Barangó és Fehér utazik a vonaton. A Miskolc-Budapest vonalon azzal ütik agyon az időt, hogy az állomások neveire rímeket faragnak. Így születik az Itt van Hatvan, a Mezőkövesd, a nyulat a mezőn kövesd, vagy a Kinn egy részeg krákog s hörg, mi városunk Vámosgyörk, melyek ma már a közlekedés költészet klasszikusai közé számítanak, olyan versek mellett, mint Bada Tibor – Apa kocsit hajt, Weöres Sándor – Kocsi és vonat, Haragosi, vagy a Megy a gőzős Kanizsára (aminek ilyen verziója is volt egykor: „… elől ül a masiniszta, hátul meg a krumplifejű Tisza Pista.”)
Pár napja a műfaj új korszakába lépett. New Yorkban a hatásukat vesztett ezt csináld, azt ne tedd típusú közlekedési táblák mellé 12 újat helyeztek ki, melyeken haikukban hívják fel a közlekedők figyelmét tevékenységük okozta veszélyekre, hogy a költészet hatalmával legyenek úrrá e nehezen kezelhető tömegen. Mert az ember legalább addig sem mozog míg olvas, és a vers szépségétől a világgal megbékélve, mosolyogva lép az érkező busz elé.
Nahát! Akkor itt az alkalom, hogy a közlekedés költészet eme új irányzatában is remek magyar művek szülessenek. Ezért versformára való tekintet nélkül várjuk a költeményeket. Küldjetek például szonetteket! Kommentbe, vagy ide: magazin@rnr666.hu
Kezdetnek az Inkább ne rohangálj át az úttesten című tábla felirata:
A bankból vidáman a buszhoz átszaladt,
Végtörlesztett, így utána adósság,
Se egy fillér nem maradt.