Na, erre a lemezre tavaly nyár óta várok, akkor jelent meg egy 7″ kislemez két dallal amiről >> ITT << írtam. Már akkor megígérték, hogy  hamarosan lesz nagylemez. Ahogy már a kislemez kapcsán említettem, az ír származású énekes/gitáros, név szerint Stefan Murphy teljesen ismeretlen volt addig számomra, a zenésztársairól viszont már hallottam előtte, olyan, általam kedvelt zenekarokban játszottak, mint a Cheap Time, a Thing vagy a Sweet Knives. Az a két szám nagyon magasra tette a lécet, én úgy éltem meg, hogy kisebb vihart keltett az undergound RnR/punk alvilágában. Mindenki lelkesedett.

Itt a bemutatkozó album, amin az első szám egyből a tavalyi sláger, a ‘Give My Regards To The Dancing Girls‘ lerövidített, begyorsított változata, ezután egy rövid punk szám következik, ami a Cheap Time-ot juttatja eszembe. A következő dal témája elég érdekes. Címe ‘Metallica Font‘ és arról szól, hogy ha a fiatal Stefan Murphy a Metallica betűtípusával ráírta a neved az iskolatáskájára, azzal azt akarta kifejezni, hogy igazán kedvel és vagánynak tart. Hát nem szép? Stefan hozzáteszi: – Nem utáltam soha a Metallicát, de szerintem a logójuk jobb mint a zenéjük.

Na, második napja írogatom ezt az ismertetőt és nem haladok vele, össze – vissza elkalandozok, kitörlök, hozzáírok. Legyen elég annyi, hogy szerintem 5-10 évente termel ki a RnR/punk közeg ilyen szintű albumot. Dalszerzői készség a maximumon, tényleg csak kapkodja az ember a fejét, hogy egy számon belül hogy jutottunk el az alap ’77-es punkból a korai glam rockba, onnan a Buzzcocks szerű power popba, vissza pub rock-ba, street punk-ba stb.. Ráadásul még a feleségem is benyit miközben hallgatom valamelyik számot azzal, hogy – Mit hallgatsz, Digital Leather-t?

Szóval tömény ez a fél óra, az biztos. Már most azt tudom mondani, hogy 2024 TOP albuma. Mármint nekem.

teljes album  >> ITT <<

spotify           >> ITT <<

instagram      >> ITT <<

Új album az olasz brutál duótól (Erika dob/ének, Gianni gitár/ének) és már a negyedik! Ezen meglepődtem, mert nekem a harmadik totál kimaradt. Az első két lemezt (mindkettő a Voodoo Rhythm Recordsnál jött ki) a Sin, You Sinner! -t (>> ITT << írtunk róla) és az Iron Butt -ot nagyon szeretem, de azt a végletekig hajszolt, primitív RnR őrületet már egyszerűen nem lett volna értelme, sőt nem is lehetett volna tovább fokozni. Úgy néz ki, ezt a Devilsék is hasonlóan látták és mertek váltani, szerintem nagyon jó irányba. A dalok hosszabbak lettek, a szövegek sem azok a néhány szavas kántálások mint az első két lemezen és a lényeg, hogy zeneileg is színesebb lett az egész. Bejött a képbe a Blue Cheer, Black Sabbath féle ős-rock, vannak blues-os témák, sőt, van egy Twin Peaks jellegű ballada is a lemezen. Akad azért beindult, gyors dal is, megijedni nem kell! És komolyan mondom, sokszor eszembe jutnak finn testvéreink, a Black Magic Six -ék is egy-egy részén a lemeznek. Nagyon-nagyon jó cucc!

2016 decemberében jártak nálunk RNR666 buliban, a koncert nagyon jó volt, de szerintem én egy faszfejként maradhattam meg számukra, már, ha emlékeznek rám. Hát, igen. Sikerült túltolnom a koncertet megelőző napokban a bulizást, így egy agyatlan barom formáját hoztam a koncertre, sőt másnap a Tilos rádiós stúdió live-ra is. Bocsánat utólag is!  (csühes pali)

teljes lemez >> ITT <<

spotify          >> ITT <<

facebook      >> ITT <<

instagram     >> ITT <<

blog              >> ITT <<

youtube        >> ITT <<

Elég régen nem hallottam semmit erről a római csapatról, az előző albumuk az teljesen elment a radarom alatt, a legutóbbi lemez amit hallottam tőlük az is tíz éve jelent meg. Pedig a korai dolgaik megvannak, köszönhetően Luca Tanzini barátomnak aki ajándékba adta ezeket, amikor még ő is a zenekar tagja volt. A felállás is megváltozott ment közben, a zene nem annyira, csak letisztultabb lett és kevésbé zajos és kaotikus mint a korai időkben volt.

Jelenlegi felállás: Leo Non (Wow) , Simone Donadini (Rainbow Island) Bob Junior (Holiday Inn) / szinti-ének,dob, basszus. Úgy egyben van az egész zene, hogy képtelen vagyok például csak a dobra figyelni, mert egyből behúz a másik két hangszer. Azért mondtam éppen a dobot, mert valami hihetetlenül jó témákat hoz végig a lemezen, mondjuk a szinti és a basszus szintén.

A zene végül is pszichedelikus rock – post punk amibe vegyül egy kis jazz, dub és filmzene. A PIL vagy Jah Wobble dolgai ugyanúgy eszembe jutnak mint a Suicide vagy a Korai Öröm. Nagyon örülök, hogy újra felfedeztem magamnak ez a bandát és koncerten nagyon szívesen megnézném őket.

Ja, és imádom a lemezborítót, >> ITT << egy kis műhelytitok, hogy hogyan is készült.

teljes album  >> ITT <<

bandcamp     >> ITT <<

facebook       >> ITT <<

Ilyen az amikor kipróbált garage punk arcok hip-hop-ot játszanak és reppelnek. Azért mondom, hogy kipróbált, mert egyikük a The Horrors (In The Red Records) tagja volt a ’90-es évek végén, 2000-es évek elején. Na, nem az angol indi rock The Horrors-é, hanem az amerikai ultrazajos garage borzalomé! Később a blues punk Autodramatics-ben (Goodbey Boozy Records) zenélt

Megmondom kicsit féltem ettől az új cucctól, mert valamiért azt hittem el fognak menni a srácok totál hip-hop irányba, de szerencsére nem ez történt. Illetve részben igen, de azért nem annyira mint gondoltam.

A kezdés mondjuk színtiszta hip-hop és rap, a rockról egy Metallica  (Seak & Destroy) szempling gondoskodik. Elég jó szám.

A második már egy jó kis instrumentális garage – blues punker. A harmadik tetszik leginkább, ez emlékeztet legjobban az előző lemez hangzásához: varacskos disznó gitár és nem rap, inkább beszédének van benne. A negyedik megint egy bólogatós hip-hop, az utolsó meg egy tíz perces instrumentális (Slayer?) súlyosság.

Kevésbé kísérletező, mint az előző lemezük és a szaxofon nekem nagyon hiányzik, de azért jó cucc ez így is.

teljes ep      >> ITT <<

bandcamp   >> ITT <<

spotify         >> ITT <<

facebook     >> ITT <<

instagram    >> ITT <<

 

Electro-punk a texasi Dentonból. Az első szám tizedik másodpercétől, már tudtam, hogy jó lesz a teljes lemez. Ahogy bejön a dobgép ütemére az az elképesztően mocskos szinti hang, hát az csodálatos! Ez a dal, úgy összességében a Digital Leather-t juttatja eszembe.

A következő szám a jó öreg Chrome / Helios Creed vonalat követi, de az ugyancsak texasi Drain is használta ezt a fajta nyomulós repetitív/mechanikus/mániákus gitározást az első időszakában. A Trashy Ways olyan mint a svájci Sam Snitchy lemezéről valamelyik szám lenne bedurvítva, kiborg punkosítva.

Az egész lemez úgy szól, hogy nem tudom mit sajnáljak jobban, a fejhallgatóm membránját, vagy szegény dobhártyámat. Kegyetlen egy cucc elejétől a végéig.

Szerintem simán megpróbálkozhat a lemezzel akár egy EBM/Industrial arc, de Digital Leather, Static Static, Lost Sounds, Tit Wrench kedvelőknek szinte kötelező!

A duó egyik tagja a The Marked Men hagyományosabb punkzenekarból illetve a szintis power pop-ot (nagyon jól) játszó Mind Spiders-ből lehet ismerős.

teljes album >> ITT <<

instagram    >> ITT <<

Ez a két szám az első megjelenése az alaposan megváltozott felállású torinói Movie Star Junkies-nak. A régi csapatból Stefano (ének) és Boto (gitár) maradt, két srác jött a Dadar-ból (első nagylemezük borítóját Fefi, a budapesti punk élet egyik oszlopa, Szégyen Kazetták stb. rajzolta!) és egy srác a Ga-Rage!-bőll ill. a Bam!Box  Orchestra-ból.

Szerencsére stílusváltás nem történt, maradt az elmélyült, de szenvedélyes, mindig robbanásra kész hangulat ami mindig is jellemző volt rájuk. Legtöbbször a Gun Club / Birthday Party párhuzamot emlegetik velük kapcsolatban, amiben persze van némi igazság, de maradjunk annyiban, hogy a M.S.J. az M.S.J. oszt kész. Az egész diszkográfiájuk egy kincsesbánya, maradjunk ennyiben.

Amúgy nekem ők ilyen külön helyen vannak a szívemben, már csak azért is, mert az elő budapesti koncertjüket tizenhat évvel ezelőtt szerveztük le és emlékszem a találkozás után öt perccel mondtam Mártinak -Bazmeg, ezek ugyanolyanok mint mi! Szerencsére arról a buliról fennmaradt pár videó >> 1#   2#   3#

Olyan hét éve pedig Stefano a másik zenekarával a Lame-el adott nekünk  meglepetés koncertet az udvarunkon, rendesen erősítőkkel, dobszerkóval hahaha!

mindkét dal  >> ITT <<

bandcamp    >> ITT <<

spotify          >> ITT <<

facebook      >> ITT <<

instagram     >> ITT <<

Erre a lemezre már eléggé vártam. Tavaly lett belebegtetve, hogy lesz új nagylemez 2024-ben. És lett. Ismerve a csapat munkatempóját ennek tényleg örülni kell, a 2004-es debütálást követően tizenöt évet kellet várni a második albumra (mindkettő a Slovenly-nél) , na jó, közben fel is oszlottak, gondolom nem lehetett könnyű egy herkással a soraik között, de a rosszaság 2016 óta tiszta, úgyhogy minden OK!

Ugyan ott folytatták ahol húsz éve elkezdték, sőt ha az előzménynek számító The Trouble Makers -t vesszük, van az már harminc is.

Jófajta ’60-as évekbeli garage rock / garage punk, Who, Yardbirds, Link Wray, The Sonics stb.. Állat riffek, fogós dallamok, nagyon-nagyon jól megírt számok. Ja, és fuzz-fuzz-fuzz!!!

teljes nagylemez  >> ITT <<

spotify                  >> ITT <<

facebook              >> ITT <<

instagram             >> ITT <<

A srácok nem bonyolítják túl a dolgokat. Az első két szám egyből akkora Ramones mint egy ház, a harmadik kicsit más, a negyedik megint Ramones alapú kis variálással. Egyszer már leírtam a 2021-es Matt Ellis lemez kapcsán, hogy a Ramones koppintás engem soha, egy pillanatig nem zavart, amíg jól csinálják. És a francia trió JÓL csinálja.

Egyébként ez nem is egy az egyben koppintás, mert van itt ’76 / ’77-es brit punk is bőven. Jó cucc.

Tavaly kiadták a harmadik nagylemezüket plusz egy megosztott kislemezt az indonéziai The Battlebeats -el közösen (róluk egyszer >> ITT << írtunk.) és még egy kazettát is korábban itt-ott már megjelent felvételeikből.

Az énekes / gitáros Bart De Vraantijk különben rengeteg zenekarban játszott már és ő igazgatja saját kiadója a Frantic City Records dolgait, ahol nagyon jó punk és garage punk lemezek jönnek ki lassan húsz éve. Érdemes ránézni, akit érdekel az ilyesmi.

kislemez  >> ITT <<

bandcamp         >> ITT <<

spotify                >> ITT <<

facebook            >> ITT <<

Már eleve milyen jó zenekarnév már, hogy Unholy Sativa. A Szentségtelen Szativáról nekem egy mitikus lény jut eszembe (mit tudom én, egy denevér szárnyú szőrös kígyó) ami, ha megmar a legerősebb THC -t juttatja beléd, aztán szép lassan rád tekeredik. Vagy ilyesmi.

Zeneileg valami féle avant-garde-metal-punknak mondanám, szövegileg szürreális, az Isteni színjáték (Pokol) ugrik be. Tudom ez így leírva úgy is kiveheti magát, hogy – Ááá ez biztos valami sznob elvontkodás. De, nem. Távolról sem az!

A zenekar két tagja a Protoplasmából jött aminek első és egyetlen lemeze annyira kurvajó, hogy egyszer azt mondtam egy haveromnak, hogy a legjobb magyar lemez evör, az első két Bikini és az utolsó két Leukémia album mellett.

A basszer a Palántában és a Homárban is játszik.

Így utólag belegondolva tényleg nagyon jó év volt a 2023 magyar zenék szempontjából.

bandcamp  >> ITT <<  (all lyrics with english translation)

instagram   >> ITT <<

facebook    >> ITT <<

Na, erre sem gondoltam volna, valamikor a kétezres évek közepén mikor talán a myspace-en ráakadtam a Mayyors nevű amerikai bandára, hogy 2023-ban lesz egy budapesti zenekar ami nagyon hasonló dolgot játszik majd. Konkrétabban ilyen frankó, odabaszós, primitív, szarrá torzított noise punkot ami a szívemnek olyan kedves muzsika. Ha jobban belegondolok a Mayyors aktív idejében a vehemenciás srácok valószínűleg általános iskolások lehettek.

Hét rövid, másfél perc körüli szám van a kazettán, hét agybaszás, kurvajó ide illő dühös, idegbeteg énekhanggal. A dumák is jók, egy dal egyenesen a köztársasági elnök asszonynak címezve, hogy rohadna meg!

Ajánlott minden zajrockernek, noisepunknak, mondjuk olyanoknak akik csípik a Fag Cop, Tractor Sex Fatality féle őrületet.

A basszernek, Dragonak van még a Power Flower szintis punk zenekara ami szintén kurvajó, meg volt a Cellar Dweller black metal/punk hálószoba projectje is, az is jó. A dobost, Martint meg mintha az UH feszten láttam volna játszani egy kísérleti/pszichedelikus zenekarban.

A kazetta nagyon szép, ha még van belőle érdemes beszerezni a Szégyen Kazetták-tól. Mondjuk onnan mindent érdemes beszerezni.

bandcamp  >> ITT <<

instagram   >> ITT <<

Ajjjaj, új kedvenc zenekar a láthatáron? RNR666-os hugicánk, Zsófi hívta fel a figyelmem erre az ausztrál csapatra, akikbe kábé tizenöt másodperc alatt belezúgtam. Eléggé a gyengém ez a fajta bulúzos, Stooges áztatta mocsodék HARD rock.

Többnyire középtempóval operálnak a srácok, a gitáros nem spórol a szólókkal, a basszus / dob alap simára lapít, az énekes meg nem énekel, süvölt!

Honfitársaik közül beugrik a Beast Of Bourbon, a Lubricated Goat és a Grong Grong a nyolcvanas évek elejéről,akik között, vezetékneveiket  (Kovács, Tolnay, Farkas) elnézve három magyar származású is volt. Érdemes megnézni ezt a youtub videót róluk, nem semmi sztori az övék. Beszél: Mr Tolnay és Mr Farkas >> KLIKK <<

Na, de jól elkalandoztam. Vissza a Goutlaw-ra. De végül is mindent elmondtam, talán még annyi, hogy idénre terveznek egy európai tournét. Az RNR666 mindenképpen fel fog nekik ajánlani egy budapesti lehetőséget. Hátha…

teljes album >> ITT <<

instagram    >> ITT <<