A már régóta várt és persze legjobb Yussuf Jerusalem koncert után a 37. hét másik zenei eseménye a Kanadában élő kínai világpolgár Dirty Beaches volt. Olyan, mint Buddy Holly különféle bekapcsolt gépek, csónak és teherhajómotor, mikróhullámú sütő vagy mosógép mellett, vagy Shanghaj forgatagában.
Szombat este viszont a tengeralattjáró, az ütvefúró, a hangrobbanás és az üvöltés dominált. Szöszmötölés és gitár helyett inkább erőteljes fémes, elektronikus ütemek. Amiben a magányos kínainak két társa is akadt. És annyira jó volt, hogy a dugig lévő terem az előadás alatt legalább felére ürült. A többség vagy nem tudta, mire jön, vagy a szöszmötölős DB-re voltak kíváncsiak (amihez azonban kell akkora nyitottság, hogy az első a valószínűbb), vagy a szervezők korábbi meghívottai alapján gondolták, hogy ő is olyan könnyed lesz, mint mondjuk Maria Minerva. De a legeltévedtebb egy divatos deszkás baseball sapkát viselő fiatalember volt, aki a koncert után belépője árát követelte vissza, mondván, nem ezt ígérték. Mert se ruhatár, se légkondicionálás! Na és a koncert, az minősíthetetlen volt, két percet voltam bent, és az Instantban ennyi pénzért (1500) oda is szarhatok! Az illető minden bizonnyal egy Dirty Bitches nevű rap csapatra számított. Szóval kevesen vették a fáradtságot, hogy utána nézzenek, mire jönnek egyáltalán, mert a fészbúkozás kinyír majd minden egyéb internetes aktivitást. Falsestaffnak köszönhetően három hangfelvétel: Dirty Beaches szeptember 22.-én Budapesten a Gozsdú Manó Klubban: