Jeff Clarke : Miracle, After Miracle, Afrer… (Bretford) 2025
Az, hogy ez a lemez hogy kerülhette el a figyelmemet tavaly decemberben eléggé meglep, de ez van. Pedig, ha valaki akkor Jeff Clarke az, akitől, ha bármi megjelenik immár két évtizede, nekem az maximálisan tetszik, legyen ez a Demon’s Claws garage-RnR vadulása, vagy a későbbi zenekarainak a pszichedelikus finom őrülete, furcsasága. Ezzel, a második, saját néven kiadott szólóalbummal is így vagyok. Folkos, pszichedelikus, végtelenül lelazult zene, olyan, mintha a legkiegyensúlyozottabb állapotodban bevennél valamilyen nagyon jó gombát, a számodra legbiztonságosabb helyen.