Timur77 írásai
-
Radio 'n' Magazine 'n' Gigs 'n' Records 'n' T-shirts
RNR666 Rádió
A KÖLYÖK
Mindenki csak így ismerte a Dunántúl nyugati részén garázdálkodó zenevadat.
Hol itt,hol ott tűnt fel, néha bússzemű hajléktalan, olykor kaméleon képében.
Minden zúgba bevette magát,és mindenhol zenélt.
Szintetizált gerilla-akcióit csak úgy emlegették, mint a HOSSZÚFÉLHANGOK ÉJSZAKÁJÁIT.
Napközben egyszerű farmerszerelésben járta az utcákat. Szőke haján megtört a Nap minden sugara, hiszen az is félt attól, ami zöld málhájában állt egésznap.
Abban tartotta,eredeti gyári csomagolásában CASIO SA-47 szintetizátorát,illetve egy 9 voltos adaptert.
Estefelé berontott egy helyi boltba és azonnal rázendített.
Az emberek fejvesztve ordibáltak és táncoltak, tudták hogy késő…
Már elkezdte, és mindenki pánikhangulatban ropta, ő pedig csak játszott megállás nélkül.
Hullottak a frissen vásárolt zsemlék, a nyugták,senkinek nem volt nyugta!
Éjfél körül abbahagyta, az emberek lábai görcsben álltak, és izzadtak.
A Kölyök ekkor átugrott a kassza fölött és elrohant.
Újra lecsapott.
Másnap egy óvódába készült.
Már korán felkelt, hogy friss legyen.
Kifigyelte a menetelő gyerekcsordát,ahogy szüleikkel karöltve sétálnak fantáziájuk minden óvónő által irányított megvalósulásába.
A reggeli tornagyakorlat közben rontott rájuk a hátsóbejáraton.
Egy óvónő kétségbeesetten próbált utána kapni,de már lenyomta az első Dmoll akkordot. Késő volt…
A gyerekek eleinte élvezték a dolgot,majd sírni kezdtek. A Kölyök csak zihált,és darabról-darabra haladt.
Ekkor vette csak észre,hogy az egyik gyermek most kel csak fel.
Így tempót változtatott. De a gyermek csak haladt felé, nyáladzó arccal.
A Kölyök gyomra összeszorult, és feljebb tekerte a hangerőt,de az csak haladt felé.
A konnektor felé fordult hirtelen, A Kölyök pedig tancsákozni kezdett magában:
-Ha ez az állat kihúzza nekem végem!De ha oda megyek, akkor abba kell hagynom!
ÚRISTEN!DEHISZ EZ SÜKET!
Másodpercek múlva a gyermek kihúzta az adaptert,a zene leállt,a fáradt kiscsoport egyként esett össze.
A Kölyök látva, hogy legyőzték olyan sokkot kapott,hogy ráesett a billenytűjére.
Visszadugták az adaptert,hátha életben van,de már késő volt…
A Kölyök meghalt.Nem bírta elviselni,hogy vesztett.
Testét az óvódában főzött törtkrumpliba öntötték, úgy ahogy meghalt. Tiszteletére, még mindig szól az az egyetlen félhang…
A MINAP TALÁLKOZTAM… (EGY MA MÁR NEM ANNYIRA AKTUÁLIS ÍRÁS 5ÉVVEL EZELŐTTRŐL)
A kordonok előtt állt,
és egy szál piros LD-t kértem tőle.
Elszívtam…
A bátorság erőt vett rajtam,így beljebb mentem…mélyen a kordonok mögé.
Akkor Orbán Viktorral találkoztam.Narancssíznű Pall Mallt szívott!
Azt nem kívántam…Egy demokratához képest abszolút nőies!
A füst és a reggeli hideg köd keverékével kiült a pír az arcára.
Kértem pár slukkot végül és magárahagytam…
Beljebb haladva nini!Nyugatról jött rockzenésznek néznéd,de nem más az mint
Gyurcsány Ferenc!
Piros viceroy-t szívott!
Közben azzal dicsekedett,hogy ezt is a dohányzó adófizetők pénzén vette!
Tudatában annak,hogy imádom ezt a fajta cigarettát menten 2szálat kértem tőle!
A széles,már-már kaján mosollyal az arcán,pofám elébe tolta a vitaminrudakat!
A Parlament bejáratánál arctalan képviselők dekkeztek,és körbeadva a Tisztelt
Házban próbálták kideríteni a felirat nélküli csikkekről,hogy miféle dohány is
lehetett ezelőtt kisidővel!
A helyes megfejtők között a portán üldögélő Szili Katalin sorsolt ki,klasszikus
stílusú szürke goldengate szálakat…
Kissé el is mosolyodtam…őszintén megvallom…"Mire jó az a hegyi levegő?"
-Vágott közbe a hirtelen megjelenő Csurka István aki pár nagydarab kopasz
hústoronnyal az oldalán jelent meg a Szent Korona mellett-
Precedens értékű mozdulatsorral híveinek parancsba adta,hogy karlendítés útján
vegyenek elő egy-egy szál Kék Pannóniát és fújják az őrök arcába!
Közben a fejem fölött elrepült pár macskakő,egy-két könnygázgránát,
és locsolni is kezdtek!Ránk fért abban a nagy nyári hőségben nem mondom!
De mikor elkezdtem élvezni az első cseppeket nagy nyomást éreztem a mellkasomon.
A vízágyú volt az…Elázott az összes összetarhált cigarettám!
Magam alatt voltam…De pár perc után összeszedtem magam.Az elázott dekkeket
sirató könnyeim könnyen vegyültek a karhatalmi nedűvel!
Kuncze Gábor csak kuncogott rajtam miközben a hivatalos 3slukkos megoldással,
Kovács Pisitkével szívtak félben egy Kék Multit!
Bementem a szóvívőkhöz,de ott éppen Szetey és valamelyik huncut kegyence
feküdtek a bőrkanapén,és virágmintás Voyaget szívtak.
Egyszerre uralt,félelem,és katarzis!
Kifelé menet Thürmer Gyula a kezembe csempészett egy doboz barna szofit!
Magamon kívűl voltam!Forgott a Világ!A nikotin hiány miatt a számba vettem az
összes szofit és az ajtóban ráakartam gyújtani!
Ekkor elkezdett csöpögni az eső…
Aztán szakadt!
Jött a feszülő mellkas!
A vízágyú volt…
És újra elázott az összes cigim…
KÉT DECI
Zuhanása nem közönséges eset.
Anyja ugyanis alkoholista volt.
Egy arany ászok beszerző körútja után, etetés céljából betömte fiókánk éhező csőrét habos hányásával, ami sajátosan keveredett az anyai törődés édes ízével.
Ez a két deci sör a fejébe szállt, ő pedig alá.
A töröttszárnyú madárcsemetére egy ifjú egyetemista pár talált rá.
Megsajnálták és a továbbiakban emberszerű szárnyaik alá vették, ezt az emberkinézetű sólymot.
Mostohaapja különös szerzet.
A sziluettje nagyobb mint önmaga.
Mostohaanyjának ülve hosszabb a gerince mint a teste.
Az emberek furcsán néztek rájuk.
Nem fogadták be őket, így ez a meleg családi fészek volt a mindenük.
Éjszakánként gyakran csapkodta át magát a fióka újdonsült apjáékhoz,hogy megnyugodjon.
Félt attól, hogy az ágya alatt, egy nála is nagyobb ragadozó madár lakik.
Ekkor szólalt meg először.
Raccsolt a drága…
A szülők elégedetten kacsintottak össze, hisz nincs szebb, mint két meztelen test között cirogatni egy beszédhibás sólymot.
Miután elég nagy lett, kirepült a nagybetűs KURVA ÉLETBE.
Dobos lett belőle.
Szárnyaival hihetetlen ütemeket volt képes lejátszani.
Világhírűvé válása után, a koncertek végeztével mindig szomorú vágyakozással telve emlékezett vissza az életét jelentő két decire…
ESZMESÉTA
Előttem ment. Át a sáron, aztán a járdán.
A sár rétegekben ragadt fel csálé csizmája talpára.
Bugyiszínű melegítője maga volt az élet a novEMBEREK halálszínű utcáján.
Sapkája töketlenül állt a fején. Ferdén csúszott rá, lucskos fülére.
Karjait maga mellett, élettelenül lógatta. Magában beszélt és csámpázott.
Undort keltett bennem látványa, így gyorsan megelőztem, magabiztos léptekkel.
Egyszerű dolgom volt, hiszen történelmi okokból is hosszabb a lábam.
OPUS NULL-VAS NÉPE
ÁLOMLEÍRÁS-MEZTELEN TUDÓS A FAIPARBAN
a kunyhók előtti porban
drMáriást látom, ahogy meztelenül beszélget a meztelen lakosokkal
újdonsült barátnője melleit valószínűleg képzeletbeli hormonszintemből fakadóan
pásztázom
kupaktanácsot tart a falusiaknak
összesúgnak a háta mögött:
-EZ AZ EMBER NEM SZAVAZÓ!
-AKKOR?
-EZ A BOMBÁZÓ!
Ezután kiderül, hogy a falu igen szegény.
fákat ültetnek a meztelen emberek, hogy beszálljanak a faiparba.
A gyorsan növekvő fák narancsos árnyékában, mezítelen pihennek a portól
és izzadságtól sáros testek.
Ekkor valaki hirtelen egy kérdést intéz drMáriáshoz:
-TE BÉLA! HÁT VOLNA SZÍVED PÉNZÉRT ELADNI EZEKET A FÁKAT?
aztán felkeltem
GYOMORNAPLÓ -RÉSZLET A VÍZIÓK CIKLUSBÓL-
Hihetetlen milyen egy élhetetlen hely ez. teljesen hazavágták.gyorsan tömöm magamba mint a kardhal a paprikás krumplit, két még a lábosból bekapott kolbász között bámulom az órát ahogy peregnek a buszig a percek. öreganyám már készülődik, levetem szocreál szekuriti pulóverem, és vörös ingemet veszem magamra.
Mocsoktól csillogó bakancsom újra a lábam fogja körül. még befújom magam gyorsan ami hiúságomból fakad. a buszmegállóban újra az élhetetlenség szele csapja az arcomat, és arra az alkalmankinti bűzre gondolok ami az itt áradó alkoholista alkólistákból árad. azt mondják ez remek hely, sőt!kiváló hely hogy valaki alkoholista legyen. ezt látom is, mert előttem rohangál mindegyik.
Van egy például aki csikket gyűjt egésznap.egyik nap az egyik sávban, utána a másikban.a dolga elég könnyű, hiszen az egész város a régiós központ egy hosszú utca. a hozzánk csapott faluval kb 6 km.
A busznál már pogóznak a bejáratban. kihagyom a lökdösődést.az utolsók között is jut nekem hely.
Egy ráérős öregasszony az utamat állja, a buszsofőr elküldi a picsába,amolyan úriasan.az összes növényével együtt ott szórakozik előttem kertészeti blokádot állva, miközben a mögöttem álló járókeretet cipelő újgazdag cigánygyerek láthatóan érthetetlenül áll a kialakult helyzet előtt.
A szomszéd faluban leszállunk, előttem rögtön egy Trianon emlékmű tornyosul, az alja már ki van kezdve, félő hogy ledől mint az egykori emléke, csupán egyetlen mécses díszíti az egyik betonfokon.
A temetőnél már várnak ránk. bemegyünk,behatolunk, de nem megyek be cigarettával, puszta önelvből. ahogy dédapámék sírját bámulom, kiráz a hideg, nem ismertem őket, de mégis mintha valami sokkal ősibb mint az olvasott emlékek ülnék meg a borbély által borotvált tarkómat. a vendégsében legurítok egy kávét, jószerivel csak ilyen alkalmakkor fogyasztom ezt a barna bombát. utána megeszek két körtét, azóta is kitöltik a beleim minden szegletét. kimegyek füstölni egyet, és nézem a sáros hátsóudvart. az egyik fán galambok nagy tömegben egymást csípik, verekszenek a jobb helyekért, a szántóföldre tekintve eszembe jut, hogy amíg ellátok, az mind ezt a környéket takarja, amíg ellátok az mind a miénk. miénk az összes nyomora, az összes alkólista, az összes vályogházban ténfergő Lehetetlen úr, és Élhetetlen hölgy. Alattam a lógócsöcsü kutya véres szemmel remeg a bejáratban. fekete szőre úgy idomul testéhez mintha valami fóka lenne. – dobjatok neki egy halat baszd meg! -gondolom magamban, ahogy azt is,hogy miért kell csúnya szavakat használnom írás közben? miért nem írok nagybetűt a mondatok elején? lustaságból? ráhatások miatt? pedig van tanúm, mennyire ódzkodom magam is a tartalmatlan, és formátlan dolgoktól.
A taknyos időben két száknyi dióra gondolva magamba szívom ennek a halott vidéknek azt a kellemes szagát, ami megnyugtatja az agyam, kitisztítja a tudatom, megpucolja, és rendezi bennem a gondolatokat, mintha csak egy biológia óráról a raktárba menekített műanyag csontváz volnék.
Az egész olyan mint egy doboz,ránk csukták a fedelet, rájuk csukták, rád csukták,l ecsukták, rám csukták, alma csutkák, körte csutkák, megkéselem a magjait, aztán a buszra szállok, és egy megerőszakolt tetem megnyugató illatát tüdőzöm le. akármi is ez, de kellemes.
CSEHOVI SZÁL AZ ÁLLATVILÁGBAN
Egy ritka betegésnek köszönhetően,nagyobb és izmosabb mint faja megannyi példánya.
Épp ezért, menhelyre került, onnan pedig egy kedves családhoz.
Pötyit jól tartották, boldog volt, szinte szárnyalt. Csupán egy dolog, az ősi ellenség
árnyékolta be napjait.
Fektus a fekete kandúr és Pötyi, a mutáns boxer között mindennap ott állt
a rombusz alakban kikovácsolt vasfüggöny.
Pötyi csak ugatott murvára helyezett izmos feneke tövéből, miközben olykor
Fektus karmos mancsával olykor lekent egy-egy pofont Pötyinek.
Pötyi vérző pofával vonult vissza.
Hosszú napok pofonjai után, egy alkalommal, Pötyi berántott Fektust a rombusz alakú nyíláson,
és helyben elfogyasztotta.
Puha húsa az édes bosszúval keveredve, különösen fűszeres elegyet alkotott.
Pötyi gazádja hazatérvén, kiterülve, habzó szájjal találta Pötyit, mellette pedig egy fekete,
vértől lucskos macska farkat.
Pötyi sosem tudta megemészteni vendettájának hozadékát.
Álomleírás-Rémszámok+Játszom a savakkal
Emberi mivoltom semmivé lett!
Számmá lettem! Egészpontosan 127.
A pusztában, egy hivatalba keveredtem.
ez volt a Névtelen Hivatal.
Odabent várt rám egy adminisztratív kollega, a 128-as.
Valamit mondott számnyelven, ami számomra érthetetlen volt, ekkor
a mellkasomban hihetetlen erőt éreztem, majd mint szám elpusztultam!
Kiestem a számsorból…Nem volt többé 127-es.
csak 125,126,128…
köpönyeg forgatók!
A kémcsőben, fortyogtak az indulatok!
Megkérdezték: Mit csinálsz?
Mondtam: Jásztom a savakkal!
Kérdezték: S a vakkal?
Mire visszanéztem, már arcom felé tartott
a bugyorgó, fortyogó, színesen füstölgő lé,
és lemarta az arcomat! Az egészet!
De én nem ijedtem meg…Hát minek?
Fogtam, letéptem az arcomat, letöröltem egy kis kendővel,
és kidobtam a kukába.
Hazafelé zaklattak, hogy miért vagyok ilyen pofátlan?
És a kalauz sem fogadta el a személyim, mondván:
"Uram! Nem sül le a bőr a képéről?"
Így le kellett szállnom, aztán felvágtam magam,
kitéptem a beleim és a belsőtestrészeim, egy zakcsóba tettem őket és kidobtam!
Összevartam magam, és haza mentem…
A süteményroham
Minden felmenője kivette a részét a haza megmentéséért vívott küzdelemben.
Mindig is vonzódott az uniformisokhoz, illetve az első világháborús alsógatyákhoz.
Édesanyja ezt békeidőben mindig kihasználta.
Akkoriban nem fenyegette az országot semmi veszély, Laci így nem harcolhatott,
édesanyja pedig semmiképpen sem tehette rá így olcsóbban a kezét az általa olyannyira vágyott péksüteményekre.
Velük szemben, az utca túloldalán áll ez a pékség, ami anyu célpontja volt.
Nőként úgy vélte, a férfi dolga a harc, és az élelem előteremtése.
Fiának ásatott egy húszméter hosszú lövészárkot. Rá a császári és királyi hadsereg egyenruháját adta, és úgy kellett a sípszóig hason fekve várnia a parancsot, a sáros, direkt ebből a célból patkányokkal és döghússal teleszórt árokban.
Felette slaggból és tésztaszűrőből sűrű záport teremtett anya.
Laci így végképp átélhette a katona életet.
Kíméletlen izgalommal várta hát a sípszót, azt a bűvöset, mely végre rohamra vezényli őt, át,bele a pékségbe, hogy végrehajthassa feladatát!
-PÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ!
HANGZOTT A JELZÉS!
Laci teljes erejéből szökellt ki az árokból és futott ahogy csak bírta, a lehető legnagyobb elszántsággal, amit egy olyan katona érezhet, aki a szomszéd pékséget rohamozza!
De akkor elbaszta egy autó…
SZERINTED NEM VAGYOK SZTÁR?
Több próbálkozás után, végül úgy döntött, egy építő brigád tagja lesz.
Egy olyan csodálatos építő brigádé, akik színpadokat építenek fel, aztán szednek szét, ha már vége a műsornak.
Egy alkalommal éppen Kállay-Saunders András és tehetséges társai számára húzták fel a pódiumot.
Kállay lenyomta a saját szettjét, ami körülbelül két számot takart.
Mindenki tapsolt és éljenzett, imádták ebben a percben ezt a mikrofon mögé termett világi csodát!
Egyedül Matyi állt unott és álmos képpel a színpad előtt.
Kállay rábökött:
– Te! Miért nem tapsolsz?
– Én?- kérdezett vissza hősünk –
– Igen, te!
– Azért, mert egésznap dolgoztam, most már egyhuzamban 16 órát, nem ettem semmit, és kurva szomjas is vagyok.
– Na várjál!
Matyi így várt. Kállay nemsokára visszatért, és csicskái oldalán egy rakás összerágott csirkecombot hozott a fáradt hősnek és kollégáinak,majd ezt kérdezte:
– Szerinted nem vagyok sztár?
De mire Matyi választ adhatott volna, erre az egot oly magas szinten növelő kérdésre, főnöke azonnal Kállayra rontott. Agyba-főbe verte,míg végül letépte a fejét.
A trófeát Matyinak adta, aki otthon az ágya alatt szépen kipreparálta.
Olykor álmában forgolódik, vígasztalanul ölelgeti izzadságtól lucskos takaróját, és mintha valaki közelről azt kérdezgetné tőle, bizalmasan, fülbegyónósan:
-Szerinted nem vagyok sztár?
A rasszista autó
Egy fekete BMW.
Már elülső fényszóróiról áradt az az elegáns agresszió,mely kihívó magabiztossággal
parancsol tekintélyt magának.Már amennyire egy autó képes ilyesmire.
Ez az autó azoban rasszista volt.Gyűlölte a kisebbségeket.
Az udvar egy dombon állt,kiváló rálátást biztosítva így a tájra.
Gazdái az udvarban beszélgettek,mikor kiszúrt magának egy cigányasszonyt.
Erejét meghaladva próbált lökni egyet a másféltonnás testen.
Gyűlölete elmélyült az első métereken,már közeledett a végcél,az asszony kilapítása.
Mire a háziak észbekaptak,az asszony már lapos arccal feküdt az aszfalton.
Hívták a mentőket,a BWM pedig kisimult hűtőrácssal várta,hogy hazavigyék.
A horpadást,melyet karosszériáján visel,ma is büszkén hordja.