Ismeritek Barta Bence haveromat? Tudjátok az a nyurga, szikár, loboncoshajú képzőművész, zenész, zenekiadó, zenebuzi, művészetmanager (ezdeszarul hangzik, bocs, de hát így hívják azt, aki galériát csinál, nem?), a leköszönő 2010-es évek egyik hivatásos és tisztességes pesti partyanimálja, valamint annak a Lili Aggnak a pasija, aki egyszer egy szintén RNR666-os interjúban, valami csodálatosan elegáns geci humorral (joggal) döngölte bele a kérdezőt a földbe, amikor „Bence csajaként” lett aposztrofálva. Szóval, ez a beszélgetés már megszülethetett volna kb 8-10 éve, így amikor ténylegesen nekiláttunk, még nem tudtam, hogy lesz-e bármi aktualitása a készülő interjúnak, aztán lett: feloszlott ugyanis Bence legutóbbi bandája a Not Enough Violence. Ettől függetlenül átpofáztuk művészet, művészetelmélet, zene és bona fejetetejéreállását vele:

– Én téged RNR666 bulikból ismerlek, ott vagy velünk-köztünk az ősidőktől fogva! Melyik volt a kedvenc RNR666 bulid, kedvenc RNR666 buli színpadán látott külföldi zenekarod és ha megkérdeznénk téged, hogy kiket hívjunk meg külföldről a jövőben, akkor kit ajánlanál?

– Pont nemrég az USé kibaszott nagy volt. De egy konkrét zenekart nem tudnék kiválasztani, annyi volt. Emlékezetes buliból is volt pár, például amikor  a Summer Schatzies alkalmi csörgőseként rázogattam teljesen fogalmatlanul, még véletlen sem ritmusra, utólag is bocs srácok! Uána egyébként hatalmas volt a J.C. Satán. Ja, meg életem első RNR666 bulija, ahol a Strange Hands és a Regal játszott, és egy idő után teljes őrületbe csapott át az egész, én meg a Trafik szellőzőcsövén lógva találtam magam, amire hivatkozva a hangosítómindenes le is fújta az egészet. Akiket mindenképp ajánlanék, az a francia Animal En Acier, lány-fiú duó, dobbal, zajokkal, szintivel, torzított mikrofonnal, zörgő, csattogó, csilingelő csekmetekkel. Marseilleben láttuk őket Lilivel és teljesen letaglózott. Itt egy videó pont arról a koncertről (türelmetleneknek szólok: 6 perc körül indul az őrület). Utána dumálgattunk is velük, hogy tökjó lenne, ha egyszer hozzánk is elnéznének, de aztán a mailünkre már nem válaszoltak, nektek hátha. De az örökké kínzó kérdés az, hogy miért nem volt még Lightning Bolt Pesten??!

– A n o a h s t a s és a Not Enough Violence mellett még a Szentcsalád egyik régi, nagyzenekarrá alakult formájában is basszusoztal egy félórát, de érdekelne, hogy ezeken kívül milyen formációkban, milyen posztokon fordultál meg az évek alatt?

– Hát ezeken kívül nem nagyon volt semmi, vagyis volt többféle zajpunk kezdemény, de nem nagyon sikerült másokkal zöldágra vergődni. Részben ezért is csináltam meg a  n o a h s t a s -t egyedül. Még raktam is bele hangmintát korábbi próbákból, bár azért az elég messze került a zajpunktól. Inkább csak zaj. A Not Enough Violence már duó, de az meg pont most oszlott fel. Ja, meg az egyszeri és megismételhetetlen, tökéletes nevű Haynau SS.

– Ez a két általam az imént idézett cucc az ugye erősen elektronikus alapu, de nekem te mindig is „gitárfej” voltál, szóval, akkor a benyomásaim rosszak, vagy egyszerűen ezisazis? Esetleg, ilyen az egész  bartabenceség nagy egybefüggő flowja?

– Mindig érdekelt az elektronikus zene is, már gimisként is próbáltam számítógéppel zenéket eszkábálni, azt hagyjuk, hogy milyen eredménnyel… Recsegő gitár, kalapáló dob, húsbavágóan pulzáló szinti és idegtépően zúgó elromlott hűtő is képes megfogni, erős hatásokat kiváltani. Ezek valójában csak eszközök, sokkal jobban érdekel, hogy egy zene (vagy igazából bármi) mit fejez ki, minthogy pontosan mivel készül. Azt hiszem, hogy azokat a zenéket amikért rajongani tudok, sokkal erősebben kötik egymáshoz az attitűdbeli hasonlóságok, mint a közös hangszer és stíluselem használat. Én is bármit felhasználok, ami a kezembe kerül. A  n o a h s t a s  anyagokon elég sok basszusgitár is van, csak alaposan széttorzítva, modulálva.

– Hozzáértőktől tudom, hogy a Not Enough Violence zenéje és a képzőművészeted is a dekonstrukció csodás gesztusára tekint, mint teremtő elvre. A nem hozzáértő persze erre mondhatja, hogy hogyan alkotható bármi rombolásból, az pedig, aki csak egy kicsit ért hozzá, azt mondhatja, hogy minden leképezés, ha úgy tetszik, minden szintézis, a valóság egyfajta tudatos és irányitott megvaltoztatasa, ha úgy tetszik (le)rombolása. Hol az igazság?

– Az, hogy rombolásból ne lehetne alkotni baromság. A fuzzpedál (de bármilyen más torzító  is) konkrétan roncsolja a tiszta hangot, de egy szobrász is pusztítja a kő vagy fa tömböt, amiből végül kifaragja a kifaragandót. A szubjektív felfogásomban egymásra rakódó rétegekből áll a valóság, és a dekonstrukcióval, egyes rétegek eltávolításával lehet kiemelni vagy legalábbis sejtetni a mélyebben húzódó, kevésbé egyértelmű, de zsigeri elemeket. Ebben a felfogásban az elvétel is hozzáadás, például egy sima felületű festett falemez roncsolásával valójában érdes, szabdalt felületeket adok hozzá, további kifejező eszközökkel gazdagítom a műalkotást, ha úgy tetszik. A dekonstrukciót pedig mindig rekonstrukció követi, a lehántott, kiemelt, roncsolt elemek új szervezőelvek mentén történő összeállítása.

– Számtalanszor pakoltunk együtt zenét, különböző táncmulatságokon és amikor a te szetted jött én mindig tudtam, hogy telebaszott, vastag nagy fuzzokkal körített punk ordítások fognak következni, a gépemen maradt mappáidat amúgy mai napig hallgatom esős napokon. Na de érdekelne, hogy szerinted fut még ez a fuzz-szekér, vagy ma már csak romantikus retrózás ez az egész fuzz-dili? Zeneértő és ismerő arc vagy, ezért meg merem kérdezni tőled: ki lesz a 20-as évek elején az, aki a 10-es évek elején volt Ty Segall, vagy épp Jay Reatard?

– Kezdjük ott, hogy Reatardhoz képest Ty Segall egy unalmas nyugger, de amúgy fogalmam sincs, hogy lesz-e mégegyszer ennyire hiperaktív és tehetséges ember ebben a műfajban. Bízzunk benne. Amúgy van továbbra is sok fasza zenekar, akik nem szégyellik össze-vissza torzítani a gitárjaikat, lesznek is mindig, csak legyen, aki feltúrja őket, dehát ezt pont nektek nem kell mondani. De az a nosztalgiavonat, amit ma a legtöbben fuzz alatt értenek egyre inkább hidegen hagy.

– Van még olyan, hogy CYST Records? Készültök kijönni valamivel, vagy az EXILES felfalta a fiatal kisérletielektronika szcénáját? 🙂

Nahát! Az eredetileg a Quartban 2013-ban megjelent NATURAL CHILD interjú magyarul még nem volt olvasható az RNRen. Na de most már igen:

A NATURAL CHILD utóbbi idők legjobb rock’n’roll zenekara. 2009-ben Nashvilleben alakult egyszerű garázs rock trióként, amin már első, 1971 című nagylemezükkel túlléptek. Zenéjükben rock, blues és punk elemek keverednek. Az évek folyamán punkos lendületüket megőrizve egyre inkább a rockzene gyökerei felé fordultak, erőteljesebb lett a blues, keményebb a rock, s muzsikájukban a country is megjelent.

Interjú a NATURAL CHILD gitárosával

– Nashville a country zene fővárosa. Mennyire határozza ez meg a hétköznapokat?

Seth: Nashvilleben minden countryból van. Vagy az abból befolyt pénzből. Sok helyen, főleg a hivatalokban, a „Peace in the Valley” (nagyon híres country szám) a „kapcsolásig kérem szíves türelmét” dal. A country az életemet is meghatározta, ugyanis nagyfaterom kiváló country zenész volt. Red Foleyval meg Hank Williamsszel játszott együtt. Sok ismert ember megfordult a nála rendezett híres reggelig tartó zenés ivászatokon. Jerry Lee Lewis, Johnny Cash, egyszer-kétszer Elvis is eljött. Erről apám tudna sokat mesélni. Egy ilyen buli reggelén szívtam először, lehettem vagy 9-10 éves. Anyám átszalasztott valamiért, még mindenki aludt, csak Willie Nelson (többszörös Grammy-díjas country legenda) üldögélt a kertben, és megkínált a cigarettájából. Kérdeztem, mi ez. Annyit mondott: isten ajándéka a szenvedő emberiségnek.

– Első, 2011-ben megjelent nagylemezetek címe 1971. Miért pont 1971?

– A rock’n’roll legjobb éve volt. Például akkor alakult az őspunk New York Dolls. Akkor jelent meg Hendrix és Janis Joplin utolsó stúdió albuma, meg a Doors utolsó lemeze Jim Morissonnal. Aztán volt Black Sabbath, Led Zeppelin meg Rolling Stones lemez. Olyan híres számok köthetők ehhez az évhez, mint az Imagine John Lennontól, a Smoke on the Water a Deep Purpletől, a Stairway to Heaven a Led Zeppelintől, a Brown Sugar a Rolling Stonestól, vagy az L.A. Woman a Doorstól. Sorolhatnám napestig.

– A blues fokozatosan került előtérbe zenétekben. Tulajdonképpen milyen zenekarként, milyen céllal alakultatok meg 2009-ben?

– Azért alakultunk, mert már egyetlen igazi rock and roll banda sem létezett. A műfajt az elmúlás fenyegette, mi pedig elhatároztuk, hogy megmentjük. Szóval mi vagyunk az utolsó rock’n’roll együttes a világon.

– Én persze tudom, hogy ti vagytok a legjobb rock’n’roll zenekar a világon, de rapper szokás a nyilvánvaló kisebbrendűségi érzésből fakadó önfelmagasztalás.

– Hé! Mi vagyunk Keith Richards (a Rolling Stones gitárosa) lányának kedvenc zenekara! Járt is nálunk egyszer a csaj. Kiderült, hogy a basszusgitárosokat szereti. Neki mindegy, csak basszusgitáros legyen, és az se számít, ha csaj.

– Esetleg az apjával találkoztatok?

– Csak telefonon beszéltem vele. Pont akkor hívta a lányát, amikor Wesszel gyakoroltak, így én vettem fel. Akkor mondta, hogy mi vagyunk a világ második legjobb rock’n’roll zenekara.

– Nagy meglepetésre egy pedál slide gitáros meg egy orgonista csatlakozásával nemrég öt tagúra bővült a csapat. Ti nem voltatok meglepődve?

– De, nagyon is. Nekem két hétbe telt, míg észrevettem, hogy öten vagyunk, de Wes még mindig nem tudja.

– Miért volt szükség plusz tagokra?

– Luke és Benny kábé egy éve csatlakoztak hozzánk. Hangzásunkat teszik teljesebbé, és lehetőséget adnak arra, hogy új irányokba is elkalandozzunk.

– Meglehetősen sokat változtatok 2009 óta, nem csak zeneileg, de külsőleg is. Mintha a megjelenésetek együtt változna a zenétekkel. És most egy-egy country szám is megjelent a repertoárban. Merre tart a Natural Child a zene és a divat terén?

– Zeneileg mindenféle műfaji keretek áthágása a cél. Divat szempontjából csak a három őstag tekintetében merek nyilatkozni. Én a kamionos country rocker stílust képviselem, a dobosunk Zach, a középnyugati benzinkutas divatot követi, Wes pedig egy cseh rajzfilmfigurára, egy Rumcájsz nevű torzonborz cseh erdei rablóra kattant rá.

– ??? Hogy került Rumcájsz Nashvillebe?

– Wes családja cseh származású. Nem szakadtak el a cseh kultúrától, tartják a kapcsolatot az óhazával. Wes persze főleg a cseh sörökkel, meg a rajzfilmekkel. Természetesen kiválóan beszél csehül.

– Eszem megáll.

– Van is egy cseh country szám, ami mindig előkerül nálunk házibulikon. Olyankor mindenki fetreng a röhögéstől. Főleg mikor egy bendzsó is előkerül és Wes is elődja.

– Huh. Hát én erre már csak annyit tudok mondani, hogy „Nudíte se? Kupte si medvídka mývala!”

– ???

– Unatkozik? Vásároljon mosómedvét!

*

English version