Új rovat. Célja, hogy megismertesse a kedves látogatóval drága hazánk településeit. Szóval idegenforgalmi, turisztikai célzat, mert ilyen még itt nem volt, és hátha pályázhatunk mi is  valami pénzre.
Most Kővágóőrs.

 
 
 
 
tovább.
 

Egy szabolcsinak messze van a Balaton. Nem is voltam sokat. Tisza. Meg Szicília. Azért volt egy-két iskolai tábor, meg egy családi nyaralás apámékkal, és egy Wartburggal, amely már Budapest után robbant le, semmivé téve a hajnali fél ötös indulást, miszerint érjünk le hamar, és ne a melegben.
Apámnak két napos részegség kellett, hogy feledje az élményt.
Mivel az Apeh megint elvitte a spanyol repülőjegyet, a csajom barátnőjének meghívására indultunk Kővágóőrsre, Elek Úr szavaival a fülünkben: – Jó időben a legkönnyebb a Balatonra menni.
Kővágóőrsben az az első csodálatos, hogy nem közvetlenül a, úgysem írom le, hogy magyar tenger, tó partján van, és így például nem kell kerülgetned – ha csak egy tejért kell elugranod – a  nyaralástól zavart állapotba került strandolókat.
Öt perc autóval az állóvizek magyar királya.
Kővágóőrs ennek köszönheti, hogy nem úgy néz ki, mint egy átlagos település Békéscsaba mellett.
Merthogy tehetős emberek, közéleti szereplők, és németül beszélő emberek felvásárolták a lepusztult nádfedeles házakat, hogy aztán felújításuk után nyaralóként élvezhessék.
 
 
 
Most itt kellene jönni a falu történelmének, de ezt nem teszem meg, akit érdekel, van honlap, ott el lehet olvasni. A szokásos.
A rossz időnek köszönhetően a balatoni strandozás kimaradt, ellenben voltam Révfülöpön vásárolni, ahol belekóstolhattam, milyen is egy a miniszterelnök úr által is figyelemre méltónak talált magyar üzletlánc a CBA, működés közben.
Örömmel tapasztaltam, hogy a Balaton partján is tökéletesen beleszagolhat akármelyik külföldi a magyar mindennapokba. Öröm látni a pénztárnál kilencedikként sorban álló olaszokat, és a raktárból éppen érkező, és a száját törlő másik pénztárost, ahogy félig tele szájjal beleüvölti a fülledt légbe, hogy ide is lehet jönni.
Az árukészlet tekintetében is jó tapasztalni, hogy az üzletlánc inkább törekszik saját gyártású termékeit előtérbe helyezni, így például látni, mivel ott a címke, hogy valaha volt még plusz kétféle popsitörlő kendő, most azonban csak CBA-sat lehet választani, amivel nemhogy popsit, de még segget se törölnék szívesen.
Jellemző ez még a paradicsommártás, tészta, felvágott területen is.
Értem én.
Vegye azt a parasztja.
 
 
 
                           Ez nem egy CBA
 
 
Én nem vettem, hanem inkább rettegve beléptem a fotocellás, csodálatos külsejű, ragyogóan tiszta bevásárlókocsijú, tisztára mintha nem is magyarba lennék típusú üzletbe, hogy majd milyen drága lesz a tonhalkonzerv.
Hétszáz forinttal olcsóbb volt a három, mint a CBA-ban.
Továbbá érdekes volt, hogy a hazánkban nyaraló külföldi vendégeink is itt vásároltak.
Vissza kellett vón menni, és szólni az olaszéknak a sorban:
– Hagyjátok a picsába, gyertek tik is a másik bótba, mert ezek tisztára que faccia!
Na, de Kővágóőrs.
Mikor már meguntam a klasszikus nyaralásos, esős elfoglaltságot, elindultam kocsmába. Négyet néztem meg, ebből az elsőbe a csajom inkább bekisérte a barátnőjét cigit venni, ne egyedül menjél már felkiáltással, a másikban klasszik helyi erők voltak, és bár én tényleg elmondhatom, hogy nincs bajom a cigányokkal, beszéltem is már párral, de azért otthon sem járok cigánykocsmába, így nem ott rúgtam be.
 
 
 
 
                       Kocsma, templom, kocsma
 
 
Az interneteset választottam törzshelynek, sajnos a csárda szó benne volt a névben, bármit is jelentsen ez, de meleg szívvel tudom ajánlani mégis a kővágóőrsi csárdát a következőkért.
Van étel, ami kábé egy óra alatt készül el ugyan, de ezt nem titkolják, és hát érthető is, mivel a krumplit akkor kezdi el a néni hámozni, és a túrógombócnak is kell idő míg megfő. Érdekes, senki sem idegeskedik, inkább isznak. Mindig öröm nézni, ahogy a szomszéd asztalnál ülő külföldiek, a mi esetünkben indiaiak és olaszok seggrészegre pálinkázzák magukat, sűrű egészseggedre kiálltásokkal, mire kijön a birkapörkölt nekedlivel, vagy val.
Jo hán-gu-lát.
 
 
 
                                     Csárda udvar
 
 
Másnap pedig jóeső bizsergés a lelkemnek, mikor kilenc óra magasságában beesek az előző este helyszínére, és a krumpihámozó néni seprűvel az ajtóban közli, hogy bár nincsenek még nyitva, de ha nem zavarja a fiatalembert, hogy ő sepreget, tessék.
– A fiatalembert nem zavarja.
– Sört adhatok?
– Hogyne, de most poharat is kérek.
A világ működik, az ember nyugodt.
 
 
 
Kér jó barát, avagy sok jó ember kis helyen is elfér
 
Tizenegykor viszont haza kell menni a nyárálóbá, főleg hétvégén, mert jön a roham, mindenki enni akar, házias ízek, magyaros ételek, celebek, nem celebek, Süveges Gergő a családjával, négy gyerek, egyik a csocsó karját hajlítja, a másik a billiárd golyót dobja a műkőre, Gergő nevel, fület húz, agyában a maradtunk vóna otthol, mindenki minket néz, ja, azok németek, de akkor is néznek.
 
 
 
                              Klasszik magyar
 
  
 
                       Klasszik romantik 
 
 
 
                             Nem nyaralnak 
 
 
  
                                   Belevéste 
 
 
 
                                          Eladó 
A délelőtt és a késő este az igazi a településen. Sötétedés után csak a helyiek és inkább az idősebbek nyomatják, a többiek a közeli Balaton parton szórják a pénzt az álkielégülést nyújtó álszórakozóhelyeken.
Hazafelé rádköszön a négyfős polgárőr csoport, akik még mindig keresik a tavalyi év szenzációját adó nádtető gyújtogatót.
A településen nem laknék, bár ha jobban belegondolok Szabolcsban sem, de bármikor eltötltök egy hetet itt, a környék is sokkal érdekesebb, mint a magyar puszta, így elmondhatom, hogy Kővágóőrs fasza.

 
 

OSZD MEG / SHARE:

Szólj hozzá / Comment ()


© Copyright 2013-2024 RNR666.