Ahogy az ember öregszik egyre kevésbé tart fontosnak olyanokat kijelenteni, hogy – Na, ez a kedvenc zenekarom. De ha nagyon kellene, lehet, hogy az argentin Zulo-t mondanám, mármint azok közül akiket az elmúlt pár évben ismertem meg.
Itt ez az új album és annyira egyéni, annyi kreativitás van benne, hogy beleszédülök. Az előzőekhez képest jóval több a pszichedelikus elem, nem véletlenül az első dal címe ‘Cretin Hawkwind ‘ és valóban emlékeztet a Hawkwind zenéjére, sőt az a eltorzított szörny-hang egy az egyben benne van valamelyik régi Hawkwind számban.
Nem mennék végig az összes számon egyrészt mert nem hallgattam még meg a lemezt olyan sokszor, csak egy ilyen összbenyomásom alakult ki, ami annyi, hogy nagyon tömény és nagyon szórakoztató. Fülhallgatóval érdemes rámenni, mert rengeteg apró zaj és egyéb apróság van a káoszban.
2026 top 10 az fix.
A Zulo előző lemezéről >> ITT << volt szó, másik három kiadványról meg >> ITT << >> ITT << és >> ITT <<írtunk.