Lesz egy kurva nagy buli egy kurva nagy puszta közepén

A térkép szerint, kábé itt mész le a térképről:

ha elmész június kilencedikén (igen, vasárnap, de másnap pünkösdhétfő, azaz szabadnap! – köszi kiáradó szentlélek!) a PUNKÖSD FREAKEND FESZTIVÁLra, ahol többek között fellép az RNR666 egyik kedvenc magyar bandája a CHICAGO BULLS (velük készült korszakos interjúnkat ITT olvashatod), de sztorizgatós beszélgetésre érkeznek majd Cpg tagok is: “asszem Kutyás meg Takony” – fogalmazott a haverunk, aki felhívta figyelmünket erre a csodálatos rendezvényre, ahova nyári fesztiválokra egyáltalán nem jellemző módon:

NEM LESZ BELÉPŐ!

 

Lesz viszont zenekarokat támogató becsületkassza, pia, mezőn sátrazás, zaj és lángos is! Ha pedig, te mint cukros seggű pesti köcsög aki burokban élsz a főváros keretein belül, azt gondolod most, hogy te ilyen kurva messze az életbe nem mennél el egy buli kedvéért, akkor csak szólok, hogy a Nyugatiból Kecskeméten, majd onnan busszal Kiskunfélegyházán át, összesen
alig több mint három és fél óra alatt oda is érsz!

Bye bye Baptiste!

Nagyon szomorú, de egy régi ismerősünk, Baptiste már nincs közöttünk.
A kétezertizes évek elején fellépett nálunk a Catholic Spray-vel.

   

Úgy emlékszem vissza rá mint a félőrült zenésztársaihoz képest visszafogottabb, de nagyon kedves srácra. Amúgy a francia RnR/punk élet igen aktiv tagja volt. Olyan bandákban játszott mint a Pierre & Bastien, a T.I.T.S., a White Ass, a Vicious Brothers. Sokunknak fog hiányozni.

Trágár János: KIS ZOOLÓGIA

a légy lábát ki kell húzni
kínozzuk a bogarakat
lánggal pörköljük a pókot
s figyeljük meg hova szalad

gilisztákat eső után
szorgalmasan szedd a földről
otthon aztán szárítgassad
utána csak morzsold, őröld

csiga szarvát vágd szikével
szemléld lassú kínhalálát
elegyítsd a nyálkás testet
s porrá zúzott vékony házát

gyíkok farkát tépd serényen
s ha újranő: törd le ismét
apróállathulladékkal
rendezd be a padlást, pincét

fehér egér fél tüdejét
kis csipesszel kéjjel roncsold
nősténypatkány magzatjával
gyönyörű, ha élveboncolt

állatkísérletek által
jutunk sokkal több tudáshoz
házinyulak szemvilágát
áldozd föl a kutatáshoz!

Hét perc harminc másodperc prédikáció, kemény drogok és mélydepresszió – LEMEZAJÁNLÓ CSÜHESTŐL

Reverend Beat-Man & Izobel Gracia: Baile Bruja Muerto (2019 / Voodoo Rhythm Records)

Már megint egy jó, sőt nagyon jó Reverend Beat-Man lemez! Beat-Man bizonyos szempontból olyan, mint a Ramones vagy a Motörhead. Aki úgy rajongója neki is, mint az említett két zenekarnak, mint például én, az kurvajól mulat magában, mikor felületes illetők olyanokat mondanak, hogy – Ja. Jó, meg minden, de ugyanolyan, mint a többi. Ilyenkor az ember mit tud csinálni? Legyint, oszt jólvan. Végül is mindegy. Amúgy ennek az a veleje, hogy az olyan figurák, akiknek ennyire karakteres megszólalásuk és jelenlétük van, azok egyszerűen rá égetik magukat az adott produkcióra. Ezen a lemezen például van három feldolgozás is, három igen különböző előadótól, úgy mint: The DoorsVenom, és egy mexikói nőjogi harcos, Chavela Vargas (1919-2012). És egyik sem lóg ki a lemezről, full Beat-Man mindhárom. 

Na, de ki az az Izobel Gracia? Ő egy los angeles-i billentyűs/dobos/énekes, akivel Beat-Man egy ideje turnézik és a tavalyi Rev. Beat-Man and The New Wave album több számában is közreműködött (Hozzánk legközelebb , Bécsben a Chelsea-ben lehet majd őket  elcsípni április 27.én!).

10 nagyon állat Rock n Roll-Trash-Garage-Cumbia dal van a lemezen, de a 11., a hét és félperces prédikáció, ami a legjobb, ahol a Tisztelendő Úr kifejti fejlődés >>> visszafejlődés elméletét. Na, az tényleg szép! Nem találom a neten ezt a számot, de Lavór és állandó műsorvezetőtársa már lejátszotta
a Kezek a sebekben 4. adásban:

Két videó is készült az albumhoz:

Sloks : Holy Motor (Voodoo Rhythm Records / 2018)

Zsírúj banda a Voodoo istállóban, első lemez és egyből itt! Teljesen megérdemelve! Nekem egyből a kedvenceim közé léptek a kiadónál a Come N’ Go, a Roy & DMC és a Destination Lonely mellé közvetlenül. Már a sztori is elég jó, ahogy egymásra találtak (mármint a kiadó és a zenekar). Beat Man valami fesztiválon volt Olaszországban, ahol a Sloks volt az egész rendezvény nyitó produkciója. A fesztivál közönsége kora este még nem volt felkészülve Buddy Fuzz mániákus feedback orgiájára, a dobos primitív ütemeire, na meg az énekesnő öngyilkossági kísérletnek is felfogható színpadi akcióira. Ennek megfelelően ki is ürült a sátor ahol játszottak, mindenki húzott sört venni vagy mittudomén. Nem így Beat Man, akit a zenekarból áradó negatív, destruktív, önveszélyes energiák annyira lenyűgözték, hogy egyből a koncert után szerződést ajánlott nekik és Franciaországba küldte őket Lo Spider stúdiójába, hogy vegyenek föl egy teljes lemezt!
A végeredmény magáért beszél, szerintem az utóbbi pár év legjobb bemutatkozó lemeze lett ez (mánmint nekem). Végül is rock n roll ez, de annak a szélsőséges, elbaszott, totálisan nem a könnyed szórakoztatást elérni kívánó ága. A szövegekről nem tudom eldönteni, hogy a keménydrog használatról vagy a mélydepresszióról szólnak-e, de kibaszott súlyosak egytől egyig az biztos. Az előadásmód meg olyasmi, mint egy segítségre szoruló aki képtelen segítséget kérni, illetve ha mégis megteszi, azt olyan módon, hogy az első gondolat a legtöbb emberben az legyen, hogy meneküljön a közeléből minél előbb, jó messzire.

Van fent több videó, újabbak is, de én mégis azt ajánlanám amivel én is megismertem ezt az egészet >>>

Are you enjoying your evening over there?
Are you laughing over there?
Are you laughin? You know what?
You don’t deserve my illness, no no

You don’t deserve my illness, You don’t deserve my sickness
You don’t deserve my time, You don’t deserve my sectret life, a second time

facebook
instagram 
bandcamp

Dark Sings from The Finnish Countryside

Rural legend and outsider folk artist H.C. SLIM spent his formative years smoking cigarettes and playing his guitar, between distilling moonshine in an old empty factory in the Eastern-Finnish countryside. As an evangelical visionary and wayward preacher, H.C SLIM calls forth revelations of pastoral love and rustic abandoned buildings. His songs are both apocalyptic and illuminating, swelling between religious fervour and starless prophecies of biblical destruction. E.g.:

He had amassed quite a catalog of original songs he’s demoed on a tape recorder, deep in the Eastern Finnish countryside. Over the years cassettes and CDRs began to circulate with original copies selling for high prices before Svart Records drove out to his remote cabin to offer Slim a deal for his debut album.

4 új magyar punk lemez az életedért

Tiszta dolog, hogy a punknak jót tesz a szar környezet, ennek megfelelően a magyar punk jobb mint évtizedek óta bármikor! Íme négy, februárban megjelent demó(?), lemez(?), felvétel(?) bizonyítéknak arra, hogy ÍGY VAN!
Kezdjük mondjuk a Tunga Penetráns– al. Na, erről semmit nem tudok, azon kívül ami ott van a bandcamp oldalukon. Talán egyszemélyes produkció lehet, a nagyonfasza borítót egy Gréti nevezetű lány festette, akinek a nevével és grafikájával a Penészvirág punkfanzine ötödik számában már találkoztam. Ja, meg még azt, hogy keverést Fefi intézte aki pl. a Berosszulás-ban, a Piss Crystals-ban meg egy csomó mindenben játszik.
A zene full noise punk, jó durva és zajos, de mondjuk fejhallgatóval hallgatva sok úgymond finomságot fel lehet fedezni benne.Punk, Hard Core ez meg minden, tudom én. De nekem sokszor olyan érzésem van mint mikor a nagyon korai Lightning Bolt cuccait hallgattam, visz az egész mint az állat. A szövegek kurvajók!
a kórházak retkesebbek mint a legocsmányabb foglaltház
éveken át retteghetsz, hogy bekerülsz, a börtönöknél is rosszabb már
 
remélem az orbán család tagjait
rákkal majd egy stadionban kezelik
 
madmax/terminátor/WATER WORLD = dokumentumfilmek 
Szintén február végi előzetes a budapesti Észleléstől egyenlőre két szám a bandcamp-en meg egy klip. Elvileg kijön majd a teljes anyag 7incsesen nemsoká. Az első demójuk is tetszett már, de nem hallgattam túl sokat (a szövegek kurvára tetszettek). A youtube-ra feltöltött koncerteket nézegetve, viszont feltűnő volt, hogy változik valami, lassulnak befele, meg az egész ilyen összeszedett, vagymi. Tetszett ez az irány nagyon. Ez a két szám már totál ez a vonal, brainbombsos talán….. A Kész elmebaj nekem totál a miskolci Kérdőjel (vagy simán “?”) szövegben is zenében is.
A Crüel Night  meg Csimpi új zenekara, Csimpi az a srác aki az Urban Threat fesztivált szervezte tavaly és szervezi idén is. És, ha jól tudom ahhoz a fasza válogatáshoz is köze van, amin mai magyar punkbandák játszanak régi ’80-as magyar punkbandáktól egy-egy számot.
Na de a demó. Metal Punk vagy Punk Metal kinek, hogy tetszik. Kibaszott nyers és durva az egész primkó, ahogy kell, ahogy a stílus megkívánja! És az ének mint korona az egész tetején…. nehéz elhinni, hogy ezt egy nő adja ki magából. Kemény lehet egy családi veszekedés otthon!
( érdekes lehet, hogy a Crüel Night.nak volt egy olyan előzménye, hogy Bad Icons ahol Czira gitározott a Sex Riders- ből.)
És végül a Korgoth, a kibaszott Korgoth! Csak megjelent valami hanganyag tőlük is végre. Egy koncertfelvétel 2018 novemberéből. Volt szerencsém ott lenni ezen a bulin és mitmongyakmagának? nem sok mindenre emlékszem. Viszont egy régebbi, dürerpincés bulijuk kurvára bevésődött! Akkor szétbasztak, letaroltak mindenkit aki a teremben volt, úgy, hogy mindenki mosolygott, ugrált mint a hülyegyerek és ölelgette a másikat. Komolyanmondom egyik legszebb koncertélményem evör! A két figurát Palit és Krisztiánt alapból is nagyon csípem, imádom a zenekar nevét: Korgoth. Kimondani is jó! Úgyhogy ez van.
Na de mégis valamit. Dob und basszus a felállás instrumentálba nyomják. Ha megkérdezed őket, hogy mit játszanak, azt fogják válaszolni METAL!
Ui.: a Krüel Night demóját a barszelónai KAOS DIYSTRO RECORDS kiadta kazettán, a Tungra Penetráns meg a SZÉGYEN KAZETTÁKnál jön majd ki.

Ember tervez, James Leg végez

FEBRUÁR 12-én a Kino Session szervezésében PÉCSett
játszik a JAMES LEG soul-blues-punk duó.
Más magyarországi koncert nem lesz, csak ez.

 

A JAMES LEG elektromos orgona + dob kettős aztán jött létre, hogy Reverend James Leg – született John Wesley Myers – előző zenekara, a Black Diamond Heavies feloszlott. Az szintén billentyű + dob felállású banda volt, de mivel az orgona nem volt betorzítva, így hagyományos hangzásúnak mondható, ellentétben a James Leggel, ahol sokszor hihetjük azt, hogy gitár vagy basszus szól éppen, pedig nem. Az énekhang miatt sokaknak juthat eszébe Tom Waits, viszont vele ellentétben James Leg legtöbbször egyszerűen rock’n’rollként definiálja muzsikájuk:

John Wesley Myers egy texasi kisvárosban született egy baptista prédikátor fiaként, aki nagy gondot fordított gyermeke harmonikus lelki fejlődésének zavartalanságára. Zenei nevelést is szigorúan vallásos alapon kapott. Egy napon apja, mikor rájött, hogy 14 éves fia szülei távollétében a családi lemezgyűjteményben meglapuló három darab világi zenét hallgatja (például ezt és ezt), tüzet rakott a kert végében, és a lángok közé hajította mindhármat.

Ezzel szinte egy időben érkezett a városba egy keresztény vándortársulat, mely műsorában a rockzene és a sátánizmus kapcsolatát firtatta. Apai utasításra Johnnak is mennie kellett. Az előadáson Ozzy, AC/DC, Alice Cooper, Prince, Van Halen és Rolling Stones számokkal rémítették a közönséget. A Queen “Another One Bites The Dust” című számát visszafelé is meghallgatták, mivel akkor a refrént így is lehet érteni: “marijuana, marijuana, decide to smoke marijuana”. A felvilágosító előadás után John természetesen rákapott a fűre és a rockzenére, és 17 évesen elköltözött otthonról.

Talán még érdekes lehet, hogy tagja volt a ritka állat blues punkot játszó Immortal Lee County Killersnek is a zenekar utolsó periódusában. Ha jól tudom ezen a nagylemezükön játszott.

És külön Hammer Zsaninak mondanám, hogy közreműködött ez a jóember Scott H. Biram 2009-es nagylemezén!

 

LIVE TECHNO POWER TRIO

A dob-gitár-basszusgitár felállású osztrák trió, az ELEKTRO GUZZI, a világ egyik legkülönlegesebb techno együttese.

2004-ben alakultak, de csak öt év múlva mentek stúdióba, hogy felvegyék első lemezüket, viszont már ezt megelőzően is olyan ismertségre tettek szert, hogy meghívták őket a kreativitás és legújabb technológia jegyében rendezett barcelonai Sónar Fesztiválra. A techno világ középének számító berlini Berghain klubban is felléptek, sőt még egy japán turnét is lenyomtak anélkül, hogy bármiféle felvételük megjelent volna. Akik véletlenül tévedtek be koncertjeikre nehezen hitték el, hogy ott az a három ember azokon a hangszereken élőben játssza ezt a teljesen elektronikusnak tűnő muzsikát. Ott az a három ember – mint jazz zenész – meg kezdetben azon az eddig számukra ismeretlen jelenségen döbbent meg, hogy milyen hatalmas energia szabadul fel egy táncoló tömegből, s hogy ennek mekkora hatása van arra, ahogy játszanak. És “most mindenki táncol” nélkül nincs ELEKTRO GUZZI koncert.

FEBRUÁR 9-én BUDAPESTEN az A38-on

 

Polybrass című új lemezüket mutatják be három rézfúvóssal kiegészülve. Jó lesz:

A budapesti Lux Interior bulik hiteles krónikája 2013-2019

Cikkünk címét elolvasva a tényekhez szilárdan ragaszkodó Cramps-rajongó joggal mondhatja, hogy Lux Interior (született: Erick Lee Purkhiser) a pszichobilly, a horror-rock, a perverz-punk és még megannyi műfaj szülőatyja soha nem járt Budapesten, főleg nem 2013 és 2019 között, tekintve, hogy 2009 február negyedikén egy kaliforniai kórházban hajnali fél ötkor elhalálozott aorta disszekció következtében.

Végzetesnek bizonyuló aorta disszekciója során az akkor 62 éves rockandroll legenda főverőérének belső falán repedés, szakadás alakult ki amelyen az áramló vér benyomult, szétválasztotta az érfali rétegeket, és kettős ércsatornát alakított ki, azaz, mindkét csatornában vér áramlott. Ezt az állapotot az egyik legsúlyosabb nagyér katasztrófák közé sorolják. Ebbe halt bele többek között Georg August von Braunschweig-Lüneburg, közismertebb nevén II. György király is. Minket persze már 2013-ban sem béklyóztak a tények, amikor fejünkbe vettük, hogy az akkor már négy éve holtan heverő Lux Interiornak emléket állítsunk abban a városban amelyet élete során legfeljebb 344 kilométerre közelített  meg zenekarával még 1998-ban.  Az ötlet nagyjából az volt, hogy ünnepeljük meg évente egyszer Lux születésnapját és egyszer a halálának évfordulóját is, azaz a külső szemlélő által szinte követhetetlen módon, legyen évi kettő darab Lux nevével fémjelzett örjöngés. Az un. Lux bulik tehát eleve bulipároknak lettek kitalálva: a születésnap októberben, a halotti tor pedig a rákövetkező év februárjában, lehetőleg jól megközelítve egy-egy hétvégi dátummal október 21-et és február 4-et. Ha volt ember rajtunk kivül aki kiigazodott a dátumok és az egymást követő tematikák látszólagos kavalkádjában, annak további zavaró tényező lehetett, hogy az éppen induló bulisorozatunk neve első hangzásra nagy hasonlóságot mutatott az akkoriban futó LUXY BULIK nevével – világított rá az általában szkeptikus Piréz Zsófi kollégánk. Ráadásul (szerinte) a lux szó csengése inkább szül majd a gyanútlan fejekben valami joggal/jogtalanul túlárazott, jasszkarizó, menősködő, bennfenteskedő benyomást, de semmiképp sem fognak asszociálni az emberek a mi imádott rocksztárunkra. Ennél csodálatosabb zürzavart nem is kivánhattunk volna magunk és a Lux-ünnepek köré, így nem volt más hátra: felkértük az akkoriban a város legbetegebb főütőerének számító Vittula Klubbot, hogy adjanak helyet Lux Interior budapesti születésnapjainak és halotti torainak.

  

Az első szitázott plakátpárt az 1000% alapítója, TM45 Ricsi barátunk készítette és húzta fel egy csodálatos popkulturális utalásra művét: a szülőágyon a vérző combköz szorításából előbújó, “Better ask my momma how to make a monster” mondatot üvöltő Lux fej ugyanis a Cramps 1990-es klipjéből való: ez a megható és egyszere fájdalmas pillanat a The Creature From The Black Leather Lagoon nyitóképe (rendezte: Rocky Schenck).

Ezek voltak azok a bulik ahova először még boldog kiváncsiságtól hajtva, majd másodjára már csupán a becsapottak dühétől vezérelve, de eljöttek a pszicho-kánon szerint kiöltözött, belőtt frizurájú valódi pszichobilly arcok is. De a két buli alatt gyorsan kiderült, hogy a Lux bulikon messze nem csak és kizárólag pszichobilly és Cramps szól majd a hangfalakból. A bizonyos szempontból jogos dj-verés talán csak azért maradt el, mert a magyar pszichósok alapvetően úriemberek, akik belátták, hogy ott és akkor a hűen dédelgetett tabuk ledőlnek, a Cramps evangéliuma pedig kilép saját árnyéka alól: Jackie Robinson (nem az első fekete baseball játékos, hanem a kultfilmszínész) kakofon-experimentál bemelegítője, vagy épp Zefyr Balázs és a Küss Mich rideg szintipankjai valóban, köszönőviszonyban sem voltak a szűken értelmezett rockandroll örökséggel – és ez így volt rendjén. Csühessel ekkor deklaráltuk a Lux bulik alapvetését, miszerint:

§1. Lux bulin olyan zene szóljon ami valószínüleg Luxnak is tetszene, ha ott lenne velünk a Vittulában!

§2. Lux bulin olyan ember rakjon fel zenéket aki szereti a Crampset!

Így került a második buli lineupjába az ős-breakcore/free-tekno harcos Thalium Atti barátunk is. Thalium és bátyja Lupus gyakorlatilag a mai napig az egyetlen olyan ismerőseim akik még saját szemükkel látták a színpadon Luxot. Erről mesélt Atti rá jellemző tömörséggel a C11H18N2O3 fanzin második számában:

A Lux bulik csodálatos ellentmondásosságára persze nem csupán a zenék sokszínűsége a példa, de magával a bulik helyszínével is meggyűlt a baja sok vendégnek. Ezek közül talán a legemlékezetesebb eset az volt, amikor a harmadik (azaz a 2/1.) bulin megjelent Subba Dirty Detty, aki akkor már harmadik alkalommal harangozta be az egykor szebb napokat látott blogján, olcsó de nagyhatékonyságú kábítószerekért cserébe (hazugság: kurva drágák voltak azok a szarok!) a soron következő Lux bulit. Detty, talán a legrövidebb ideig a Vittula légterében tartozkodó híresség címéért is sorbaállhatna, ugyanis lejött, ránk nézett és csak ennyit mondott “Itt szarszag van.” majd azonnal sarkonfordult és meg sem állt valamelyik puccos klubbig. Mi pedig egyszerre büszkén és meghatva néztünk bele Lux képzeletbeli szemébe és megjegyeztük: “Dögszagod van Öreg, de mi így szeretünk!”

  

A második plakátpárost a szintén 1000% tag Lobot Balázs tervezte és szitázta le nekünk. Ez a párban (hátmég külön-külön!) rohadt sok pénzbe kerülő relikvia az egyik utolsó még megvásárolható színes Lux-plakát, amit tulajdonosai legalább akkora becsben tartanak szobájuk falán, mint amekkora statement Cramps-pólót viselni. És valóban. Életemben először akkor akadt meg a szemem PYRAMIDS DON’T EXIST Bencén amikor leesett az egyik korai RNR666 buliba és ez a póló volt rajta:

Egy ruhadarab tehát predesztinál, az egekig emel és a romlásba dönt egyszerre, Bence (és gidái♥♥) noise-trash-szarjai nélkül pedig nem lettek volna azok a Lux bulik amik lettek. De, hogy éppen melyik fülsüketítő kedvenc borzalma szólt épp felvételről akkor Bencének, amikor a második Lux-halotti toron egybeforrt két lélek: nem tudjuk. De tény, hogy Puskár és Szurcsik Erika akkor és ott lettek egy pár. Krisztián ma délután így idézte fel a sorsfordító éjszakát:

“Még a csizmámra és Erika kockás ingjére is emlékszem. Én értem le előbb a frissen, berlinben használtan vásárolt barba belebújós csillogó csizmámban amit kipakoltam az asztalra. Erika pedig amikor megérkezett, úgy tett, mintha ügyet sem vetett volna rám, de azért elég átlátszó volt, nekem utólag azt mesélte, hogy a társaságban, akikkel volt, eléggé ő ösztönözte a többieket aznap, hogy menjenek a Vittulába. A lényeg, hogy kb tudtuk a másikról vagy sejetettük hogy ott lesz.”

Hát, bassza meg, mi ez, ha nem maga, a CRAMPS-i romantika húsvér megtestesülése?!!!!!!!!!!!

A ruhadarabok amúgy Lux Interior és neje Poison Ivy találkozásánál is nagy szerepet játszottak, amiről ITT olvashattok bővebben, minden esetre, Puskár és Puskárné egy-egy Cramps-polót kapott ajándékba az RNR666-tól esküvőjük napján – az alábbi fotót Erika készítette, ezért csak Krisztiánt láthatjuk rajta Cramps-polóban a nászútjukon:

A harmadik Luxbuli-pár volt az első alkalom amikor eszünkbe jutott, hogy egyszer mindennek véget kell érnie. Jónak és rossznak egyaránt. Nem üvölthetünk boldogan, sem szomorúan az örökkévalóságig. Egyszer mindennek vége: mint Luxnak is, azon a végzetes hajnalon. Így csak kevesen értették, hogy mit is jelenthetett, hogy a szuper artie plakátok helyett, most csak Lux első…

…és utolsó ismert fotóit felhasználva készítettük el a harmadik bulik meglehetősen puritánra sikeredett vizuálját.

Felocsúdva az önmagunk sajnálatából és az elmúlással szemben érzett tehetetlenségünket félredobva, a negyedik alkalmakat megpróbáltuk vadul megtolni: Rusek és Jehova részvételével. Az eredmény, mint mindig, persze ez alkalommal is ellentmondásosra sikeredett. Csabi felejthető, már-már közhelyes szettjét kiválóan ellenpontozta neje Rusek valódi, őszinte zenecsokra, amelyet, sorozatunkban, de talán  a Vittula történetében is egyedülálló módon: a főkapcsoló lekúrásával tudtunk csak megszakítani! Rusek szárnyalt, megőrült és mi imádtuk a szettje minden pillanatát! Ez a buli kb akkorára sikeredett, hogy a következő, amúgy pont február negyedikére eső halotti torra már gyakorlatilag nem is emlékszünk.

 

Ezeket a bulikat követően a Lux Kuratórium egybehangzóan úgy döntött, hogy egyszerre kell vért frissítenünk és hagynunk, hogy az alvadt vér elzárja végre a még épen maradt agyi kapillárisokat. Ebből az elsőre kissé ambivalensnek tetsző koncepcióból született meg az ötödik születésnap és az ötödik halotti tor lineupja: Lux csontjairól a foszladozó húst már bekötött szemmel is leszopogatni képes Küss Michék és TELEϟPORT Peti mellé a Lemurian Folk Songs énekesnője VenusChrist került – akinek a forró olajra frissen ráfröccsenő sürű, nyers vér szerepét szántuk.

  

Gazemberség! – így kiáltott Stukker Bandi, amikor megtudta, hogy nem csupán szóbeszéd, hogy véget érnek a Lux-bulik. Igen. Hat alkalom éppen elég volt hogy újraszüljük, majd újratemessük a Nagy Lux Interiort. Ennél többet már nemhogy a hús és a csontok, de még a lélek sem bírna el. Az egyetlen még hátralévő telebaszása az emlékeztnek kurvára közeleg. Plakátpárosa főhajtás egy meglehetősen ritka, talán egy rajongó által készített, kissé dekomponált fotó előtt amin Lux, ahogy szokása volt gatyára vetkőzve önmagából, a háttérben a megilletődött fiatalok.

És bízva a keretes szerkezet örökérvényüségében a FEBRUÁR MÁSODIKÁN megrendezésre kerülő utolsó halotti tor plakátját ismét TM45 rakta össze. Lesz a bulin minden ami szokott: szörf-expert Kulo, zajos Bence, éjfél után álmosan, de óramű pontossággal megérkező TELEϟPORT, dögszag, nagy egymásratalálások és egy csomó zene ami valószínüleg Luxnak is tetszene, ha ott lenne velünk a Vittulában! 

RNR666 RADIOSHOW RESTART

13 évvel ezelőtt – valamikor májusban – indult az RNR666 a Mezőkövesd 2 internetes rádióállomáson, mint kétheti rádióshow. Egy kép a kezdetekről:

A képen látható mikrofon Lipótmező kiürítésekor került hozzánk, sokáig ezzel nyomtuk, ám valamikor 2013/14-ben véget ért a sorozat, ami MA ESTE 6-TÓL ÚJRAINDUL az MMN Lahmacun nevű internetes rádióállomásán, ahol minden hó utolsó szombatján megint lesz RNR666 RADIOSHOW.  És igazán XXI. századi körülmények közé kerültünk:

 

13. Charlie Megira & the Bet She’An Valley Hillbillies

 

VIDEOPREMIER – Hollywood Suitcases: Icy Blue

“A Hollywood Tapes 2018 legmelegebb havának legforróbb napjaiban a semmiből keletkezett és aktuális események hatására észrevétlenül átalakult Hollywood Suitcases-re.

Vető János

Vető János

A sztori ott kezdődik, hogy Vető János megérkezett Los Angelesbe, ahova a Getty Museum hívta meg. A repülőtéren kiderült, hogy a kofferje, amiben az összes zenefelszerelését és egyéb mágikus tárgyait szállította, az eltűnt, olyannyira, hogy a számítógépben sem találták a lost and found sokat látott dolgozói. Miközben az elveszett bőröndöt a Delta légitársaság repítette körbe a világ körül, János vett egy új ukulelét, és felhívta Sőth Sanyit (vele készült interjúnk ITT), akivel már vagy húsz éve nem látták egymást, hogy van-e kedve átjönni Lukinhoz, akinek van egy kis stúdiója. Sőth Sanyi, aki már húsz éve nem basszusozott, gondolkodás nélkül igent mondott. Így történt, hogy a zenésztársak a legforróbb napok egyik kora éjszakáján Hollywoodban, az Enerva Stúdióban találkoztak. Lukin Gábor, aki első körben a zenei producer szerepét töltötte be, bekapcsolta a gépeket, a hangfalakat, a mikrofont és megtörtént a csoda. A fülledt lakás régi mozifilmek időtlen világában a rég nem látott barátok hangszereket ragadva egy éjszaka alatt elkészítették az “Icy Blue”-t. A pára is izzad, egy kialudt óceáni tájfun utolsó nyomai. A közös budapesti ifjúság pillanatai felelevenednek harminc év távlatából.

Sőth Sándor

Sőth Sándor

Az elsuhant tíz évek mit sem változtattak, mintha minden tegnap történt volna. Gondtalan gyökértelenség, egy virtuális szobazenekar születése egy mámoros nyári hét alatt. 

Epilógus: a bőrönd végül megérkezett Hollywoodba, János viszont közben elutazott Koppenhágába. Most a bőrönd várja vissza Jánost Hollywoodba. Addig is a Hollywood (lost and found) suitcase sztori folytatódik, egyelőre mint interkontinentális szobazenekar Malmö, Santa Monica es Hollywood között.

Felhívás: ÉNEKESNŐT KERESÜNK!” 

Icy Blue :

Zene, szöveg: Vető János

Zenei producer: Lukin Gábor

Basszus, konga: Sőth Sándor

Video: Szilvia Ruszev

Herzlichen Glückwunsch zum Geburtstag für KÜSS MICH!

Eredményekben, csókokban és hűvös dallamokban gazdag újabb és újabb tíz évet kívánunk édesdrága barátainknak, az alábbi interjú újraközlésével, amelyeddig  csupán nyomtatásban jelent meg: 2016 tavaszán, német nyelven a C11H18N2O3 fanzin első számának hasábjain és amely interjúból még az is kiderül, hogy miért KÜSS MICH lett a kedvenc buliszervező dj párosunk neve és miért nem EMBRASSE MOI.

EGYIK OLDAL                                                  MÁSIK OLDAL

És persze: gyertek ma este a Gólyába az ünnepi Küss Mich buliba!
Mindjárt kezdődik!


© Copyright 2013-2019 RNR666.