” drum machined super fast boogie stuff ” ezekkel a szavakkal ajánlotta figyelmembe Nestter Donuts flamenco-trash király idén nyáron ezt a milánói one-man band-et.
És valóban a tempó egészen lenyűgöző végig, olyan mintha egy dj feltenne egy instrumentális surf lemezt és mondjuk Hasil Adkins-tól valamit, egyszerre elindítaná mindkettőt, csak éppen 33-as fordulat helyett 45-ösön. Jó, ez kicsit túlzás, de kábé.
A dalok viszonylag hosszúnak mondhatók, így van idejük hogy beszippantsák a hallgatót és így az egésznek van egy ilyen transz-szerű jellege. Mint egy nagyon vicces trip.