Lydia annyira tág, mint segge az érclovasoknak,
          mint gyors fémabroncs, mely karikázva csörög,
mint artistakerék, amelyen hipp-hopp átugrik a tornász,
          mint csatakos bocskor, vén, csupa víz, csupa sár,
mint a lazult háló várván kóbor madarakra,
          mint színházunkban, hogyha a ponyva lazul,
mint egy karperec egy csont-bőr buzi szálka-kezéről,
          mint egy matrac, melyben tollpihe épphogy akad,
mint nyomorult gallok nadrágja! Ravenna-vidéki
          undorító pelikán torka-tokája ilyen!
Azt terjesztik, hogy tóban dugtam meg e nőcskét,
          nem tudom: én a tavat dugtam, ez így hihetőbb. 

Caelia, párthussal, germánnal dugsz, meg dákkal,
          töm cilicus hímtag s cappadocus fütyi is,
messzi Egyiptomból egy memphiszi kant hoz a bárka,
          és a Vörös-tenger küld szerecsen furulyát,
csuklyátlan fütyijét a zsidónak imádva imádod,
          szarmata ló hátán száll az alán szerető!
Mért van ez így, mi miatt, hisz római lány vagy,
          mért veted ennyire meg, mondd csak, a római faszt?

Intesz, Cordus, fogjam a verseimet rövidebbre.
          Tégy úgy, mint Chinoé, vedd be, amekkora van!

Janus Pannonius példaképe óriási hatással volt (tehát van) az európai irodalomra. Ámbár a romantika idején sóhajtozó Wertherek nem szerették. Inkább a halál.