A következő oldal a nyugalom és a közízlés megzavarására alkalmas!
Böngészését kizárólag:
látogatóknak ajánljuk!
Ennek tudatában:
Ha még nem hallottál a LAHMACUN rádióról, akkor biztos nem hallottál a Lahmacunon hétfő esténként 6 és 7 óra között hallható SZMÚTI CSORBA című műsorról sem. Persze, te sem lehetsz tökéletes. Most viszont alkalmad nyílik rá, hogy kiköszörüld ezt a csorbát. Ennek érdekében és amúgy is beszélgettünk egyet Baksa Gáspár barátunkkal, aki töretlen lelkesdéssel gyűjti, aprítja és főzi össze hétről hétre zenei csemegéit, amelyeket hallgatva még Burroughs meztelen ebéd-definíciója is eszembe jut, miszerint a Meztelen Ebéd nem más, mint: „a frozen moment when everyone sees what is on the end of every fork” – de levest, ugyebár nem villával eszünk, kivéve ha sűrű, mint egy szmúti csorba.

Ha valaki nem tudná, mesélj, hány adáson vagy túl és egyáltalán mi a koncepció: ez egy zenei, vagy inkább gasztro műsor?
A Szmúti Csórba volt az egyike az első műsoroknak a Lahmacun rádión, azóta heti rendszerességgel „főzök” új műsort, kb. 30 műsor készült el eddig.
A műsor nevét maga a Lahmacun (török pizza) tematika mentén találtam ki, lévén az is egy táplálék, arra gondoltam követem azt a vonalat és anyukám „mindent-belerakunk” levesei inspirációjából Szmúti Csórbának nevezem el – ami vajdasági szerbizált magyar megfogalmazásban kevert levest jelent. Ez a mindenféle keveréket felhasználó név jól illett a zenei koncepciómhoz, amiben sokfajta zenei stílusnak akartam teret adni.
Nem titok, hogy nem csak műsort készítesz de a Lahmacun fejlesztésében is részt veszel. Mit szóltal amikor Bokor Peti (neves filantróp, aki a Lahmacun rádiót kitalálta, megcsinálta és fenntartja) megkeresett a rádió ötletével? Van ilyesmire igény? Hallgatnak az emberek rádiót? Te hallgatsz és téged hallgatnak?
Örültem amikor megismertem Bokor Petit és láttam benne azt az aktivitást, lelkesedést és az összefogó erőt ami a budapesti szcénának nagyon jól jön – hogy a sok kicsi, nagyon izgalmas történéseket egybefogja. A Lahmacun rádió ötlete az mmn blog kiegészítéseként jött létre. Egy haverom (Ioanis) szintén egy rádió elindításán munkálkodott akkoriban és már megvolt neki a technikai felkészültsége ebben (szerverek, informatikai beállítások) – összekötöttem őket, kialakítottunk egy kezdetleges weboldalat és elindult a Lahmacun rádió adása. Hogy mekkora igény van rá, nem tudom átlátni, de mindenféleképp nagyon pozitívak a visszajelzések és a rádiós munkatársak fáradhatatlan munkájának köszönhetően jól működik az egész. Személy szerint én nagyon ritkán hallgatok rádiót, de kellemes meglepetésekkel találkozok lépten-nyomon amikor rászánom magam, sokszor nagyon izgalmas új zenéket fedezhetek fel ilyen csatornákon. A mai internetes világban minden elérhető a zene iránt érdeklődőknek, de a hatalmas globális dzsungelben nehéz megtalálni a minőséges dolgokat, ezért is szükség van jó irányadókra.
Melyik „tányérod” a személyes kedvenced?
Sok fajta zenét hallgatok, nem tudom magam egy stílusra leredukálni… A lista pedig túl hosszú lenne. Műsoraimat tematikus blokkokra igyekszem felosztani, legyen szó az extrémebb industrial/noise/metal zenékről (Chilli leves), elektronikus zenék (Hidegleves), musique concrete (Cérnametélt leves), punk/rock/metal (Bableves), ethno/neo-folk (Palócleves), prog-rock (Minestrone leves) vagy a tematikus, egy-egy alkotóhoz köthető műsorokra (Conny Plank, Daniel Miller, Mick Harris, Hortobágyi László, Mario Marzidovsek, stb.)
Ha nyithatnál egy estére egy Szmúti Csorba lakáséttermet, akkor mi lenne az a háromfogásos, egymástól kellőképpen különböző mégis harmonikus ÉLŐ zenei menü amit felszolgálnál?
A már nem élő/nem aktív zenészek listája hosszú lenne, de ha az élő/aktív együtteseket vesszük, akkor: Carter Tutti, JK Flesh, Krzysztof Penderecki lenne az étlapon. Nekik még valódi, finom levest is főznék!
In her music you can find blues punk rock and roll soul gospel and beside conventional instruments a harmonium and sometime a pedal steel guitar:
Some people say her music is a mix of Blondie, Cramps and Screamin’ Jay Hawkins. Her singing style is often compared to Patti Smith and Nick Cave. Some years before she toured with Cave as supporting act and backup singer, even he was who released her first EP after her band Happy Hookers disbanded. Even more she recorded her version of Kurt Weil/Bertolt Brecht song Pirate Jenny with Nick Cave and Warren Ellis for a compilation album.
As a child of an Indian immigrant family she learnt to play the piano and harmonium but was banned from western type music but later she became a goth girl. Her first band was the bass-drums-harmonium trio Beat The Devil where she wrote all of music and lyrics already. Her music is so entertainingly eclectic that I felt the need ask about her influences. She says:
I’m proud to say I’m still a sponge in the sense that I can absorb a lot. At the same time with a question like this I never know where to start. I obviously love music my tastes have a fairly wide range. I’d say my biggest influences are the Velvet Underground, Lou Reed, Arthur Lee
Classic Punk, Hip Hop especially old school Hip Hop, Industrial/Noise, Soul, and Old Bollywood music from the 60s and 70s. Lately I’ve been really into Broadcast and Ministry. Ha! Who would ever put those two together? I don’t know, it’s just where I’m at:
I like other forms of art as well. I used to be a dancer so that comes in to play a lot. If I can’t move to my own music then what ‘s the point? I do like to read and do it often but in short form. Something I can get through in one sitting like poetry, essays, short stories rather than a novel. I’ve got a short attention span. I love streaming TV shows. I’m all about it, especially if the writing is witty. I recently watched Fleabag and Killing Eve. Phoebe Waller-Bridge is a damn good writer.

Cooking is another big one for me. I love to cook and I love to eat. Most studio engineers I know are big into cooking. It makes sense to me cause making a record and making a well balanced meal is kind of the same thing. Anytime I’m at a mixing session I often wonder if the track has been over spiced. I love going to museums and looking at art. I like the theatre a lot to. This is all starting to sound like a profile on some Tinder app. Are you gonna swipe left or swipe right?

Bob Berttel az instagrammon keresztül lettünk ismerősök és nem csak azért gondoltam, hogy jó lenne csinálni vele egy interjút, mert, hogy ő volt a Sonic Youth dobosa a 80-as években (Richard Edson után és Jim Sclavunos előtt), hanem azért is, mert az Bob instagramját elnézve, gyakorlatilag szegről végről mindenkit ismer az űgynevezett r’n’r undergroundban. Nem csak sztárokról és nem csak a Sonic Youthról kérdeztem, a cikkben felhasznált képeket viszont egytől-egyig Bert instagramjáról loptam. Bocs, Bob.
– Egy interjúban azt mondtad: „Hobokenben töltöttem majd’ az egész életem, nem akarok elmenni sehová… ez Frank Sinatra és Steve Shelley lakóhelye.” Kerouac is megemlíti Hobokent, az Úton-ban: „Közben Dean állást kerített egy parkolóban, hobokeni lakásukon összebalhézott Marylouval – Isten tudja, oda is minek költöztek át –, de Marylou annyira kiakadt, hogy valami hajmeresztő váddal feljelentette a rendőrségen, így aztán Deannek le kellett lécelnie.” Mi az, amit tudni kell Hobokenről? Vannak-e kultikusnak számító helyei és mi ezek jelentősége a mai hobokeni fiatalság számára – beleértve téged, a Sonic Youth-t és generációtokat?
– Érdekes, tegnap New York Cityben sétáltam egy barátommal, aki megmutatta az épületet, ahol Kerouac az Úton-t írta… Hoboken mindössze egy négyzetmérföldnyi terület Manhattannel szemben, a folyó túlsó partján. Jó kis laza munkásosztálybeli hely volt, tele művészekkel, zenészekkel, ott volt a Maxwell’s nevű remek rock klub, és kicsivel arrébb a lemezbolt, ahol dolgoztam akkor – a Pier Platters. Ma drága elit hely, ahol családszaporító sóherek laknak, egyre-másra sorjáznak a sportbárok, bennük részeg izomagyúakkal. Itt is van még néhány barátom, de zenei-társasági életem nagy részét New York Cityben és Brooklynban élem.
– A Sonic Youth-szal azután vetted föl a kapcsolatot, hogy egy belvárosi lemezboltban megláttad a hirdetést, melyben dobost kerestek. Milyen más zenekarok voltak még Hobokenben, akikhez szívesen csatlakoztál volna, illetve miben tűnt ki a Sonic Youth?
– A Sonic Youth és nagyjából az összes zenekar, melyben játszottam, manhattani bázisú volt, Hobokenben akkoriban három ismertebb zenei formáció működött: The Bongos, Yo La Tengo és Individuals. De, mint mondtam, itt volt a Maxwell’s Club, ahol a legjobb bandák játszottak, igazából ott éltem. Nirvana, REM, Sonic Youth, Beck, Pixies, mind megfordultak ott sztárrá válásuk előtt.
– Olvastam, mit nyilatkoztál 1983-ban, a Sonic Youth első európai turnéján a Lausanne-i koncertről: „…Műsorunk végén kisebbfajta lázadás tört ki, tüzekkel, tiszta őrület volt és aztán még nagyobb őrület lett. …A Sonic Youth, mondhatni, utat tört a független amerikai zenekarok európai turnéi előtt. …Senki nem tudta, mit akarnak ezek a New Yorkból érkezett huligánok a tiszta kis városaikban és bárki is volt, aki eljött minket megnézni, szemlátomást majd’ megveszett a zenénktől.” Mi volt a benyomásod, készen állt-e erre Európa akkoriban? Találkoztatok-e olyan európai bandával, akiket ismertetek, akit fontosnak tartotok? Olvastam azt is, hogy rengeteg fotód van erről a turnéról, amik belekerültek a könyvedbe is.
– Igen, amint korábban már elmondtam, Európa mindig is befogadóbb volt a művészi, szokatlan zenére, mint az USA. Az akkori turnék egyikén találkoztunk az Einstürzende Neubautennel, akiket nagyon megkedveltünk, ma is nagy rajongójuk vagyok.
– „Thurston Moore és Kim Gordon, a Sonic Youth két tagja mutatta be Bertet a Pussy Galore nevű együttesnek – akik akkoriban épp dobost kerestek – egy manhattani Einstürzende Neubauten-koncerten, ez indította el pályafutása következő szakaszán.” Szétválásotok valóban annyira baráti volt, hogy a régi bandád ajánlotta a következőt?
– Szeretem ezt a lemezt. Pándi elképesztően jól dobol!
– Melyek azok az új zenekarok, akikre szervezőként oda kell figyelnünk, ha Európába jönnének turnézni?

Vannak ilyen véletlenek. Mármint, hogy két, egymás dolgait kölcsönösen kedvelő koncertszervező brigád (a Küss Mich és az RNR666) egyazon napra szervezzen bulit egyazon városban. Mi lehet a megoldás? Össze kell hozni a két külön tournén lévő külföldi fellépőt egy közös szervezésű buliba. A gyönyörű flyert a csodálatos Szurcsik Erika készítette!

I have became acquainted with Bob Bert through Instagram and I didn’t just think it would be cool to interview him because he was playing drums for Sonic Youth in the ’80s (after Richard Edson and before Jim Sclavunos), but also because looking at his insta, I was convinced he knew every single soul in the so-called R’n’R underground. I asked him about a lot more than just stars and SY. I stole all the attached photos off his Instagram account. Sorry, Bob.
– In an interview you said: „I’ve lived in Hoboken most of my life, and I’m not going anywhere anytime soon.” „…home of Frank Sinatra and Steve Shelley.” But Kerouac wrote about Hoboken in OnTheRoad also.: „Dean had a fight with Marylou in their Hoboken apartment — God knows why they went there.” What’s important to know about Hoboken? Are there any places and events you consider cultic about Hoboken and do you think they are important for today’s Hoboken youth, including you, Sonic Youth and your generation?
– Funny, yesterday I was with a friend walking in NYC and he pointed out the apartment where Kerouac wrote On The Road. Hoboken is only a square mile and is right across the river from Manhattan. It was a cool working class place filled with artists musicians, a great rock club Maxwell’s and than soon after the great record store where I worked called Pier Platters. Now it’s a very hard to afford place to live filled with rich people popping out kids and if filled with sports bars and drunken jocks. I still have a few friends here but most of my social life and music life are in NYC and Brooklyn.
– You contacted Sonic Youth after you saw a flyer in a downtown record store saying Sonic Youth needs a drummer. What bands were in Hoboken those days you might have joined and in what respect did SY stand out, what made it special?
– Sonic Youth and pretty much every band I’ve been in has been based out of Manhattan, the bands that were well known in Hoboken in the 1980’s were the Bongos, Yo La Tengo, Individuals. But like I said we had the Club Maxwell’s where every great band played, I practically lived there. Nirvana, REM, Sonic Youth, Beck, Pixies, they all played there on the way up.
– I read that you came to Lausanne with the first SY’s Eurotour in June 83, on your birthday, which turned out to be quite irregular: „…When we finished the set, a riot broke out with small fires, it was nuts and things got crazier. … Sonic Youth definitely paved the way for indie US bands touring Europe. … No one knew who these freaks from NYC were in their nice little towns and we blew whoever was there heads off.” What was your impression, was Europe ready for your music at that time? Did you have a European band you met, whom you knew and did something important at the time?
– Yes what I said before is all true. Europe has always been more receptive to artier out there music than the USA. On one of those early Europe tours we met the band Einsturdste Neubauten, the industrial band from Berlin who blew our minds still a big fan.
– „Sonic Youth’s Thurston Moore and Kim Gordon introduced Bert to Pussy Galore – who happened to be looking for a drummer at the time – at an Einsturzende Neubauten show in Manhattan, and that launched the next stage of his career.” – was your break-up really so friendly that your old band recommended a new one?
– Love it He’s amazing!
– Which are those new bands that we should pay attention to as organizers when they are heading towards Eastern Europe?
És a meghitt pillanathoz egy vers mindenkinek:
Agyarország – Lukács László költeménye
Terepen járó autó,
Ukrán végrehajtó
harminc-negyven milla
Meg egy-két fegyveres gorilla
Aki meg a konténerben turkál,
Annak a Hollywood Boulevard
Lenne a harmadik emelet négy,
Ahonnan reggel lifttel mégy el
Nézz szét milyen ez a város,
Egy-két milliárdos gyáros
Minden fingásától rettegnek,
Mindent kilóra vettek meg
Nyugati a reklám,
Magyar a nóta,
A tv előtt a sok idióta
Bármit elhisz:
Lehet néger Jézus; élő Elvis
Este a hotelszobában várja
A környék legdrágább kurvája
Pezsgő és kaviár,
Mindenkinek ami jár
Én abban a korban élek,
Amikor csak a test számít nem a lélek
Semmit nem adnak ingyen,
Akinek semmije nincs
Mi a faszban higgyen?!
Ahol a kormány ott van a gáz, Kuplung, sebváltó, ne pofázz
Ha meg lennék elégedve,
Talán nem lennék elégetve
Lehet hogy ez most túlzás,
De nincs már túl sok húzás,
Nem lesz többé pardon,
Ide a kardom!
Én vagyok a fegyver, a csőben én vagyok a töltény
Én vagyok az állat (az emberi), én vagyok a törvény
Én vagyok a fegyver a csőben én vagyok a töltény
Én vagyok az állat az (az emberi), én vagyok a törvény
Én vagyok a törvény!
Én vagyok a törvény!
Én vagyok a törvény!
Pénzért bárki bármit megtesz,
Te is jobban teszed ha mentesz
Hiába vannak rendőrök,
Itt rend attól még nem lesz
Se az FBI, se a NASA
Se a pláza, se az Isten háza
Nem tud nyújtani menedéket,
Ha neked szánják a lövedéket.
A rádióból meg ömlik a genny,
Nincs egy szar hely, ahová menj
Minden nap ugyan az a dal,
Nem tudsz mit kezdeni magaddal
Az élet álom,
Kelj fel
Ha jön a reggel
A zászlót majd tartom,
Ide a kardom!

Most, hogy az Antarktisz is olvadásnak indult, és egyre több magyarságkutató felpüffedt és megcsonkított holttestét fogják ki a megáradt Amazonas mellékfolyóiból, már nem vonulnak tankok a Kubatov sugárúton, és a karácsonyi hőségben fulladozó magyar nagyvárosok utcáin a dízelmeghajtású szaporodásgenerátorok füstje tölti meg a vércsatakos éjszakát. Nem sírunk többé a nemzetiszín szivárvány alatt édes trianonszagú könnyeket, és a letolt nadrágú tízparancsolat-megfejtők sem igazítják bélperisztaltikájukat a NER-kompatibilis atomerőművek prelúdiumaihoz és fúgáihoz, mert eljött a hallgatás órája, amikor férfiemberek nem beszélnek többé pénzről, legfőképp arról a pénzről, amelyet román kurvákra költöttek. A magyarságkutatás hungarikum, nincs még egy királysága a világnak, ahol az áderbajszos udvari koboldok ilyen őszinte kíváncsisággal hajolnának önsaruk fölé, hogy kiderítsék, milyen porból gyúrta eleiket a magyarok kénkőfüsttől mámoros kuvaszfejű úristene, kit hátrafelé nyilazva nemzett minden istenek ostora lóháton. Márpedig ha egyszer a magyarságkutatók bebizonyítják, hogy a trójai kecskepásztorok azért hágták hátulról békésen legelő jószágaikat, mert lóvá tett nemzetük vészes fogyásnak indult, és így próbáltak úrrá lenni Demográfia istenasszony csalfa természetének átkos örökségén, akkor bizony nem lesz más orvosság a fogyásra, mint cefrét szagolni egy részeg hajnalon, és felnyergelni hamisan nyikorgó fakecskéinket.
ungvári
nyúlt lám ki
üldögél a tyùkanyó
horváth ádi léte nó
A térkép szerint, kábé itt mész le a térképről:
ha elmész június kilencedikén (igen, vasárnap, de másnap pünkösdhétfő, azaz szabadnap! – köszi kiáradó szentlélek!) a PUNKÖSD FREAKEND FESZTIVÁLra, ahol többek között fellép az RNR666 egyik kedvenc magyar bandája a CHICAGO BULLS (velük készült korszakos interjúnkat ITT olvashatod), de sztorizgatós beszélgetésre érkeznek majd Cpg tagok is: „asszem Kutyás meg Takony” – fogalmazott a haverunk, aki felhívta figyelmünket erre a csodálatos rendezvényre, ahova nyári fesztiválokra egyáltalán nem jellemző módon:
Lesz viszont zenekarokat támogató becsületkassza, pia, mezőn sátrazás, zaj és lángos is! Ha pedig, te mint cukros seggű pesti köcsög aki burokban élsz a főváros keretein belül, azt gondolod most, hogy te ilyen kurva messze az életbe nem mennél el egy buli kedvéért, akkor csak szólok, hogy a Nyugatiból Kecskeméten, majd onnan busszal Kiskunfélegyházán át, összesen
alig több mint három és fél óra alatt oda is érsz!