Pötyi a boxer nemesített fajának torzizomzatú selejtje.
Egy ritka betegésnek köszönhetően,nagyobb és izmosabb mint faja megannyi példánya.
Épp ezért, menhelyre került, onnan pedig egy kedves családhoz.
Pötyit jól tartották, boldog volt, szinte szárnyalt. Csupán egy dolog, az ősi ellenség
árnyékolta be napjait.
Fektus a fekete kandúr és Pötyi, a mutáns boxer között mindennap ott állt
a rombusz alakban kikovácsolt vasfüggöny.
Pötyi csak ugatott murvára helyezett izmos feneke tövéből, miközben olykor
Fektus karmos mancsával olykor lekent egy-egy pofont Pötyinek.
Pötyi vérző pofával vonult vissza.
Hosszú napok pofonjai után, egy alkalommal, Pötyi berántott Fektust a rombusz alakú nyíláson,
és helyben elfogyasztotta.
Puha húsa az édes bosszúval keveredve, különösen fűszeres elegyet alkotott.
Pötyi gazádja hazatérvén, kiterülve, habzó szájjal találta Pötyit, mellette pedig egy fekete,
vértől lucskos macska farkat.
Pötyi sosem tudta megemészteni vendettájának hozadékát.
Cyprien szerda délután, a berlini koncert másnapján válaszolt az rnr666 néhány hülye kérdésére.
– Mi volt az utolsó álmod?
– Berlinben voltunk egy bárban. Ahol megragadtam a világ legnagyobb melleit. De a csáberőm nem volt túl nagy. Aztán egy török fiúval szexeltem, akinek az arca az anyámé volt. Hátborzongató.
– Mi az első zene, amire emlékszel?
– És az utolsó?
– Kérlek, mondj pár szót a környezetedben élő állatokról, és ha tudsz, küldj róluk fényképet!
– Van egy egyszarvúm, de nem tudok róla képet küldeni, mert túl gyorsan mozog.
– Túl sok?
– Fasz a táncparketten.
– Túl kevés?
– Burger King Franciaországban.
– Légy szíves énekeld el az első dalt, ami eszedbe jut Párizsról!
– „On les attend, on les entend, les rats"
(‘ Várjuk őket, halljuk őket, a patkányokat!’ – Köszönet a jobb fordításért Daninak!)
Olvasom H. S. Thomson Rumnaplóját, és nevetséges, hogy a legelvetemültebb varacskosdisznó-részegségek másnapján is az az első dolguk, hogy jól bereggelizzenek. Ócska kis buzi angolszász szokás. Ahogy az anyukájuk megtanította nekik, felkelnek, és szépen megreggeliznek. Jómagam ébredhetek akár frissen vagy másnaposan, délig rá sem tudok nézni semmi ételre. Nemhogy éhséget nem érzek, de hánynom kell minden eledelnek még a gondolatától is.
Most visszagondolva elég vicces volt, amikor a 90-es évek elején először jött ide turnéra a Brains of Morbius meg a Balloons, és döbbeneten konstatálták, hogy a magyarok nem reggeliznek. Felébredtünk mondjuk Miskolcon, és ahelyett, hogy nekiálltunk volna valami reggelit készíteni, lementünk a Gerendásba, ahol éhgyomorra ittuk a deci vodkát.
1982-ben a Black Humor nevű san franciscoi kísérletező kedvű rock zenekar sokadik próbálkozását végre siker koronázta. Laboratóriumi körülmények között 1000 példányban előállítottak egy hanglemezt. A műveletbe egy papagájt is bevontak. A duó tagjai és asszisztenseik egymást váltották a kalitkánál, ahonnan csak ennyit lehetett hallani: – Na mondjad szépen: Fuck you!
A kísérletet soha többé nem ismételték meg. De eredménye október 25.-én újra megjelenik 500-ban. Ha kell, minél hamarabb köss le egyet ITT