“A Dim Locator tulajdonképpen a Fatal Shore következménye. A banda neve a Birthday Party egyik számcíméből lehet ismerős, de ez egy másik történet. A Dim Locatorben a magyar közönség előtt már többször játszó berlini Fatal Shore zenekar két tagja is szerepel: az angol Phil Shoenfelt {+ Southern Cross (Prága), Khmer Rouge (New York)}, meg az ausztrál Chris Hughes {+ Hugo Race & The True Spirit, Methylated Spirits, The Act, Nina Hagen Rowland S. Howard, Alexander Hacke} és új tagként – 2/3-os ausztrál többséget szerezve – Dave Allen {Hugo Race & The True Spirit, Lunar Lounge, Methylated Spirits, The Act}. A Dim Locator tagjai különböző formációkban együtt, és külön is sokat bizonyítottak, ebben az új felállásban mindegyikük korábbi működésének esszenciája is várható.”
Kedves klubok és koncertszervező brigádok országszerte, és akár a határokon túl! Ha minden hónap végére elkülditek nekünk következő havi programjaitok 1 db. jpg! file formában, akkor oldalunkon közzé tesszük úgy, ahogy itt látjátok.
Dear Clubs & Concert Organizers in Hungary’s environs! If you send us your next month’s programmes until every month’s 29.day in 1 JPG FILE! form, then we display it our site.
de bármi áron megjelent a Büdösök első bakelit lemeze, a Minden szeszesital. Az 1996-ban kiadott kazetta „újramaszterelt” (ami, nem tudom mit jelent, de ezt írják) felvételei. Ez meg itt az első hír róla, a korabeli I.B.M. magazinból. A „Paraszthimnusz.” kivételével az írás összes mondata Rockinform nevű újságból származik, és csak 5 van nagyon kicsit módosítva. A V. Gy. Vikidál Gyulát jelenti, akiről akkor még nem lehetett tudni, hogy ügynök volt. Na de „mindenki nem lehet hős” – ahogy énekelte egykor.
november 4 – Miskolc, Tinta Social
november 5 – Debrecen, Rock Suli. +Lyuhász Lyácint Bt., Liszt F.
november 9 – Budapest, Dürer Kert. + Jack of Heart (Fr), Sightings (USA)
november 10 – Szeged, Club Noir
november 11 – Szolnok, Tomi Büfé
Amikor bezárták a bolondokházát, persze az ápolókat is szélnek eresztették. Akik a védett környezetből kikerülve ekkor szembesültek igazán a hétköznapi elmebetegek mindent elárasztó seregével. A Csendes Őrültek Osztály három egykori alkalmazottja hivatástudatból és emberbarátságból, csekély térítés ellenében vállalkozott a beavatkozásra. Rögtön felismerték, hogy a csoportos sokkterápia az egyetlen, talán üdvözítő módszer kezelésükre. Egyelőre a koponyalékelést dob és a basszusgitár, az elektrosokkot szintetizátor, az injekciókat trombita helyettesíti. Ami, ha nem is használ, de a páciensek legalább azt kapják, amit megérdemelnek.
„Most ismertem csak meg igazán a magyar népet. Ez a világ legkülönb fajtája, melyet csak szeretni és tisztelni lehet (…) Nagy kár, hogy a politikai intelligencia mást sem tesz, mint ezt a nagyszerű, Isten áldotta népet rontja.” – írta 1917. augusztusban, egy évvel halála előtt az a magyar politikus, akiről még egy őt dicsérő szerző is azt írta, hogy a parlamentben a temető rendjét valósította meg.
Sebaj.
Október 31.-én, meggyilkolásának 93. évfordulóján avatják a visszamenőlegesen is meghirdetett Kövér László hasonmásverseny győztesének, gróf Tisza István miniszter-elnöknek a szobrát Budapesten a Jászai Mari téren. Ünnepi beszédében Orbán Viktor országos közhelyeket mond magyar érdekről, nemzeti egységről, határozott fellépésről, dolgos hétköznapokról, konzervatív liberalizmusról, és a szobor névadójáról, akiről Ady így írt 1903-ban:
Mert kevesen születnek egyből annak. (Kovácsműhelyek mellett elvétve.) Egy folyamat meglepő eredménye. Olyan állapot, melynek elérését még senki sem tűzte maga elé.
Amikor a szomszéd végül csak megkérdi, hogy milyen ipart űz a lakásban, először nem érti a kérdést. Majd a szomszéd értetlenkedik. Hogy ez zene? De hát annyi szép muzsika van, magának meg pont ezt kell hallgatnia? Ekkor a noise rocker karjait széttárva így szól – Mit csináljak, így alakult. Azt elmondja, hogy.
épp akkor lett kész, amikor elvették Kertész Ákos díszpolgárságát. Szeptember 21. óta hét lap utasította vissza. Kettő (Magyar Nemzet, Népszabadság) válaszolt. Négy (Index, Hírszerző, HVG, Népszava) nem vette a fáradtságot. Az Ame- rikai Magyar Népszava elfogadta, majd két hét nem közlés után nem felelt a szerző érdeklődésére, hogy akkor most mi van. Így csak feltevésekre vagyok utalva, hogy vajon miért nem. Legegyszerűbb azt gondolnom, a főszerkesztő második elküldött fényképemmel sem volt elégedett. Tehát fotómodellek, és jólfésült pozőrök írásait várja.
Pedig ennek a történelmi tényeket tartalmazó rettenetes írásnak a Blikkben kellene megjelennie. Hogy minél többen megtudják, Márai Sándor bizony nem méltó arra, hogy továbbra is állami irodalmi díjat és irodalmi programot nevezzenek el róla. Posztumusz odaítélt Magyar Művészetért Díját vegyék el, emléktábláit szedjék le, szobrait távolítsák el! Mert „érdemtelenné és méltatlanná vált azon magyargyalázó kijelentései után, amelyeket” Naplójában papírra vetett.