Eléggé sikertörténetnek tűnik ennek a kéttagú (Ty Varesi – gitár/ének és Tayler Lee – basszus/ének) zenekarnak a története. 2023-ban költöztek Atlantából NYC-be, kiadtak egy kazettát, elkezdtek játszani itt-ott a környéken, és a legjobb emberekbe botlottak, akikbe csak lehet, ha valaki egy No Wave zenekarban zenél. Az első kapcsolat a Live Skull volt, egy Noise Rock/No Wave zenekar, akik a ’80-as években kezdték a zajongást a Sonic Youth-tal, a Swans-sal egy időben. Innen jött az ismeretség Stuart Gray-el, aki pedig a nagyon zakkant Lubricated Goat-ban zenélt szintén a ’80-as években, de manapság Lydia Lunch-al is kollaborál. Így végül a két fiatal egy Lydia Lunch Usa turnén találta magát. Ami nekem nagyon tetszik, mert ez konkrétan az, hogy ennek a két huszonévesnek a nagyszüleik korosztálya segít, mert annyira tetszik nekik az unokáik zenéje. Hab a tortán, hogy a bemutatkozó lemezük az In The Red kiadónál jött ki, ami kb. az egyik legjobb rock’n’roll label az Usa-ban.

Na, de a nagylemez: a fent említett zenekarok hatása mind benne van a G.I.D. zenéjében, európai résztől meg a Dogfaced Hermans is beugrik, de a Malaria! és a korai The Ex úgyszintén. Jó, kis repetitív, zajos, tüskés muzsika.

2026-os Top 10 listámon szerintem benne lesz, de elnézve ezt az évet, Top 20 lesz az, mert már most annyi jó lemez jelent meg idén.

Néhány napja jött ki egy új podcastadás Lydia Lunch csatornáján a srácokkal, amit >> ITT << találsz.

teljes album (bandcamp)  >> ITT <<

teljes album (spotify)        >> ITT <<

teljes album (youtube)      >> ITT <<

instagram                         >> ITT <<