Már az első számmal meg vett kilóra Emmett O.C.. Ezt a fajta keserédes lo-fi szintipunk-ot én nagyon szeretem. Egyből újkori kedvenceim a Why Bother?-ék ugrottak be, róluk többször írtunk már, például >> ITT <<. A következő egy erőszakosabb dal arról meg ős kedvencem a Digilal Leather jutott az eszembe, de van félperces HC-punk is ami után egyből egy nagyon hangulatos doo-wop jön, persze mindkét zsáner ezen a lepattant dobgép/olcsó szintetizátor szűrőn áteresztve. Mondjuk az ‘The Air Conditioning Making Me Sick‘ meg Jay Retard-ot idézi nekem, aminek szintén csak örülni tudok. Az utolsó dal meg kicsit Pink Reason-ös, jó zajos cucc, mondjuk azt el tudnám hallgatni vagy kétszer olyan hosszan, mert alig több mint két perc. Úgyhogy sok nagy kedvencemet fel tudom fedezni ebben az lemezben, ha még hozzávesszük azt is, hogy főleg az album első felében viszonylag sok az oh-oh-oh-zás, az nekem mint Ramones mániásnak külön plusz pont.
Emmett másik két zenekaráról nemrégiben írtunk már, a Jaguar777-ről >> ITT << az MK Ultras-ról meg >> ITT << és >> ITT <<.
És ott van még az Archie And The Bunkers zenekara az előző évtizedből ami egy nagyon jó orgona/dob garage punk duo volt!