1310. Valahol Itáliában. Egy férfi lép be a cipőkészítő műhelybe.
– Jó napot.
– Jó napot.
– Egy új bocskort szeretnék.
– Foglaljon helyet. Ott, arra a sámlira, ni. Na várjon, rögtön leveszem róla a kacatokat. Na így ni. Csüccs.
A férfi leül. Körülnéz. Semmi különös. Egy átlagos középkori cipőkészítő műhelye. Nyers bőrszag. Mindenféle szerszámok. Tégelyek különféle kencékkel. Bőrök, kaptafák egymás hegyén-hátán.
– Vegye le a cipőjét és nyújtsa a lábát!
– Jó napot.
– Egy új bocskort szeretnék.
– Foglaljon helyet. Ott, arra a sámlira, ni. Na várjon, rögtön leveszem róla a kacatokat. Na így ni. Csüccs.
A férfi leül. Körülnéz. Semmi különös. Egy átlagos középkori cipőkészítő műhelye. Nyers bőrszag. Mindenféle szerszámok. Tégelyek különféle kencékkel. Bőrök, kaptafák egymás hegyén-hátán.
– Vegye le a cipőjét és nyújtsa a lábát!
Leveszi és nyújtja a cipőjét.
– Nem a cipőjét kértem. A lábát.
– Eddig mindig a régi cipőm alapján készült az új. Mért nem elégszik meg azzal.
– Ma lépett életbe céhünk új szabályzata. Előírás. Nem szeghetem meg. Kizárnának és mehetek kontárnak.
– Na jó. Bár megjegyzem, sose volt panasz a cipő után készült cipőimre.
Nyújtsa a lábát, a cipész meg leveszi a mértéket.
– Most a másikat kérem.
– Tessék?
– Nyújtsa a másik lábát is, de előtte vegye le a másik cipőjét is, kérem.
– Micsoda? Minek?
– Tudom, eddig nem tettünk különbséget egyik és másik lábfej között, egyforma lábbelik készültek mindkettőre, de mától céhünk új szabályzata előírja.
– Megáll az eszem. Na jó, itt van, vegye a mértéket.
– Tudja mesterségünk fejlődő iparág, nem topoghat egyhelyben. Haladni kell a korral.
– Köpök rá. Csak kényelmes legyen és tartós. Meg olcsó.
– Hát egy kicsit emelkedett az ár. Kétszer vettem méretet és két kaptafa is készül, ugye, de így tényleg olyan lesz, mintha egyenest a lábára varrtam volna.
– Gondoltam, hogy ez fog kisülni belőle. A régi sose elég jó. Mindig kitalálnak valami újat, csak hogy felemelhessék az árát. Vajon mi lesz ennek a vége?
– Tudja az Isten. Talán majd egyszer kitalálják a görbe talpú cipőt. Én nem tudom, de tegnapelőtt a patikus, képzelje mit rakott elém!
– Eh, ne is mondja. Eddig is ráfizettünk, ezután is rá fogunk. Ó, hogy verné meg, vagy inkább ássa el az a mennybéli magasságos azt a kibaszott haladást! Mikor jöhetek érte?
– Na nézzük. Hát ugye több vele a munka is… Hééé, nem kell mindjárt a kardért kapkodni! Türelem.
– Eddig mindig a régi cipőm alapján készült az új. Mért nem elégszik meg azzal.
– Ma lépett életbe céhünk új szabályzata. Előírás. Nem szeghetem meg. Kizárnának és mehetek kontárnak.
– Na jó. Bár megjegyzem, sose volt panasz a cipő után készült cipőimre.
Nyújtsa a lábát, a cipész meg leveszi a mértéket.
– Most a másikat kérem.
– Tessék?
– Nyújtsa a másik lábát is, de előtte vegye le a másik cipőjét is, kérem.
– Micsoda? Minek?
– Tudom, eddig nem tettünk különbséget egyik és másik lábfej között, egyforma lábbelik készültek mindkettőre, de mától céhünk új szabályzata előírja.
– Megáll az eszem. Na jó, itt van, vegye a mértéket.
– Tudja mesterségünk fejlődő iparág, nem topoghat egyhelyben. Haladni kell a korral.
– Köpök rá. Csak kényelmes legyen és tartós. Meg olcsó.
– Hát egy kicsit emelkedett az ár. Kétszer vettem méretet és két kaptafa is készül, ugye, de így tényleg olyan lesz, mintha egyenest a lábára varrtam volna.
– Gondoltam, hogy ez fog kisülni belőle. A régi sose elég jó. Mindig kitalálnak valami újat, csak hogy felemelhessék az árát. Vajon mi lesz ennek a vége?
– Tudja az Isten. Talán majd egyszer kitalálják a görbe talpú cipőt. Én nem tudom, de tegnapelőtt a patikus, képzelje mit rakott elém!
– Eh, ne is mondja. Eddig is ráfizettünk, ezután is rá fogunk. Ó, hogy verné meg, vagy inkább ássa el az a mennybéli magasságos azt a kibaszott haladást! Mikor jöhetek érte?
– Na nézzük. Hát ugye több vele a munka is… Hééé, nem kell mindjárt a kardért kapkodni! Türelem.
1891. New York. Edison a Szövetségi Nőklubban bemutatja a kinetoszkópot. Az egy személyes mozidobozt. Csak bedobod a pénzt, a nyílásfölé hajolsz és nézel. Majdnem, mint a moziban. A doboz hangosfilmet játszott, mivel munkatársának, az itt következő első sikerült kísérleti hangosfilm rendezőjének és egyik szereplőjének, William Dickinsonnak sikerült megoldania a párhuzamos kép és hangfelvételt: egyesítette a filmet a fonográffal. Lumieréknek jutott eszébe, mi lenne, ha ki lehetne vetíteni, akkor többen nézhetnék egyszerre. És a filmet egyesítették a varrógéppel. (Tényleg. Legalábbis annak mechanizmusával.)
Kinematográfiánk bemutatja a
Dickinson Experimental Sound
című amerikai filmet.
Készült 1894-95 fordulóján.
Készült 1894-95 fordulóján.
Nincs megállás. A haladás könyörtelen. Egyszemélyes mozidoboz, néhány másodperc csodával határossal. Hol van az már? Előtted. Angliában, a személyes mozidobozok központi műsorellátója, a BBC 1967-ben letiltja a Beatles A day in the life című dalát. Kábítószert szimatolnak keménykalaposék.
1991. Moszkva. A szovjet parlament lehetővé teszi az állam polgárainak külföldi utazását.
Egy orosz valahol Amerikában, "Minden el van baszva" rendszámú autójával.