Az utolsó király
Károly (Persenburg, 1877. augusztus 17. – Funchal 1922. április 1.)
Isten kegyelméből Ausztriai császár, Magyarország e néven IV. Apostoli Királya, Cseh, Dalmát, Horvát-Szlavonországok, Galicia, Lodoméria, Ráma, Szerb, Kún és Bolgárországok, úgy Illyria, Jeruzsálem stb. királya, Ausztria főhercege, Toscana és Krakó nagyhercege, Lotharingia, Salzburg, Steyer, Korontán, Krajna és Bukovina hercege, Erdély nagyfejedelme, Morvai őrgróf, Felső és Alsó Szilézia, Modena, Parma, Piacenza, Guastalla, Osviecim és Zátor, Teschen, Friaul, Raguza és Zára stb. hercege, Habsburg, Tyrol, Kyburg, Göre és Gradiska grófja, Trient és Brixen fejedelme, Fel- és Al-Luzsica és Istria őrgrófja, Hohenembs, Feldkirch, Bregenz, Sonnenberg stb. grófja, Triest, Kattaro és a Szláv őrgrófság ura.
Na ezekre a helyekre nem tehette be a lábát soha többé 1918 után. Leszámítva Ausztriát (1920) és Magyarországot, ahol 1921-ben látták utoljára Baján, ahol angol hadihajóra felszállt. Portugáliában végzett vele a spanyolnátha.
Golyó vagy kötél
Tisza István (Geszt, 1861. április 22. – Budapest, 1918. október 31.)
Miniszterelnök: 1903. november 3. – 1905. június 18., 1913. június 10. – 1917. június 15.
Máig ismeretlen katonák háborús felelősségéről folytatott rövid vita közben lakásán agyonlőtték. Az új miniszterelnök Károlyi Mihály koszorút küldött temetésére, amit a gyászoló család a szemétdombra lökött. (Két héttel korábban sikertelen merényletet követtek el ellene. Akkor a pisztolyt egy leendő miniszterelnök, Friedrich István adta a gyilkossághoz a kommunista Demény Pálnak, aki továbbította azt a tettesnek. Demény Pál ült: Horthy alatt: 1921-1924 és 1938-1940 (egy ideig Rákosival); Rákosi alatt: 1945-1956; Antall alatt: 1990-91 között a parlamentben. A Szocialista Párt alapító tagja az országgyűlésben 1991. január 14.-én rosszul lett és meghalt.)
Kun Béla (Lele, 1886. február 20. – Moszkva, 1939. november 30.)
Had- és Külügyi Népbiztos (de lényegében a Tanácsköztársaság első embere): 1919. március 21. – 1919. augusztus 1.
A proletárdiktatúra bukása után Szovjet-Oroszországban telepszik le, ahol a polgárháború egyik tömeggyilkosa, majd pártfunkcionárius lesz. 1937. június 29-én letartóztatják. Két év múlva agyonlövik.
Teleki Pál (Budapest, 1879. november 1. – Budapest, 1941. április 3.)
Miniszterelnök: 1920. július 19. – 1921. április 14., 1939. február 16. – 1941. április 3.
A reálpolitikust reggel holtan találják Sándor-palotában lévő lakosztályában, miután a Magyar Királyság 3 és fél hónap után nyugodt szívvel rúgta fel a jugoszláv-magyar örökbéke és barátság szerződést, mert Hitler kért valamit és cserébe mindent ígért. Mielőtt fejbe lőtte volna magát Horthy Miklós kormányzónak írt búcsúlevelében a következő szavakkal jellemezte az ország vezetőinek morális állapotát: „Szószegők lettünk – gyávaságból… (…) A nemzet érzi és mi odadobtuk becsületét. A gazemberek oldalára álltunk – mert a mondvacsinált atrocitásokból egy szó sem igaz! (…) Hullarablók leszünk! A legpocsékabb nemzet. Nem tartottalak vissza. Bűnös vagyok.” Nyugodtan összevetheted a Gyurcsány féle kurvaországgal.
Imrédy Béla (Budapest, 1891. december 29. – Budapest, 1946. február 28.)
Miniszterelnök: 1938. május 14. – 1939. február 16.
1945 tavaszán Ausztriába menekül. Amerikaiak elfogják, Magyarországra szállítják. 1946. november 23-án a Népbíróság első fokon kötél, másodfokon golyó általi halálra ítéli. Mint mondta, későn látta be, meg kellett volna maradni bankelnöknek.
Bárdossy László (Szombathely, 1890. december 10. – Budapest, 1946. január 10.) Miniszterelnök: 1941. április 3. – 1942. március 9.
Kivételes tehetség. Vezetésével fél év alatt kerülünk hadiállapotba a Szovjetunióval, a Brit Birodalommal és az Egyesült Államokkal. 1945 elején Németországba menekül, beutazási vízumot kap Svájcba, egy gyűjtőtáborba kerül, visszatoloncolják Németországba, az amerikaiak letartóztatják, október 3-án Budapestre szállítják. Tárgyalása során műveltségben, nyelvtudásban, jogismeretben messze felülmúlja népbíráit. A bíróság megzavarására idegen kifejezéseket használ. Kötél általi halálra ítélik, kegyelemből golyó által.
Sztójay Döme (Versec, 1883. január 5. – Budapest, 1946. augusztus 22.)
Miniszterelnök: 1944. március 22. – 1944. augusztus 29.
Shvoy Kálmán nyugalmazott altáborngy írja naplójában, hogy „a Hungária szálló halljában találkoztam Sztójayval, akkor még nem volt kinevezve miniszterelnöknek, csak dezignálva. Beszélgettünk, s ő engem megkérdezett, hogy ítélem meg a helyzetet, mi a nézetem. Tudva és ismerve az ő nagy németbarátságát, nem mondtam meg őszinte véleményem, amely a jövőt illetőleg igen sötét volt, csak mondtam neki, hiszem, hogy a németek ismét felülkerekednek. Sztójay leverten és rezignáltan csak ennyit felelt: alig hiszem.”
A németek által megszállt ország miniszterelnökét az oroszok által megszállt ország népbírósága, mint háborús bűnöst halálra ítélte, kivégezték.
Szálasi Ferenc (Kassa, 1897. január 6. – Budapest, 1946. március 12.)
Nemzetvezető: 1944. október 16. – 1945. március 28.
„Meghalni lehet, elfáradni soha.” Bitófán végezte.
Nagy Imre (Kaposvár, 1896. június 7. – Budapest, 1958. június 16.)
Miniszterelnök: 1953. július 4. – 1955. április 18., 1956. október 24. – 1956. november 4.
„Többszöri felszólítás és erős politikai nyomás ellenére sem volt hajlandó aláírni a lemondását és elismerni Kádár János kormányát.” Felakasztották.
Börtönben halni meg
Friedrich István (Malacka, 1883. július 1. – Vác, 1951. november 25.)
Miniszterelnök: 1919. augusztus 6. – 1919. november 24.
1951. augusztusban a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vádjával váratlanul 15 év börtönbüntetésre ítélik.
Bethlen István (Gernyeszeg, 1874. október 8. – Moszkva, 1946. október 5.)
Miniszterelnök: 1921. április 14. – 1931. augusztus 24.
A német megszállás napjától, 1944. március 19.-től bujkál, kétszer agyvérzést kap, az oroszok fogják el 1944. decemberében, a Butirszkaja börtön kórházában hal meg.
Életfogytiglan
Rákosi Mátyás (Ada, 1892. március 9. – Gorkij, Szovjetunió, 1971. február 5.)
A kommunista párt főtitkára 1945-1956 között a legbefolyásosabb magyar politikus. Miniszterelnök: 1952. augusztus 14. – 1953. júlis 4.
1925-ben lázadás vádjával 8 és fél év börtön. 1935-ben a kommün alatti tevékenységéért életfogytiglan. 1940-ben 1848-as honvéd zászlókra cserélik az oroszokkal. 1956 után először Krasznodarba, majd különböző közép-ázsiai városokba küldik. Több évet tölt a kirgizisztáni Tokmakban is, ahol kis múzeum őrzi emlékét.
Szakasits Árpád (Budapest, 1888. december 6. – Budapest, 1965. május 3.)
Köztársasági elnök 1948. augusztus 3. – 1949. – 1950. április 24. az Elnöki Tanács elnöke.
Egy 1919-es beszéde miatt 1920-ban egy év börtönbüntetést kap. 1950 áprilisában Rákosi lakásán ismét letartóztatják. Háborús bűntett, kémkedés, demokratikus államrend megdöntése és egyéb népellenes bűnök miatt halálbüntetés helyett tévedésből életfogytiglani börtönre ítélik. 1956 márciusában szabadult.
Kádár János (Fiume, 1912. május 26. – Budapest, 1989. július 6.)
Apánk: 1956. november 4. – 1988. május 22.
1933-ban felforgatásért két évre börtönbe zárják, ott találkozik először Rákosival, akinek utasítására 1951 áprilisában az ÁVH letartóztatja és életfogytiglanra ítélik, viszont 1954-ben szabadult.
Göncz Árpád (Budapest, 1922. február 10.)
Köztársasági elnök: 1990. május 2. – 2000. augusztus 4.
1956-os tevékenysége miatt 1958-ban életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélik. 1963-ban szabadult.
Letartóztatás, deportálás, menekülés, emigráció
Esterházy Móric (Majkpuszta, 1881. április 27. – Bécs, 1960. június 28.)
Miniszterelnök: 1917. június 15. – 1917. augusztus 23.
A Gestapo 1944. október 16-án letartóztatja, a magyar kormány deportálja, Mauthausenből jön haza. 1951-ben családjával és idős édesanyjával együtt a fővárosból a Nógrád megyei Hortra költöztetik, sírásóként dolgozik. 1956-ban elment.
Károlyi Mihály
(Budapest, 1875. március 4. – Vence, Franciaország, 1955. március 19.)
Miniszterelnök: 1918. október 31. – 1919. január 11.
Köztársasági elnök: 1919. január 11. – 1919. március 21.
1919. július 4-én elhagyja az országot. Ausztriában, Csehszlovákiában, Jugoszláviában, Angliában és Franciaországban él. Távollétében 1923-ban hazaárulás és hűtlenség miatt elítélik, vagyonát elkobozzák.
Garbai Sándor (Kiskunhalas, 1879. március 27. – Párizs, 1947. november 7.)
A Forradalmi Kormányzótanács elnöke: 1919. március 21. – 1919. augusztus 1.
A Tanácsköztársaság bukása után távozott.
Kállay Miklós (Nyíregyháza, 1887. január 23. – New York, 1967. január 14.)
Miniszterelnök: 1942. március 9. – 1944. március 22.
Az ország német megszállását követően a török követségre menekül. Innen november közepén kijön, letartóztatják, Mauthausenbe majd Dachauba megy, a háború végén Olaszországban szabadul, 1953-ig ott él, majd az Amerikai Egyesült Államokba költözött.
Lakatos Géza vezérezredes (Budapest, 1890. április 30. – Adelaide, Ausztrália, 1967. május 21.)
Miniszterelnök: 1944. augusztus 29. – 1944. október 16.
1946 januárjában helyezik szabadlábra, nyugdíját 1949-ben vonják meg és elveszik maradék birtokát, selyemkendőfestésből és könyvillusztrálásból tartja fenn családját, 1965-ben engedéllyel Adelaide-be utazik 1957 óta ott élő lányához, és ott is marad.
Horthy Miklós (Kenderes, 1868. június 18. – Estoril, Portugália, 1957. február 9.)
Kormányzó: 1920. március 1. – 1944. október 16.
1944. napsütötte októberében az ilyenkor különösen festői bajor kastélyt, a Hirschbergek ősi fészkét egy SS-század őrizte diszkréten szögesdróttal körbezárva. A magyar kormányzót és családját várták nagy farkaskutyáikkal vidáman játszadozva. Egyhangúan teltek a napok, a termek kongó ürességét, a szobák rideg csendjét – mint azelőtt oly gyakran – most nem törte meg zongorafutamokkal kevert nevetés. Az éléskamra is üresen kongott. Az őrök inkább csak unatkoztak, várták a ki tudja mi leszt. Olyan volt errefelé minden, mint egy szomorú sóhajtás. Az otthontól távoli első karácsony és a távlat nélküli újesztendő. Vége. 1945 márciusában Himmler kiadta a parancsot, ha szövetségesek megközelítik az objektumot a kormányzói családot lőjék agyon. Klein SS-Oberführer inkább eltekint ettől. Mert vége.
Nagy Ferenc (Bisse, 1903. október 8. – Fairfax, Egyesült Államok, 1979. június 12.)
Miniszterelnök: 1946. február 4. – 1947. június 1.
1947. májusában Svájcba utazott szabadságra, ahol június elsején váratlanul lemondott, hogy családját is kiengedjék. Október 7-én megfosztották állampolgárságától. Soha nem tért haza. One way ticket.
Pár év börtön
Tildy Zoltán (Losonc, 1889. november 18. – Budapest, 1961. augusztus 4.)
Miniszterelnök: 1945. november 15. – 1946. február 1.
Köztársasági elnök: 1946. február 1. – 1948. július 31.
Lemondása után 1956 májusáig házi őrizetben, Nagy Imre kormányában miniszterelnök-helyettes, 1958-ban hat évet kap, 1959-ben betegségére való tekintettel elengedték.
Kállai Gyula (Berettyóújfalú, 1910. június 1. – Budapest, 1996. március 12.)
Miniszterelnök: 1965. június 30.–1967. április 14.
1951.-ben letartóztatták és 15 évi fegyházra ítélték. 1954 júliusában szabadult.
Alkoholista
Dobi István (Szőny, 1898. december 31. – Budapest, 1968. november 24.)
Miniszterelnök: 1948. december 10. – 1952. augusztus 14.
Az Elnöki Tanács Elnöke: 1952. augusztus 14. – 1967. április 14.
Autóbaleset
Horn Gyula (Budapest, 1932. július 5.)
Miniszterelnök: 1994. július 15. – 1998. július 6.
A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium közleménye (1994): A baleset május 5-én 20:50 órakor a 3-as főúton, Emődnél történt. A személygépkocsi Budapest felé haladt, és a 159 plusz 700 kilométerszelvényben, előzés közben az út szelvényezés szerinti jobb oldalán defekt miatt leállt pótkocsis tehergépkocsiba rohant. Az előzetes vizsgálatok szerint a tehergépkocsi nem volt kivilágítva, és a jobb oldali forgalmi sávot elfoglalta.” Az ütközés következtében eltört a második nyakcsigolya nyúlványa, valamint a jobb csukló és kisebb agyrázkódást is szenvedett. Horn sofőrjét közúti baleset gondatlan okozása miatt 22 500 forintra, a defektes teherautó sofőrjét meg 18 ezerre büntették, pedig a bíróság nem tudta eldönteni, hogy most akkor ki volt világítva az IFA, vagy nem.
Veseelégtelenségben
Gömbös Gyula (Murga, 1886. december 26. – München, 1936. október 6.)
Miniszterelnök: 1932. október 1. – 1936. október 6.
Egy Bajorországi klinikán.
A szocializmusból a dadaizmusba vezető úton előre!