Éppen két évvel ezelőtt írtam a Nashville-i Wesley & The Boys első kislemezéről, azt a három dalt rengetegszer meghallgattam időközben és kurvára nem tudtam megunni, de azért nagyon jól jött, hogy itt az első nagylemez, nyolc új szám és a régi három.
Imádom, ahogy ez a lemez szól! Jó agresszív és mély basszus, a gitárok viszont sisteregnek, ahogy a cinek is és az éneken is lehet valami effekt szerintem és olyan kibaszott feszes az egész, hogy majd szétpattan. Az első három számról mindig bizonyos Useless Eaters számok jutnak eszembe és a régi nagy kedvencem a The Daily Void.
A ‘Fight On the Internet‘ közép tempós döngölését én kétszer annyi ideig hallgatnám, mint ahogy a lemezen van. A ‘Spy‘ egy rövid egg-punk szerű szám a jobbik fajtából, aztán van alap RnR, sőt a ‘Be My Babe‘ az egy ROCK szám. Nagyon változatos, a punkon és a RnR-on belül és az külön fasza, hogy az egész lemez modernül, frissen szól.