Zsírjózsef Dolores írásai
-
Radio 'n' Magazine 'n' Gigs 'n' Records 'n' T-shirts
RNR666 Rádió
The Primal Brutality of Man
Swans of God
The Realization of The Primal Brutality of Man in songs
1. Children of God 2. Trust Me 3. Butcher 4. Money is Flesh 5. Blood and Honey
6. Lunacy 7. Power for Power 8. Song for a Warrior 9. Coward 10. A Hanging
11. Freak 12. The Apostate
From the album: Filth (1983): 7, 11; Cop (1984): 3; Holy Money (1986): 4, 9, 10; Children of God (1987): 1, 2, 5; The Seer (2012): 6, 8, 12
Swans are on Euro tour Oct 15: Budapest
Saint Francis with Swans
You’ve got only a limited time alive, so you’ve got to use your imagination. Otherwise, you’ll die of boredom, quick.
M. Gira
Life is too short not to fill it with real things.
Jeanette Winterson
The Realization of the Primal Brutality of Man
So, what can you do this autumn? Evening closes in fast already these days, the shadows on the streets turn blue quickly, then disappear. You realize that sometimes you’re listening to your own bones as they wait for the cold to creep into the days and slowly conquer them. And there is a special day.
The 4 of October has been the remembrance day of Saint Francis of Assisi for quite a long time. You know him for sure, the guy who wrote that strangely serene, yet beautiful hymn which you probably didn’t read, and who’s famous for preaching to the birds. That’s cute, isn’t it? You can visualize him instantly in faded sepia colors, as if he has just stepped out of a Zeffirelli flick, walking barefoot on the thick grass of a luscious park, stopping at a pomegranate tree to tell something really important, very poetic and easy to remember about God’s goodness (p.e. „Lookee here, God is good, capisci?”) to the nightingales and robins. There should even be a flamingo standing nearby, eavesdropping. Right? Fuck that.
Frances was a genuinely cool kid, so first he tried to help his fellow men and guide them. His original plot was to preach to his people and make them repent and then, you know, redemption, eternal life in God’s loving light and all that stuff. Only he realized that his people didn’t give a shit about any of those. On top of that, after graciously accepting his help they robbed him too, just to be on the safe side, and even would have killed him, if that was possible. So, when he admitted that his neighborhood was filled with dead men who were still walking and doing harm, he chose the nicer dead, and off he went to the cemetery, which at those times was more like an open-air person-rotting plot, not resembling at all to the very pleasingly landscaped parks which we know as cemeteries nowadays. There the dead were basically lying around and rotting silently, occasionally being chewed or bitten by this animal or that, but at least they did not kill each other any more. So there was this hippyesque kid immersed in conversation with these carcasses, and there were the crows too, nibbling on the eyes of the same carcasses. That’s how the legend started, anyway. You can take it for a fact.
A valaha készült egyetlen rockopera
„Tommy is the only rock opera ever made.” (Ken Russell)
Tizenkilenc éves voltam, amikor Guy Ritchie megcsinálta a Lock Stock and Two Smoking Barrels című filmet, aminek nincs köze a későbbiekben tárgyalandó rockoperához. Akkoriban néha egy levegőt szívtam egy fiatalemberrel, aki politoxikomániája folytán néha elég furcsán viselkedett. A legfurcsább húzása az volt, amikor a fenti filmet elejétől a végéig végigmondta minden részletre kitérve, röpke három óra alatt. Persze ez így teljesen értelmetlen volt, ráadásul unalmas is, de maga a herkulesi erőfeszítés mégis valahogy meghatott. Azóta vágyom arra, hogy én is egyszer töviről hegyire végigmondjak egy filmet pont úgy, ahogy Némó tette annak idején. És ez a pillanat most érkezett el, a Ken Russell rendezésében készült, a Who által írt és játszott Tommy című rockopera képében.
Ezt most elmondom egyszerűen, ahogy van. Végig az egészet. Az a legszebb benne, hogy ha netán végigolvasnád, utána sem tudnál többet róla, mint ha csak az imdb ismertetőt nézed meg, pedig az csak ennyi: A psychosomatically deaf, dumb and blind boy becomes a master pinball player and the object of a religious cult because of that.
Down by the River Táborstyle
Hajtás pajtás!
Kell-e pina, pajtás, pajtás,
Ha kell pina, pajtás, pajtás,
Szabó Sára szívesen lát éjszakára.
Könnyen állja, ha taszítják,
Nem csiklandik, ha vakarják,
Könnyen enged a szép szónak,
Mint a kanca a mén lónak.
Singuláriter lefekünni,
Plurariter belé tenni,
Lefektették Szabó Sárát,
Megtekerték szőrös várát.
Berzétei lefektette,
Legényesen megtekerte,
Béfűjtötte kandallóját,
Jól tartotta vak matyiját.
Addig mérték a vak vágást,
Hogy megdöfték ketten egymást,
Ketten bújtak a pendelybe,
Úgy mulattak a setétbe.
Szembe sülés
Nyúl Dávid, a kalózpápa
Beat Man Way
Van egy évünk, 1970. Egy sztrádánk, a 66-os.
Kész is a film [a bukott kultfilm.]
rock and roll regény
– Ormus, a hímnemű rocksztár ikertestvére halva született.
– Ormus egyik szeme egy [bizarr] baleset folytán használhatatlanná válik, de legalább sötétebb színű is lesz, mint a másik.
– Víná, a nőnemű rocksztár, mielőtt még nőnemű rocksztárrá válna, csillogós fellépőruhájú nőkből álló, könnyed, dallamos háttérzenét szolgáltató kisiparostestületben énekel.
– Mikor Ormus a szépemlékű brit kalózrádió-érában kalózrádió-műsorvezető, az állomását egy enigmatikus figura irányítja, a hangmérnök, aki sejtelmes axiómákat ír táblákra, de más formában nem kommunikál, mindig kényesen elegáns, tiszta & pedáns, viszont a vele együtt élő & dolgozó többi rádiósnak fogalma sincs, hogyan-mikor eszik, alszik, tisztálkodik vagy ürítkezik, tehát valószínűleg nincs is teste, mégis ő fogja össze, tartja rendben az egész kócerájt, még akkor is, ha nem úgy csinál; ő a kütyük, tekergészhető izék, nyomkodható gombok szépséges szürke eminenciása.
– Ormust egy időben felkarolja egy flúgos nő, aki ruhákat is csinál neki, aztán később híres divattervező lesz.
– Szerepel benne testében fogyatékos kiadó-menedzser-mogul. [Ez a mogul egyébként előszeretettel díszíti a bútorait ennen monogramjával, de ez csak annyira valós ember megírása, amennyire Tony Montana valós, viszont nekem számít.]
– Ormus ifjúkorában tömegével tör össze tinédzserlány-szíveket a csípője mozgásával. Az a bizonyos, mondhatni fülledt csípőkörzés a védjegyévé válik.
– Vínára időszakosan rátör a Karma-Cola betegség, a keleti-bölcsesség-hajszolási-vágy.
– Ormus & Víná pályájuk csúcsán egészoldalas újsághirdetésekben közlik a világ népével fura gondalataikat a világ alakulásáról & a szeretetről.
– Futólag említődik egy fickó, aki eladta a lelkét az ördögnek [vagy csak szövetséget kötött az ördöggel] azért, hogy jól tudjon zenélni [vagy csak egy gitárhangolásért], van még a történetben keresztút, de mindegy is, mert a pali meghal egy kocsmai verekedésben [vagy mérgezés miatt].
– Mellékszerepel benne egy igen excentrikus képzőművész ember, bizarr nevű műteremmel, rengeteg hódolóval.
– Víná egy időben az elég, bár nem kimondottan sötét bőre mellé hatalmas vörös loboncot hord.
– Ormust lelövik az utcán.
– Víná halála után elszaporodnak a mindenféle hasonmások & imperszonátorok, különösképp a japán üzletemberek között.
– Meg hát ugye Rushdie nemcsak regényeket ír, csodaszép nőket hagy faképnél, vagy játékos kedvű kobold-fejet visel, hanem újságot is ír alkalmanként. 1995-ben például írt egy cikket egy koncertélményről, rock & roll sztár zenekar ultragiga hiperszuper turnéján volt, ebben a cikkben elég hosszasan értekezik a turné apparátusáról, mennyi energiát használnak el egy koncertre, hány kilométer kábel, hány négyzetméter videófal, micsoda gépezetek, illetve természetesen a békaugrás-metódus, hogy van egy város a világban, ahol szednek szét egy színpadot, van egy, ahol koncert van éppen, & egy harmadik, ahol rakják össze a színpadot a következő koncerthez. Na, a cikknek ezt a részét szinte egy az egyben átrakta a fikció-szupergrupp gigamega turnéjának a leírásába. Illetőleg Víná mozgása színpadi mozgása kísértetiesen emlékeztet a cikkben szereplő együttes énekesének a mozgására, Ormusé meg a gitároséra. Plusz grátisz megkapjuk a valós zenekar dobosának plexidobozkáját Ormus üvegkalickájává alakítva.
Stairway to Heaven, Heartbreak Hotel, Blue Suede Shoes, Shake Rattle and Roll, The Great Pretender, Blowin’ in the Wind, Bridge over Troubled Water, When the Saints Go Marching in, Getting Better All the Time, I Washed My Hand in Muddy Water, Give Peace a Chance, I Feel Like I’m Fixing to Die, Fun Fun Fun, Eve of Destrucion, Feelin’ Groovy, Season of the Witch, God is in Our Side, Unchained Melody, Purple Haze, Not Fade Away, Hitching a Ride, The Girl can’t Help It, I’m a King Bee, 200 Motels [oké, határeset, elfogadom], Walking the Dog, Just My Imagination, We’ve Got to Get out of This Place, Sitting on the Top of The World, Rama Lama Ding Dong [na jó, ez a könyvben is egy bizarr vicc, helló, dalai], Everybody Loves a Lover, Smooth Operator, River Deep Mountain High, I’ll Take Manhattan, Exile on Main Street, Sweet Virginia, She’s So Fine, I Am a Rock, Move Over, Forever Young, Whole Lotta Shakin’ Goin’ On, All You Need Is Love, Raindrops Keep Falling on Your Head, What a Wonderful World