Zöld dió pálinka készítése,
úgy ahogyan az egy 1892-es szakácskönyvben le vagyon írva:
“Egy 3 literes bőszáju üvegbe tegyünk karikára vágott 20 gyenge zöld diót, 20 szem szegfüszeget, két darab fahéjat és fél kiló czukrot. Ezeket kevés vizzel felfőzve, öntsük az üvegbe és töltsük tele az üveget seprő, vagy törkölypálinkával. Az üvegeket időnként rázzuk fel. Pár hét alatt össze érik; gyomor fájdalom ellen igen hathatós gyógyszer.”
Kuczka Péter
(1923-1999)
Nyíreségi napló (1953)
7 Ezt láttam. Így volt. Ez volt az igazság
és az igazság kommunista szó.
Kinn a felhőket őszi szelek hajtják,
az ég rongyos, mint harci lobogó.
Ha vizek sírnak, velük sírok én is,
ha föld megfagy, én megfagyok vele,
deres hajnalon deres lesz a fém is,
pusztán meghal a költő éneke.
Mi fájt legjobban? Nem a durva szó,
s nem ütéseivel a rágalom,
mert magát üti a rágalmazó,
s jaj annak, ki elbotlik egy dalon.
Jaj annak, aki költőjét nem érti,
mert az nem érti nemzete szavát,
s a valóság csak elképzelés néki,
a föld felett derengő délibáb.
Tovább / Read more »
Későn kaptuk meg a nyíregyházi Strangel együttes felvételét, úgyhogy ez kimaradt az adásból, komolyan mondom.
Ne feledd!
MA déután 4 től!
NAGY HURKÁS TIRPÁK ADÁS
az RNR666 Rádió Showban! Kizárólag debreceni és nyíregyházi zenék.
Kis zenés nyíregyházi körkép, és ízelítő a délutáni felhozatalból.
90-es évek legelje. A Gladiátor együttes már ekkor, amikor mások még csak nem is álmodhattak róla, trendi retro NDK hangszereken játszva állította elő death metál muzsikáját. Sajnos kép nincs róluk, és a Mérgezett élet című kazettájuk borítójáról sem tudom, hol keressem, pedig állítólag megvan. Hallgassuk meg az A oldal 4. számát: Antidisco.
Csomai Miklós gitáros innen került az 1990 és 96 között létező Unfit Association-be. A képen zenekar klasszikus felállása látható.
Tovább / Read more »
Kucka Péter
(1923-1999)
Nyírségi napló (1953)
6 Debrecenben egy padra telepedve
az égre fordítottam szememet,
talán, mert vágyódtam a végtelenre
e városban, hol döngő verseket,
rezes ritmusokat dobolt a lelkén
egy komoly füvész: Fazekas Mihály,
és életről meg halálról merengvén
rózsák közt Csokonai szobra áll.
Mondom, az ég felé néztem a térről,
de, mint a könnyen s gyorsan fáradó
ember, ki síkról meredekre tér föl,
mint jókedélyű, csendes utazó,
szemem nagyon hamar megállt pihenni
egy vasbetonház szürke oldalán.
Nem nagy dolog vonzott. Köznapi. Semmi.
Egy férfi és mellette egy leány.
Tovább / Read more »
Kuczka Péter
(1923-1999)
Nyírségi napló (1953)
5 Az árnyakat az ösvényre tapodják
a sárga nap futó kerekei,
odébb a bokrok poros, konya lombját
szürkeszakállú kecske legeli,
csak néha moccan, szájaszélét nyalja,
mint régi duda, nyekereg, mekeg.
Kakukkfű és bürök burjánja takarja,
a temetőben a kereszteket.
Fakeresztek. Itt talán hét határban
nem találsz követ parittyába se,
s hiába keresnél nevet a fában,
víz málasztotta, szél gyalulta le,
az idő elkorhasztotta a lécet,
a belérótt betűket ne keresd,
feledés borítja már az emléket,
akárcsak élő arcokat az est.
Tovább / Read more »
Nyírségi napló (1953)
4 Az öregasszony megállott a dűlő
sarkán a vedlett akácfák alatt,
oly szürkén, mint egy vizekbe merülő
roncs ág, vagy hétköznapi gondolat,
s tompán, mintha a föld szólalna meg
beszélt, szórta a panaszt és az átkot, –
ezt a jajokkal és istennel kevert
vad litániát, sötét miatyánkot.
Keskeny válláról csengve földre csapta
a munkától kifényesült kapát,
és vékony öklét úgy döfte magasba,
akár a szélben országúti fák,
és szájából, e fogatlan üregből
szaggatottan és csúnyán bugyogott,
mintha a gyomor nehéz ételt vet föl,
a zokogással elkevert szitok.
Tovább / Read more »