I’ve known Paula for 10 years now.
We first met when she performed in Budapest with her band J.C. Satàn at the 45th RNR666 event (2010 october). Ever since then I’ve been following the music she makes, wherever she roams in the world or what she is currently drawing. This might initially seem like a case of voyeurism but I’d rather consider this as a genuine interest in a fellow soul. This time we sat down with she to talk about the SPERM OF WOMAN – her upcoming adults-only comic, sexuality, repressed desires and we might inadvertently reinforce that RNR666 magazine is not suitable for children or prudes.

🔞 So, please don’t read more now if you don’t feel like an adult yet 🔞

Tovább / Read more »

Álljon itt a huszonkettedik bulink igaz története. 2009. február 9-et írtunk és az egész úgy indult, hogy az angol Selfish Cunt fel se lép aznap este. De, ne rohanjunk ennyire előre. Csühes, ahogy mindig, úgy most is, már hetek-hónapok óta levelezett az aznapi fellépőkkel: a világ akkori legjobb zenekarával, a Digital Leather-rel, meg az angolokkal, akik egy osztrák bookeren keresztül találtak ránk állítólag. A Selfishről rövid nyomozás után kiderült, hogy ők akkoriban eléggé futottak, így muszáj volt jelezni nekik, hogy minálunk európa legalacsonyabb gázsiját fogják csak tudni megkapni, de az angolok elszántak voltak, úgyhogy szépen letornáztuk a pénzüket a csillagos egekből 300 euróra (ami amúgy még mindig kurva soknak számított), de a Földalatti és az RNR666, mint már oly sokszor, most is lapot húzott a 19-re: lesz ami lesz alapon lekötöttük őket. Aztán pár nappal a buli előtt bejelentették, hogy mégsem jönnek, mi meg nem ejtettünk könnyeket, mert úgy voltunk vele, hogy ha nem hát nem. Aztán elérkezett a koncert napja és ahogy az lenni szokott, Csühes kora este meg is érkezett a koncert helyszínére, ami ezekben az időkben a lőrincpaptéri Kamra volt. Legnagyobb csodálkozására viszont, ott találta a kibaszott Selfish Cuntot. – Hát ti meg? – kérdezte Csühes. – Hát mi mégis itt. – jött a válasz. Ezzel az érveléssel pedig nem nagyon lehetett vitatkozni, úgyhogy ahogy az a Lada által készített plakátra eredetileg fel lett vésve, aztán meghiusulni látszott, végül mégiscsak összejött.

A Selfish Cunt végül, saját bevallása szerint (és ahogy azt azóta is emlegetik, ha beszélünk velük nagy ritkán) életük koncertét adta aznap este. Nekünk meg, a Földalatti KHE-RNR666 konzorciumnak életünk legkáoszosabb estéje volt ez. Tizenkét év távlatából, már megszépülni látszik, az akkor este egyik leglesúlytóbb momentuma, amikor Csiki nagytestvérünk, a Földalatti vezére, (a Földalatti főnöke Sado én csak egy ministráns fiú vagyok. – Csikar megj.) aki akkoriban a koncertvégi kifizetéseket intézte, ahogy az lenni szokott odament az egyik angolul beszélő sráchoz és megköszönve a részvételt, kezébe adta a 300 eurót. Aztán mikor odajött a Selfish Cunt zenekar, hogy kurva jó volt a buli, de akkor tudunk-e fizetni, rájöttünk, hogy a nagy kavarodásban, Csiki kurvára nem a Selfishéknek, hanem egy random angol koncertlátogató kezébe adta a 300 eurót. Ment is rögtön a fejfogás, meg a húbazdmeg, ám a helyszínen jelenlévő Béka, az egykor volt Iguána butik tulaja, kiváló bajtársunk megmentette a megmenthetetlent és adott 300 eurót a bandának. Így lett tehát ez az este a kb legnagyobb költségvetésű bulink.

És, hogy miért írunk erről épp most cikket? Kovi barátunkkal találkoztunk pár hete, aki akkor is, most is ha teheti lejár RNR-bulikba és valahogy szóba jött, hogy egy haverjával lentvoltak ezen a bizonyos estén is és hogy milyen kurva fasza volt, sőt a haverja lőtt egy pár fotót a koncertekről, amiket azóta is őrizget. Mi rögtön elkértük a képeket, hogy közkinccsé tegyük őket. Íme:

Ő meg itt  a mi Kovink:

És, ha mindez nem lenne elég, akkor folytatom. Az estét, ahogy szokás, a Földalatti több kamerája is rögzítette. Az egyik felvételéből egy DVD is készült anno, amelynek tartalmát megnézheted ITT, ha pedig igazán ünnepi hangulatban vagy, akkor akár meg is vásárolhatod, csakitt-csakmost, szaros 600 euróért (ha tényleg érdekel ez a kihagyhatatlan ajánlat, akkor írj EMAILt, vagy  írj a facebookon). A befolyó összeg nagyrészét koncertszervezésre fogjuk fordítani!

Még jóval a járvány előtt beszéltük meg, hogy küldök pár kérdést neki, ő meg belement. Most, hogy a járványnak lassan vége, ideje leközölnöm a beszélgetésünket – nem mintha attól kéne tartanom, hogy pár hónap alatt gyökeres fordulat állt volna be a személyiségében, vagy a zenéléshez fűződő viszonyában, hiszen TH ANATOL nagyjából pont olyan arc amilyennek kb. 220 évvel ezelőtt megismertem. Igaz, a memóriánk már nem a régi, de azt azért mindketten úgy gondoljuk, hogy hiába jön az a kibaszott forróság, de mindent nem ihat magába a föld.

L: Próbalom felidézni, hogy honnan-mióta ismerlek, de nem igazán sikerül. Az fix, hogy valamikor a 2000-es évek legelején már láttam valahol a fejed.

TH: Nem kizárt, hogy a korai előadói hozzáállás sok mindenben megváltozott és jobban összehuzta azokat akiket kommersz vagy divatos dolgok nem hatnak: a szórakoztatás, a kísérleti elektronika, lehetőség is volt egyben. Nem kizárt, hogy valamelyik fesztivál, vagy a Tilos rádiós korszak során a Kultiplexben.

L: Milyen kötődésed van vagy volt a Tiloshoz?

TH: 2004 környéke volt, hogy a Tilos kizárólag internetes adást szolgáltatott, mivel éppen nem volt frekvenciájuk, kb 20-30 adás erejéig saját szettet toltam, aztán persze amint lement ez a stream időszak és mehetett az éterbe már nem kellettünk. Nem igen volt nagy sajnálkozás emiatt, akkor még működött úgy emlékszem a másik non-profit, a: Fiksz, ahol akkor még volt lehetőség on-air, sok-sok óra, saját műsorok, inkább ott toltam neki, amíg az is be lett tiltva. Később a csapat lelkesen összekalapácsolt egy Fúzió névre keresztelt állomást, de ebben már nem vettem részt teljes mellbedobással.

L: Engem kurvára érdekelne, hogy milyen zenei közegből jöttél és lettél az ami. Miket hallgattál, mik voltak rád legnagyobb hatással?

TH: Mivel alapvető zenei képzésben nem vettem részt sosem, szinte teljesen autódidakta módon kezdődött minden. 20 éves koromban megkaptam a kellő motivációt és a Fiksz rádióban kezdtem ráfanyarodni a szerkesztésre, de jelentős intuíciót adott a ’90-es évek technokultúrája, ami az ezredfordulón tetőző elektronikus zenei honfoglalást jelentette számomra a kísérleti zene csinálása, behozatala, folyamatossá tétele.  Legnagyobb befolyással Matmos, Björk, és a kísérleti elektronikusok. Persze a Goa, és a techno, rave, mint például Marusha zenéje, és a Nirvana együttes dalai.

L: A discogsodon miért csak 2016-tól vannak anyagok? Előtte mi volt?

TH: Mivel zenei tevékenységem az első években, 2000 környékétől főleg rádiós tevékenység, elvétve klubbok és fesztiválok, anyagom nyilvánosan nem jelent meg semelyik kiadónál. 2016-tól kezdődött a kiadogatás is.

L:  Az első felidezhető TH Anatol-élményem a Fészek kupolatermében letolt koncerted, amit imádtam! Az egy Exiles buli volt, ugye? Hogy kerültel kapcsolatba az Erikékkel?

TH: Eriket viszonylag későn ismertem meg, Mike Nylons-on keresztül. Úgy gondolom a zenei szcéna megköveteli, hogy folyamatosan frissüljön és kialakuljon a benne levő személyes kapcsolódás, összedolgozás.

L:   Ugyanezen a bulin realizáltam, hogy kurvára „fizikai” a zene amit csinalsz, kicsit egy kocsmai verekedőre emlékeztettél a zenéddel, mint aki nem elégedik meg azzal, h „csak ott van a kocsmában” hanem konkrétan oda mész minden jelenlévő emberhez és behúzol mindenkinek egyenként.

TH: A Fészek klubban már sok tapasztalattal rutinnal jártam el, az ember folytonosan okul saját fellépései során. Ehhez képest a mai napig hiszem, hogy lehet újat mutatni, még a lehetetlennek tűnő elvárások sem jellemzőek, s olykor-olykor durván sikerül, mégis megbírkózom a szerepemmel, s igyekszem a kaptafáján maradni a stílusnak. Az élőben előadott munka szinte mindig párosul némi önkritikával, de ezért is hajtom a mai napig a taposómalmot, hogy minden stimmeljen, mivel szinte mániákus hittem van abban, hogy a ringben maradjak, és legyen mit nyújtanom a közönség számára. Ez egyesekben tetszést szül, de igazi elutasítást szinte soha.

L: Arról még mesélhetnél, ha van kedved (és olyan részletességgel amennyire van kedved), hogy voltál valamikor valami műintézményben pihenni, jól tudom?

TH: Sokan próbálták már megakasztani a tevékenységemet oly módon, hogy bezártak, mert szerintük nem voltam szociálisan besorolható a normalitásba, de hagytam, és elviseltem-eltűrtem ezt. A drogproblémáimat megoldották, a művészettől még nem vették el a kedvemet.

L: Hol a faszba vagy most? Hol várod a világvégét és mivel baszod el az idődet?

TH: Manapság főképp lemezeket készítek, különös tekintettel ügyelni a pontosságra, összeszedettségre, hitelességre, nagy mértékben figyelembe véve ezt: tudományos értelemben igyekszem megfelelően, kellő hozzáértéssel dokumentálni korunk visszásságait, disszonanciáit. Én elhiszem, hogy mindent magában hordozó egyszerűsítés vezérel, követhető ez munkásságomban is, hiszen ez nyitja a lehetőségeket, ez teszi természetessé az ember munkakedvét. Ha az ember tudja, hogy nagyjából mire képes, igyekszik nem túlbonyolítani és nem túlvállalnia magát. Voltaképpen annyi minden amiben dolgom akad, legyen az minden ami hajt, fontos miért sajnos az. Sosem akartam ladikba tenni minden kívánságaimat, noha egyedül annyiban folytonos temperamentumban zajlik mind, mintha több személy csinálná azt, mindenre egy személyben odafigyelni. Úgy vélem, egyvéleményen vagyok azokkal, akiknek nem tetszik, hogy megmondják mit, hogyan csináljunk, együtt érzek a közönséggel, hallgatósággal, mintha két kristálypohár összecsengene, de a normalitás ilyenkor teljesen kizárt. Szabadon eldönthetem az őrület megkívánt formáját, alakzatát, boldogan alkotok, valószínűnek tartom, hogy az általam készített zene egyedi esete sokunk összességében. Ha valamit nem sikerül elcsípni, nem bánom, mindig lesz valahogy, de sajnos sokunk függvénye, hogy szakadatlanul tudósítsam a mindenki által megkívánt lehetőségeket kiaknázni. Voltaképpen olyan ez, mintha vakon rohangálnánk a kijelölt úton, miközben folytonosan egy nem létező tükörben vizsgálnánk az akadályokat. A technikai lehetőségek alkotják a nembeli összecsengéseket, miközben nemde bátran adnánk rokonainkat házasságba vademberekkel. Miután szolgálatkészen alkotok csak ez az egy dolog vezérel. Mostanában sajnos minden ember készakarva robotol, én könnyedén veszem az akadályokat, én kényelmesen alkotok, s vonatkoztatok zenei műveleteket aktualizált művészetté. Valamelyest enyhült az a korszak mihelyst forradalmian újítani kellett a népdalművészetet. Főképp azokban az időkben amikor a népdal sajátságos módja enyhítette a rászabott igényt. Soha nem szűnt meg viszont az az igény, ami a zenét visszatartja a fejlődésben. Értem ezt a korunk divatos, az ember agyába betelepedő üres pocsonyáknak, konkrétan a popzene terjeszkedésében gátat nem szabó hóembernek, mely a meleg érkeztével egyszerűen elolvad és beissza a föld.