Úr, ki Caterinával üzekedne,
pallérozott füleknek újra s újra
mondja: cunnus, potta, vagina, vulva.
Belevalóbb a magunk úri kedve!
S szólunk: punci, vatrancs, mony, muff, pinuska,
zug, macskalik, szőrösvölgy, hüvelyecske,
mutyor, fészek, cuppantó, kityekettye,
péra, varantyó, ibrik, pacni, buksza.
Barlang, kiáltjuk! Nudliszaggató!
Lötyenedves, tökgyalu, facsaró!
Rés, hasadék, csigácska, kéjlika!
Nyögjük: szagos akármi-micsoda,
te csoda, kinyalicsatornaszáj,
meg ahogyan még nevezni muszáj,
nevezi a kéjenc kurafija.
És „plutty”, ennyi a válasz. Feketén,
sírboltként nyel, fal – drága televény.
A szatirikus és anti-klerikális poéta a pápai udvar cenzoraként fejezi be életét. Hogy-hogy?
Chi vvò cchiede la monna a Ccaterina,
Pe ffasse intenne da la ggente dotta
Je toccherebbe a ddì vvurva, vaccina,
E ddà ggiù co la cunna e cco la potta.
Ma nnoantri fijjacci de miggnotta
Dimo scella, patacca, passerina,
Fessa, spacco, fissura, bbuscia, grotta,
Freggna, fica, sciavatta, chitarrina,
Sorca, vaschetta, fodero, frittella,
Ciscia, sporta, perucca, varpelosa,
Chiavica, gattarola, finestrella,
Fischiarola, quer-fatto, quela-cosa,
Urinale, fracosscio, ciumachella,
La-gabbia-der-pipino, e la-bbrodosa.
E ssi vvòi la scimosa,
Chi la chiama vergogna, e cchi nnatura,
Chi cciufèca, tajjola, e ssepportura.