallgatás után újra színpadra lép az Élettér-Elmélet zenekar (a továbbiakban: ÉE), hogy felidézze nekünk a reményvesztett késő 90-es éveket és azok hangulatát.

screen-shot-2016-09-22-at-9-04-33-pm

A zenekar örökös tagját Mészáros Csermanek Csabit egy múltheti Küss Mich buliban értük utol és tettünk fel neki pár kérdést az ÉE-tel kapcsolatban. Elsőként arról faggatuk a népszerű énekes-táncos-komikust, hogy valójában létezett-e egyáltalán ÉE, vagy csupán érzékicsalódás-e mindaz, amit ma 2016-ban az egykor volt ÉE-ként definiálunk?

– Az kétségtelen, hogy az ÉE egy létező zenekar volt annak idején, de már nem. Most viszont újra felserkenni látszik a kivitelezése, ellenbendeviszont arra lennék kíváncsi, hogy melyik jellegű ÉE-re vagy kíváncsi a régire vagy a most felújított verzióra?

– Szerintem aki ezt elolvassa az mindenre kíváncsi lesz, szóval kezdjük az elején! Ezerkilencszáz…?

– Kilencvennyolc, vagy kilenc. Ez úgy történt, hogy a szüleim lakásában Kovácshidán, felsejlett bennem az élmény, miután el lettünk jutva egy Genyószívódisztroj Fesztiválra, hogy valamit mindenképpen magunkból is ki kéne folyamodtatni. Olyan intenzív élményt adtak az ott látott-halott zenekarok, hogy felbuzdultam.

– Mint egy tizehat éves nyughatatlan srác?

– Tizennyolc. Azt gondoltam, hogy nekem is kell egy zenekart csinálnom, mert ilyesmi jellegű érzelmeket nekem is ki kell fejeznem, csak mondjuk máshogy ahogy ezt a megtekintett zenekarok kifejezték. Persze hasonló radikalizmussal, vagy inkább még intenzívebb kifejezésű radikalizmussal, hozzátéve még egy adag gecizmust.

– Milyen zenekar is volt végeredményben az ÉE?

– Olyan, ami a legkorábbi szakaszában semmiféle eredetiséget nem akart produkálni. A 80-as évek általam kedvelt stílusának egy más tartalmi közegbe való helyezése volt a cél. Nem zeneformai, hanem szövegtartalomban akart még radikálisabb lenni, mint ami minden addig volt.

– Amit ezen a hétvégén láthat a nagyérdemű, az miben lesz más és miben lesz azonos az ős-ÉE-tel?

– Abban lesz azonos, hogy ugyanaz lesz, hogy mindent pontosan ugyanúgy fogunk lejátszani, viszont helyenként változni fog a szöveg, vagyis cizellálva lesz.

– Ki a régi tag és ki az új tag?

– Senki! Én vagyok az egyetlen eredeti régi és az eredeti új tag.

– A zenésztársaidról nem akarsz beszélni?

– A régiekről vagy az újakról?

– Mindről!

– Jó, de akkor hozzunk még italt!

A beszélgetés hangfelvételének tanusága szerint Csabi italhozást követően már nem idézett fel se régi, se új tagokat, előkerült azonban az éjszaka sűrűjében egy egykori ÉE-rajongó, a neve elhallgatását kérő R.G., aki nagyon örült, hogy egykori kedvenc dalai újra felcsendülnek majd élőben.

– Nagyon szerettem, nagyon szeretem! Mészáros Csermanek Csaba régi kedvencem, követem a munkásságát a kezdetektől!

– Vagyis az ÉE egyfajta kezdete annak a jelenségnek amit csermanekcsabiságnak nevezünk ma 2016-ban?

– Provokatív kérdés, de a válaszom: nem! Ugyanakkor én azt mondom, hogy: igen! Ki kell mondanom, hogy számomra többet jelent az ÉE, mint a Csermanek Lakótelep! Viszont, úgyérzem, hogy te nem veszel engem komolyan!

– De! Szóval?

– Én ismertem Csabi első zenekarát is, de az ÉE-t nagyon-nagyon szerettem!

– Ez az interjú viszont az ÉE-ről szól.

– Szóljon is arról, mert az a legcsodálatosabb dolog a világon!

– Mi a kedvenc ÉE számod?

– Kánaán!

– Kedvenc sorok?

– “Kedvelem a mai modern életet, a klónozással manipulált géneket!
Ezektõl vagyok életképes és vidám. Ez egy XX. század végi kánaán.”

Riportunk végén azonban nem a Kánaán, hanem a szerkesztő személyes kedvence következik, íme:

DÖGLÖTT BÉKA BLUES, avagy: HÁROM EST AZ RNR666-TAL

screen-shot-2016-09-14-at-3-09-53-pm

Szeptember 23-án, 25-én és 26-án az RNR666 és barátiköre újra odabasz! A péntektől, kis megszakítással, hétfő estig tartó pankrokkenroll buliban ott lesznek az ország pankrakkenroll-szcénájának legifjabb és a világ pankrakennrol-szcénájának leghírhedtebb képviselői egyaránt.

E L S Ő K É N T egy újkeletű együttműködés jegyében, a csodálatos GÓLYA klubbal karöltve rendezzük meg az RNR666 meets GÓLYA-sorozat első részét.

screen-shot-2016-09-14-at-3-32-52-pm

Az estét a THE BEANS pimasz kölykei nyitják, akiket a RAKÉTA fesztiválon volt szerencsém látni, hallani és egyből megkedvelni. A KINKS korai évei épp úgy eszembe jutnak, mint a JON SPENCER BLUES EXPLOISON vad pillanatai – mármint a koncertjükről és nem a még kissé túl sterilre kevert hangzóanyagjukról. No, de sebaj, színpadra állva rögtön kinövik ezt a gyerekbetegséget, vagyis: élőben kell őket megnézni, de azért biztos ami biztos, nyomjatok rá az alábbi lejátszóra is párszor!

Ezután lépnek fel örök kedvenceink, az RNR666 színpadán már jó párszor megfordult GUSTAVE TIGER zenekar. Sajnos és szerencsére ők már híresebbek, mint az Alsószentmártoni Krisztus, ez a teher azonban nem befolyásolja Gusztávékat: koncertjeik épp olyan durván agybaszóak, mint mikor először láttam őket a RETEK KLUB nemlétező színpadán 1763-ban.

Péntek lévén, a bulinak persze nem lesz vége a koncertek után: a zajos hangulat fenntartása érdekében a CYST records párosa, Lili és Bence áll az mp3 lejátszó mögé, kiegészülve egy hülye kopasszal.

screen-shot-2016-09-14-at-3-59-03-pm

M Á S O D I K bulink vasárnap KORAeste kezdődik, a Gólyától néhány kilométerrel nyugatabbra, a Mikszáth téri TRAFIK klubban, ahol hosszú hallgatás után újra színpadra lép majd a SZENTCSALÁD ORAL ORCHESTRA.

Majd a világ egyik legfaszább one-man-band-je, a szörnyűséges JOE BUCK YOURSELF következik, aki egyenesen a south gyomrából érkezik közénk, hogy megmutassa, hogy hogyan is mulat(tat) egy valódi, skizofrén vadállat redneck.

V É G Ü L de kibaszottul nem utolsó sorban, Csühes Pali kedvenc VOODOO RHYTHM recordos zenekara, a ROY AND THE DEVIL’S MOTORCYCLE lép a színre – szintén a TRAFIKban, de ez már nem vasárnap, hanem HÉTFŐ!

screen-shot-2016-09-14-at-4-11-28-pm

Ez a banda olyan kibaszott jófej, hogy megelégszenek a kapuból befolyó pénzzel, szóval, hiába a három napos szétbaszódás, gyertek, fizessetek nekik és élvezkedjetek rajtuk: kifulladásig!

A bulikról és a fellépő zenekarokról részletesen az eventekben olvashattok!

KLIPPREMIER AZ RNR666-ON!!! @ BURAI – KOROG A VILÁG

Burai Árpád az idén 25 éves debreceni Lyuhász Lyácint BT. zenekar frontembere. A hazai industrial műfajban tevékenykedő BT mellett, korábban a jódli-metálban maradandót alkotó Spatzen Jodler Sextettnek is tagja volt. Ezúttal szólóprojektet indított, melynek első produktuma a „korog a világ” c. szerzemény. A produceri munkálatokat Csatlós Pál végezte, a klipet pedig Varga Tamás (Brownhandfilm) rendezte. A videót Debrecenben ill. Vámospércsen forgatták.

„A szólóprojektet tulajdonképpen a „korog a világ” szövege hívta életre. Eredetileg Lyuhász Lyácint BT. szövegnek íródott, de aztán úgy gondoltam egy önálló szerzeményként is megállná a helyét. A terv az, hogy a jövőben a nevem alatt futó projektbe meghívok egy-egy dal erejéig hazai underground zenészeket, főként a zajos szcénából és ezekhez a dalokhoz lehetőség szerint klipeket is készítenénk.” – fogalmazott Burai.

“AMIKOR ZUHANOK, ELKAPNAK.” – interjú Bónyai Barbó képzőművésszel, spirituális karikatúrái és új kiállítása kapcsán

Screen Shot 2016-07-06 at 10.56.47 AM

Ő itt Barbó. Tudod. A fura csaj a nyíregyi kisképzőből, a barcelona-i kukák mellől, a magyarkirályiképzőművészetiegyetem aulájából, ős-acid partikból, azokból a ritka RNR666 bulikból ahol rapzene szólt, vagy épp szabó és Kondorosi fanzinjából, a Búvárok Reménykednek negyedik számából.

Screen Shot 2016-07-06 at 11.41.20 AM

Barbóhoz fűződő személyes érintettségem egyenesen tagadhatatlan, sőt, némi költői túlzással élve: kezdet és vég nélküli. Tizennégy éves korom óta hallom hírét, tizennyolc éves koromban láttam először, igaz akkor még csak hátulról, huszonkettő voltam, amikor a huszonkettessel jártam ki hozzá hétszer egy héten. Szóval, igen: részben saját örömömre és főleg a Barbó iránti mély tiszteletből születik ez a poszt, de a megteremtődés lényege ennél sokkal összetetteb, mint az a hajtás után ki fog derülni minden nyitott elme számára. Kortársművészet-tematikájú pofázás rég volt ennyi itt az RNR666-on, de most, hogy Barbónak hosszú idő után újra kiállítása nyílik, amelyen nyolcvan darab kréta portét fog bemutatni, úgyéreztem, hogy érdemes feltenni neki pár hülye kérdést.
Tovább / Read more »


© Copyright 2013-2018 RNR666.