Nem kedvelem ha egy híres halott nevét írja fejlécére egy társaság, hogy a jól ismert, bevezetett „brand” alatt, a híres halott szellemében tevékenykedjen. A híres halottaknak általában meg kellett küzdeniük rövid látó környezetük, a néhai többség ellenvéleményével, rosszabb esetben közönyével, ami a róla elnevezett társaságnál általában nem áll fent. Annál inkább a múltba révedés, a rövid, illetve csőlátás veszélye. Egy környezetével megküzdő híres halott talán egész más válaszokat adna a jelen kérdéseire, és más lépéseket javasolna, mint a kényelmesen rá hivatkozók.

Bár Széchenyi István 1844-ben ellenezte, hogy az itt élő zsidók a nem nemesekkel egyenlő jogokat kapjanak, (amire minden újnyilas előszeretettel hivatkozik), de jóindulattal viseltetett irántuk, mert „ha az ember tekinti, hogy Magyar-országban ezen szerencsétlen és elnyomott népfaj egy idő óta mennyi ipart fejt ki, lehetetlen, hogy az ember valami sympathiát iránta ne érezzen.”
És egészen biztosan felháborodna azon, hogy szeptember 21.-én, születésének 220. évfordulóján a Magyar Tudomá- nyos Akadémia dísztermében róla elnevezett díjjal tüntették ki Szaniszló Ferenc újságírót.  A Széchenyi Társaság az Echo Tv Világpanoráma című műsorának szellemiségével indokolta az elismerést.