Hagyományőrzők csatáznak a mezőn.
Mindenki mindenki ellen.
Talpig korhű bőrruhában egy barlangba mentenek.
Érdeklődésem nem igazán kompenzálja tapasztalatlanságom.
Az egyikük láthatóan nehezményezi ittlétem. Nem tart valami harcos alkatnak.
A barlangban szembe ültetnek egy nővel.
Eszközöket ad át, szinte szakrálisan.
Kapok egy kardot, egy fokost, egy íjat, amin zeneszeretetemből fakadóan egyből hegedűlni kezdek.
Ezután ad egy maszkot, majd utoljára egy furcsa fúvós hangszert.
A maszkról megsúgja, hogy ezzel a természetben megjelenő arcait tudom ellopni, és jobb is ha így cselekszem.
A hangszer fekete.
Furcsa teáskanna alakú.
Fúvósnak hiszem.
Próbálom megszólaltatni, de nem megy.
Végül a sarokban leválik róla egy-két részlet, és újra fújni kezdem.
A végét a torkomra nyomom és végre megszólal.
Ismeretlen dallamokkal nyitok, majd általam ismertekkel folytatom a sort.
Erre Nehezményező, kivirult arccal magához ölel:
-NEM TUDTAM,HOGY EZ TE VOLTÁL!
Ezután modern ruhában biciklizek, embereket kerülgetek és valamiért egy felmosót tolok magam előtt.
A kapott dolgaim után sietek.
Naplemente van.
A tengerparton sétálnak az ősmagyarok.
Nem érek oda. Felébredek.