A Mocskos Kampány dala 31 éve nem veszít aktualitásából,
kisujjkörömfeketényit se:

Ülök a számítógép előtt nagy gyanútlanul, mindjárt dél, hallgassuk meg mi a helyzet. Nem minthogyha a híreknek bármi köze lenne a valósághoz, de legalább tudjuk meg, mit hisznek a többiek. Először harangoznak. Kongatás után jó napot kívánunk kedves hallgatóink, legfőbb híreink tőmondatban. „Sólyom László felkérésére a Bölcsek Tanácsa szakértői munkacsoportot megtette ajánlásait az oktatás lehetséges fejlesztésének és a korrupció problémájának tárgyában„

Megállt a kezem a levegőben a klaviatúra felett, szemem üveges lett a döbbenettől és a felismeréstől. Már régóta kerestem a megfelelő fogalmat, amivel jellemezni lehet azt az állami rendszert és társadalmi rendet amiben élünk. Felszállt a füst és megvilágosodtam. Hisz ez maga a szürrealizmus, ahonnan már csak egy lépés a dadaizmus, és megérkeztünk. Azóta sem tudok hova lenni az örömtől. Kész vége. Végre. Ennyire futja. Felkérni a Bölcsek Tanácsát! Az ókori görög városállamok vagy a XII. századi Velence példáján felbuzdulva. Itt tartunk. Fejben. Sötét babonás középkor. Szómágia. Ráolvasás. Hókuszpókusz.

*

Kedves Istenadta! Nehogy azt hidd, hogy az ország vezetői nem tudják mit kellene tenni. Annyira nem hülyék, mint gondolod. Csak nekik így is jó. Ők a pénzünknél vannak. A legkönnyebb rájuk mutogatni, nem tettek semmit. Csakhogy. Tehettek? Akárhányszor gyökeres intézményi átalakításokat szerettek volna (már a tervek elkészítése sem olcsó mulatság) annyiszor sikoltott fel egy-egy társadalmi csoport. Jaj ne, meg akarjátok ölni a nemzetet! És az egészből nem lett semmi, vagy vissza kellett csinálni az egészet, vagy újabb fából vaskarika készült neked. Mert a politikus a szavazatokból él. Ha nem érzi háta mögött társadalom többségének támogatását, nem fog lépni. Egy diktatúrában nem oszlik meg a felelősség a vezetők és vezetettek között, de egy demokráciában igen. Az eltelt 20 évért, azért mert nem történt semmi, a felelősség közös. A szar a miénk. És ahelyett, hogy együtt ellapátolnánk, egymásra kenjük. Ez a mi nagy közösségi élményünk. Fostalicska helyett a szardobálás.

A lakosság nagy részének feje, legalábbis belül, katasztrófa sújtotta terület, ahol szükségállapotot kellene bevezetni. Tele komolyan gondolt téveszmékkel, féligazságokkal, hazugságokkal. Ez a legnagyobb baj. A politika kénytelen erre építeni. Óriási feladat kiverni az emberek fejéből a butaságot, egyszerűbb és kifizetődőbb kiszolgálni, kihasználni azt. Mér, mit gondoltál, mért mondja azt, amit mond? Neked mondja. Ezt akarod hallani. A politika is szolgáltatás. Hát fizess érte.

A II. Nagy Háború után 45 év alatt csődbe ment az ország. 45 év erőfeszítése lett semmivé. Pedig mekkora reményekkel indult az újjáépítés! Ti nem emlékeztek rá, de én igen. Két év alatt foszlottak el. Akinek volt esze nem várt 56-ig. Elment, mint a haza új bölcse, Lámfalussy, akit az euro atyjának neveznek. Rákosinak viszont egy dologban igaza volt: „az aranytojást tojó tyúkot nem vághatjuk le elvtársak!” Hát Kádár alatt megettük. Aztán meg hitelből táplálkoztunk. Sajnos ma is 10 millió magyar gondolja ezt: semmi közöm hozzá. Ahhoz, ami itt volt, ahhoz, ami itt lett. De ha azt gondolod, és úgy érzed, hogy se a múlthoz, se a jelenhez nincs közöd, akkor a jövőhöz sem lesz.

Változást akarunk. Szavakban. A változás neked azt jelenti, legyen jobb. Holnaptól, de legkésőbb a jövő héttől. Sajnos ki kell, hogy ábrándítsalak, a változás azt jelenti, rosszabb lesz. Rövidtávon. A teljes intézményrendszer újragondolására van szükség, az pedig újabb munkanélküliek ezreit jelenti, akiknek végkielégítés és segély jár.  De hosszú távon ez a jó megoldás, és egyszer el kell kezdeni. 20 éve kellett volna. „Elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon.” Együtt.

Egyre többen rohadt kommunistáznak manapság. Hamarabb kellett volna. Az ország felnőtt lakosságának 10%-a, több mint 800 ezer ember volt kommunista párttag a nyolcvanas évek végén. Ha egy párttagra átlag 2 családtagot (férj/feleség + 1 gyerek) számolok, akkor bizony az ország teljes lakosságának minimum egynegyede! (25%) tartozott a „munkásosztály élcsapatához.” Ehhez adjuk szépen hozzá a párt ifjúsági szervezetének tagjait. Munkáspárti forrásra hivatkozva (ők meg csak jobban tudják) 1985-ben 900 ezer KISZ tag volt! Ha benne voltál, akkor én bíz kommunistának tartalak téged, különben mér léptél be? Kedvezményekért? Akkor meg cinikus köcsögnek, aki eladta a lelkét. Vagy minek nézzelek? A többségnek, egyszerű mintakövetőnek? Sajnos ez számít igazán. Mert belépéseddel legitimáltad a rendszert. Szóval, ha KISZ tag voltál, akkor akár kuss is lehetne neved, de hőzöngj csak nyugodtan, pazarold tovább energiáid.

Divat lett mostanában jó hangosan felháborodni a korrupción, mikor évek óta nem titok mi folyik például a Fővárosi Önkormányzatnál. A munkatársak nagyon jól tudják, hogy Hagyó Miklós néhai szocialista főpolgármester helyettes fehér galléros bűnöző, de az is elgondolkodtató miért kellett a vizsgálatokra eddig várni. És egyáltalán, miért nem tudjuk kiirtani ezt a káros és megalázó szokást?

Na, most az tegye fel a kezét, aki nem adott a vizsgabiztosnak! Most az, aki nem adott az orvosnak! Most azok az orvosok és vizsgabiztosok, akik nem fogadtak el semmit! Aki nem emelte fel a kezét az nagyon gyorsan fogja be a száját és inkább nézzen magába. Te is korrumpáltál, téged is korrumpáltak, mi a különbség? Hát igen, az a nem elhanyagolható apróság zavar téged egyedül. A többség még ennyit sem kapott, és őket is csak ez zavarja.

Az elátkozott Öszödi beszéd (2006.06.26) az igazi rendszerváltás hozhatta volna el. Az intézmények átalakítását, a tiszta vizet a pohárba. Majdnem mindegy ki önti, csak tiszta legyen és iható. Amikor az egyik ellenérdekelt konzervatív szocialista nyilvánosságra hozta a beszédet, egy ország háborodott fel. Jaj, a miniszterelnök lekurvázta az országot, a kurva anyját! Jaj, hogy beszél! Egyrészt, Te hogy beszélsz? Másrészt szerinted azzal a párttal lehet másképp?

Miközben a beszéd legfontosabb része elsikkadt: „Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mintha kormányoztunk volna, ehelyett hazudtunk reggel, éjjel, meg este.” Azaz bevallottan a „felelős” magyar kormány tagjai úgy vették fel a fizetésüket, hogy nem dolgoztak. Történt valami ez ügyben? Nem. Pedig minimum, hogy másfél év jutatásait mind egy szálig vissza kell fizetniük, és örüljenek ha nem kerülnek bíróság elé, mert ugye nem kormányoztunk, de összekacsintottunk és úgy tettünk mintha. Viszont ezt csak szervezetten lehet csinálni. Nem az én dolgom annak eldöntése, felmerül e szervezett bűncselekmény alapos gyanúja, vagy csak felelőtlen idióták gyülekezetével állunk szemben, de azért megkérdezném, hogy a másfél év nem kormányzás kárát ki téríti meg az országnak? Vagy ert is írjuk a többihez? De hát mindnyájan tudjuk, hogy az igazság fáj a legjobban, és azért volt az a nagy felzúdulás. Mert figyelj, megismétlem. Magyarország kurva ország. Sőt ha körbenézel a fővárosban, észre veszed, hogy koszos, büdös, kutyaszaros, húgyfoltos ribanc. Ahogy mondani szokták, az anyját is két, de legyen inkább 10 forint, és ebbe már a húgom is benne van. Igen, fel vagy háborodva? Mégis mi a faszt csináltál 10-20-30-40 stb. éven keresztül, hogy így néz ki az ország? Mitől, ha nem tőletek, he? Én a fővárost látom mindennap, és rémisztő. Mert zombik lakják, alig emberek.

Hisznek, mert hinni akarnak. Mindegy miben, csak szép legyen. Most a radikalizmus a divat, ami szótárukban a rablás és az akasztás örömét jelenti. Ezt várják a Jobbiktól. De figyelem, a Kommunista Párt sem ígér ám mást! Sőt, Thürmer is szokott zsidózni. Igaz egyelőre még csak szűk, elvtársi körben emleget karvaly orrú tőkét. Nemcsak azért mert erre van igény, fogadókészség a buta magyar fejekben, de sajnos azt gondolja, amit mond.

Na és mire számítsunk ha Te választasz? Eddig is ezt tetted. Miből gondolod, hogy most sikerül?

A Jobbik féle radikalizmustól sem várható a lényeg, az állami intézményrendszer újragondolása, újra építése. Ők is csak a pozíciókat akarják. Vagy szerinted? Van 100 darab jó zsíros, bizalmi, nagyfőnöki állás, mindegyik alá rendelve egy jó nagy hivatali apparát. Ebből 50 felesleges. Melyik párt szüntetné meg sziszifuszi munkával, hatalmas ellenállást legyőzve, óriási népszerűség vesztés közepette a felesleget, ahelyett, hogy saját embereit helyezné pozíciókba, hogy rajtuk keresztül szolgálja klientúráját? Úgy van, egyik sem. Mi ebből a tanulság? Tényleges változást csak olyan politikai erő hozhat, akit nem érdekel, hogy újraválasszák négy év múlva. Nincs ilyen. A változás nem várható a politika tehénlepényekkel tarkított mezejéről.

Tehát,
Magyar Testvéreim!
Tovább a szürrealizmus útján a diadalmas dadaizmusba!

A Bölcsek Tanácsa jó irány, de csak az első lépés az úton, amin nem szabad megállni. Küldjünk állandó követet a Delphoi Jósdába! Megy az sms vagy a diplomáciai futár és azonnal ki tudjuk kérni Apollón papnőjének a tanácsát. Abba hiba nem lehet, mert a szent személy az aktus előtt megmosakszik a Tisztaság forrásában, majd iszik a szent Kaszotisz forrásból, aztán a szent ligetből szedett babérlevelek rágása közepette a barlangtemplom legbelső szentélyében háromlábú aranyszékén a szent nyílás felé hajol, ahonnét belélegzi ama szent gázokat, melyet a Föld szelleme bocsát ki magából. Ettől önkívületbe esve, az emberiség ősi közös nyelvén, artikulátlanul válaszol a feltett kérdésekre. A választ e nyelvet perfekt beszélő papok értelmezik, és a szöveget átadják a magyarok képviselőjének.Íme egy példa:

Mit kíván a magyar nemzet?