A mocskok mocska visszatért! Új kislemez Kansas City részeg ősborzalmaitól, a hangzás szar, a zene primitív és kurvára hangos, a szövegek gusztustalanok, a borító és a lemezcím is -milyen már?! Mégis első hangtól az utolsóig elégedetten, mosolyogva hallgatom végig ezt a négy (spotify-on, youtube-on + 1bónusz) mocskot. Három eredeti van a vinyl-en plusz egy feldolgozás 1963-ból >> ITT << az eredeti.
A zenekar alapítója Kenneth Kupfer aki előtte a Fag Cop-ban játszott és fel is léptek RNR666 Buliban még 2012 elején. Akkor nálunk felejtett egy kapucnis felsőt amit kábé 10 évig hordtam, de arra emlékszem, hogy kellett vagy öt mosás amíg eltűnt belőle a tömény izzadság szag. Hahahaha!
Jófajta primitív trash mocsok One man-band az Usa-ból, Illinos-ból. Végül is semmi extra, csak kurvajó az egész. Aki hisz abban hogy, „ha tudsz 3 akkordot és lehet egy punk zenekarod” marhaságban, ami persze nem igaz. Na, annak jó híreim vannak: tudsz egyet, esetleg kettőt és lehet egy one man band-ed.
Mondjuk, a gitározás mellett énekelned és úgymond dobolnod is kell tudnod és számot írni, meg ilyen jó szövegeket is kitalálni :
I don’t need no woman
and I don’t need no man
I don’t need nobody
I’ll be a one man band
alright
I don’t need no job
and I don’t need no pay
I don’t need no money
to make me feel this way
alright
I don’t need no police
and I don’t need no plan
I don’t need no nothin’
I’ll be a one man band
that’s right
I’ll be a one man band
doesn’t matter who I am,
my friend
just a fact and what I said
I’m the one man band
Sokszori hallgatás után ugrott be, hogy a korai BBQ-ra (Mark Sultan) emlékeztet. Talán.
Cheap Fix : Re-animator Blues (Goodbye Boozy Records) 2025
Amikor a beharangozó szövegben láttam, hogy ez egy új James Arthur project, már tudtam, hogy nagyon fogom szeretni ezt a cuccot. Ő olyan zenekarokban nyomta mint a Fireworks, a Neccesarry Evils, vagy az A Feast Of Snakes. Ezt a vonalat viszi tovább ez az új bandája is. Ömlik rád a sok gitár (három van egészen pontosan), kavarog az egész, de a dalok kurvajól meg vannak írva és a zenekar is olyan feszes mint az állat!
Az ‘A’ oldalon biztos vagyok benne, hogy James Arthur énekel, nem túl gyors, szétgitározott, zajos, nyomulós dalocska. A ‘B’ oldalon valaki más énekel, ez meg egy jó tempós, rockabillys őrjöngés. A végén a levezető gitárvinnyogást még percekig elhallgatnám.
Ezzel a kislemezzel és a Sloks Lp-jével nagyon odabaszott idén a Goodbye Boozy!
Június 6-án Budapesten koncertezik az Ängel, akiket (a nagy Kulo testvérünknek hála) majdnem mi szerveztünk le, aztán mégse, de végül mégis: ördögi sugallatunkra ugyanis szárnyai alá vette őket a Tilos Maraton és be is rakta a nyitónapra a két szuperfurcsa svédet – akik rave (?) rockot (?) játszanak egy éteri drag-show aláfestőzenéjeként.
A promo szövegben ez az egyszerű kérdést teszik fel: Szereted a The Damned-et, a The Vibrators-t és a Slaughter & The Dogs-t? Ha igen, szeretni fogod az Automatic Lovers-t is, teszik hozzá. Az én válaszom: Szeretem mindhármat és most már szeretem az Automatic Lovers-t is.
A kérdés úgy is jogos lenne: Szereted a Dead Boys-t, a Heartbreakers-t és a The Saints-t? Már csak azért, hogy ne csak angol zenekarok kerüljenek szóba.
Innentől nem nehéz kitalálni milyen zenét játszanak a madridi srácok. Dögös ’77 punk / Punk n Roll-t természetesen.
Két dal, egy eredeti és egy feldolgozás. A saját dal egy BOMBA! Egy dolog hiányzik nekem belőle csupán: az egyhangos zongora bizonyos részek alatt a háttérben. A feldolgozás is állat, talán jobb is mint az eredeti a Kirk and the Jerks-től.
Rendkívül szórakoztató 25 percecske a Cleveland-i Perverts Again-től megint. Nem igazán változtattak a stíluson, miért is tették volna? Zsigerből jön belőlük (már egy évtizede) ez a szögletes minimál-punk. Az ének, ha lehet annak nevezni, sokszor infantilis és mondóka szerű, a szövegek viszont elvileg komolyak vagy legalább is a jelen korra reflektálnak.
Zeneileg inkább követőik vannak mint előzményeik. Az UV Race meg az Ausmuteants talán egy-két évvel hamarabb kezdte, a régiek közül meg a Devo-t és a The Fall-t szokták emlegetni velük kapcsolatban. Fene tudja…? Nem is érdekes. Kurva jó lemez, oszt kész.
The Jackson Pollock : Not Yesterday, Nor Tomorrow (Black Stuff Records) 2025
Az én fejemben úgy van meg a bolognai The Jackson Pollock, hogy egy zúzós koncertzenekar. Szerintem nem vagyok egyedül ezzel, pedig adnak ők ki lemezeket is, na jó nem túl gyakran, az előző 2018-ban jelent meg, az új meg idén márciusban.
Három dal egy 7″-en. Három kibaszott jó dal!
A ’90-es évek anarcho punk zenekarai ugyanúgy eszembe jutnak mint a 2000-es évekből a szintén női/férfi duó a francia Vialka, de közben a gitártémákat valami nagyon mocskos blues-punk / garage trashone man-band is játszhatná. A megszólalás nagyon nyers, a számok hangulata lelkesítő, sőt komolyan mondom, táncra serkentő.
Szeptemberben jelenik meg egy teljes nagylemez, már alig várom!
Jesus & The Groupies : Worst Case Scenario (Mandinga Records) 2025
Marco Butcher és Luis Tissot garage/boogie/RnR zenekarának új lemeze nagyon jóra sikeredett, mondjuk az előzőekre se lehetett panasz, az is igaz. Ez a lemez ilyen ‘gonosz’ lett. Nekem kurvára tetszik. Megmaradt a Tom Waits / Nick Cave vonal, de hozzá jött valami a korai Ministry-ből, Foetus-ból. Sokszor kifejezetten industrial amit hallunk, de ilyen jó, táncos industrial, úgyhogy a Suicide ‘Ghost Rider‘-e nem igazán lóg ki a saját számok közül.
Brazilok amúgy. Luis volt már párszor RNR666 Bulin szólóban és zenekarokkal (Human Trash, Thee Dirty Rats) is. Marco Butcher-nek is van one man band -je és milliónyi más zenekara, de ami nagyon furcsa és meglepő, hogy a réges-régi Inca Babies zenekar új lemezén gitározik egy számban és a masztert is ő csinálta nekik, Sőt az Inca Babies főnivel van közös zenekara is!!! >> Ez <<
Giulio Erasmus & The End Of The Worm : Live at Meakusma Festival 2024 (Meakusma Records) 2025
Na, ez a zene aztán kizökkent a valóságból az biztos. De, ha ez a valóságod, ahhoz csak gratulálni tudok. Engem egyszerre lenyugtat és felspannol. Sokszori hallgatás után végül is arra jutottam dub ez, de így jól kifacsarva. Amikor Márti rákérdezett, hogy mit hallgatok, mondtam neki, hogy – Nem tudom, ilyen új Manchester-i zenekar. Ő meg egyből – Tudtam, hogy angolok, totál PIL. Igen, de még lehetne a Throbbing Gristle, néha Suicide is. Sőt, legeslegelőször nekem az volt, hogy egy lájtos Sightings. Meg mint a FAT Automat Hi Life albuma.
Kazettán jelent meg, persze már mind elfogyott, de fent van a bandcamp-en meg a youtube-on az egész anyag.
Hatodik hó hatodikán, de nem 6 órakor, a többek között egykori Romániás Csank Laci barátunk 3 barátjával karöltve el fogják játszani a mostanában 45 éves „Closer” c. Joy Division albumot. Ahogy Csank fogalmaz: „meglepően nagy hasonlósággal az eredetire”. Kiváncsiak lettünk, hogy Csanknak amúgy melyik a kedvenc száma a lemezről, aki így válaszolt: „talan az eternal. egyedi, hangulatos. a dalszövegíró énekes egyik gyermeteg szomszédjáról szól állítólag, aki az egész életét a lakásban és a kiskertben élte.”
Ha neked is van kedvenc számod a Joy Division Closeréről, vagy ha még nincs, akkor menj el ebbe a buliba.
Puppy and the Hand Jobs : I Don’t Care About Anything (Slovenly Recordings) 2025
ÚJ Puppy and the Hand Jobs!!! Jó rég nem hallatott magáról ez a nagyszerű, Jaime Paul Lamb vezette punk csapat. A stílus nem változott: kőegyszerű, nagyon fogós punk, garage RnR. A címadó ‘i dont care about anyting‘ nálam eddig 2025 slágere, olyan mint a Ramones vagy a The Jabbers korszaki G.G. Allin. A második szám dettó. A harmadik sima feltúrbózott RnR, a negyedik is. Végül is az ötödik is. Az utolsó meg kicsit másabb is lehetne, de az meg el sem indul és már vége is van.
Jaime Paul Lamb amúgy kurvajó fazon lehet, már csak azért is mert milyen már az, hogy a zenekarod videóklipjét csak a porn hub-ra lehet feltölteni, mert más felületeken nincs helye? Arról a kislemezről >> ITT << írtunk. Meg ugye neki köszönhetjük a We’re Loud (90s Casette Punk Unknows) dupla albumot is amit szintén a Slovenly adott ki, arról meg >> ITT << volt szó.
Meghallgattam ezt a három számot ettől a Wisconsin-i one man band-től és totál hanyatt estem! -Bazmeg mekkora energia van itt már és mennyire punk-os ez???!!! Hallgatva ezt a három dalt esett le, hogy ez a one man band műfaj azért három-négy-öt évente kitermel valami nagyon eredetit, vagy kimagaslóan jót. Azt, hogy ez melyikbe tartozik kurvára nem tudom, mindegy is.
Miután vagy háromszor végighallgattam azt a három számot, beütöttem a youtube-ba a nevet, hátha lesz valami ott is. Hát volt. Még egyszer hanyatt estem! -Ez a srác ennyire fiatal??? Ránézésre nekem ilyen gimi elsős. De, hogy nyomja már???!!!