A kis falu közepén állt egy ház.
Ebben a nagyon régi lelakott épületben élt Erzsi néni.
Erzsi néni özvegy, és saját szótlan vallomása szerint, szarik a világra.
Miután egyedül maradt, már a takarítás sem villanyozta fel.
Csak gyűjtötte a szemetet az udvarban, ezek között, élő, élettelen, szintetikus és organikus is előfordult.
A ház szobáit fokozatosan hagyta el, szinte vissza-vissza vonult, mint egy egyszemélyes vert hadsereg.
Utolsó erődítménye a konyha volt.
Itt rendezkedett be az utolsó ütközetre.
Volt egy fotele, és abban ült a sparhelt mellett.
Ablak nem volt már, csak egy falba vert hatalmas lyuk tátongott az utcára nézve.
Tamás, ez a csupaszív fiatalember aggódott Erzsi néniért, és rendszeresen adott be neki forró teát ezen a hatalmas lyukon át.
Erzsi néni ilyenkor illedelmesen megköszönte, és elszürcsölte az italt.
Tamás egyik nap újra teát vitt, megint új pohárban, mert az asszony folyton elrakta a teáspoharakat.
A lyukon benézve, viszont nem látta Erzsi nénit.
Megijedt, így befutott az udvarra, ahol teljesen elhűlt a hatalmas rohadás láttán.
Az udvar közepén, Erzsi néni régóta keresett kutyája feküdt, döglötten…
Kilogó beleit patkányok rágták.
Tamás gyorsuló léptei hatására a rágcsálók futásnak eredtek és a szemét közé bújtak.
Erzsi néni a kútból éppen vizet húzott fel, mikor észrevette Tamást:

– ÁH! Szia Tomikám! Mijáratban?
– Csókolom! Teát hoztam magának!
– Jajj kedvesem! Most nem kérek köszönöm, de neked nem kell kiskutya?
– mutatott a döglött kutyát rágcsáló patkányokra – Most születtek látod? Még szopnak!
– Köszönöm szépen, de ilyen nekem nem kell!

Tamás a falu főnotabilitáshoz rohant, hogy a falu költségén hívjanak ki patkányirtót.

A patkányirtó döbbenten csak ennyit mondott:
– 21 éve dolgozom a szakmában, de ilyet még nem láttam!
Majd felszerelését felkapva sírva elautózott.

Erzsike néni utolsó ütközete a fehérruhásokkal zajlott kis konyhájában, úgy ahogy eltervezte.
Nyugtatóval telepumpált testét vizes lepedőbe csavarva elszállították.
A falu rothadó bibircsókját, a házat és az udvart eldózerolták, helyét sóval hintették be, és lekerítették.
Évekkel később csak a szél által ide-oda hurcolt égett teáspoharak jelezték Erzsi néni utolsó védművének kétségbeesett pusztulását…