Alap süti kezdőknek "A nedves homokot tömködd mindenféle műanyag formába, tömörítsd, majd fordítsd le, hogy a kész süti kijöjjön a formából. Szuper kis torta süthető a vödörrel, és néhány fadarabot beleszúrva még gyertyát is kreálhatunk, és apró kavicsokkal cukorkákat imitálhatunk."
A Magyar Köztársaság Homokozójában
A nagy gyerekek vezére, Vona Gabi, ezoterikus nyilaskeresztény kistestvér, alighogy betette lábát, menten oda pisilt. Gondolom, hogy mint új jöttment kijelölje területének határait, úgy ahogy azt otthon kedves szüleitől megtanulta. Erre a kisdobosok, Ne hugyozz ide! feliratú jelvényt tűztek ki. Gondolván, észérvek helyett ez is megteszi. A főfelügyelő, Laci bácsi, tettérét megfeddte. „Gabikám, nem illik ilyet csinálni. Ott, ahol a játékszabályokat alkotják, szándékosan megszegni azokat, úgy, hogy tudod, felelősségre sem vonhatnak érte, még csak bátorságról sem tesz tanúbizonyságot. Hát ilyen példát kell mutatni a többieknek? Irgalmatlan seggfej vagy te Gabi, ha így viselkedsz.”
Gabi begombolta sliccét, melyet kis húgyfolt ékített, kezét mellényébe törölte, kihúzta magát, fejét hátraszegte és büszkén megszólalt „855 ezer ágyba pisilő kistestvér áll mögöttem öreg! Ha valami nem tetszik, akkor majd szólók nekik, osz jönnek, osz megnézheted a homokozót, mi marad belőle. Fogjad be a szádat, mer nem sokáig vagy te má itt főfelügyelő, oszt utána majd megnézheted magad, he-he” – nevetett a kis Gabi, s utána nevetett a többi kis neveletlen testvér is.
Az idősebb játszótársakat nem zavarta a penetráns illat, foshegyeket is elszagolgattak már itt, a fiatalabbak fintorogtak ugyan, de majd megszokják ők is. Ahogy eddig mindenki. Mert azokat, akik az idők folyamán mégis fintorogni merészeltek, vagy megölték, vagy elüldözték, vagy megtörték az ilyen-olyan jelvényes-maskarás ide-oda rondítók.
Ezt a képet Vona Gábornak küldöm. Druszáját és elvtársát, Vajna Gábort (belügyminiszter: 1944. október 16.– 1945. március 27.) akasztják 1946. március 12.-én a Markó utcában. Nem messze a Homokozótól.
„Ez az én hazám. Mi az, hogy nem szarhatok ide? Ki az, akinek nem teszik? Na hadd halljam?” (Kovács Enikő, 4 éves, a Homokozó jegyzője. )
Na, de
NÉZZÜNK BIZAKODVA A JÖVŐBE!
Körülbelüli száztíz-száztizenöt év múlva, egy szép nyári napon, soron kívül megkondítják majd az ország összes harangjait. Sokan rá se hederítenek, pedig az a csengés-bongás nagy változások hírnöke lesz!
Addigra Visegrádon újjáépül az egykori királyi palota, sosem látott pompával, óriási termekkel, függőkertekkel. Az avatási ünnepségen – azt jelzi majd a harangkongás – néhány aggastyánnak könnybe lábad a szeme. Valóban, az lesz az a perc, az a nagy és régen esedékes perc, amikor véget ér az ezeréves pechszéria.
Visegrád akkor már nem ennek a csöpp kis országnak lesz a székhelye, hanem a Dunai Magyar Köztársaságnak, melynek négy vagy öt tenger mossa partjait. "Dunainak" azért fogják hívni a köztársaságot, nehogy összekeverjék egy másikkal, az Alsórajnai Magyar Köztársasággal. Ez utóbbit akkor se magyarok lakják majd, hanem kopott öltözékű, elnyűtt alsórajnaiak, akik csak kabalából vették föl a magyar nevet.
Le se lehet írni, milyen jó dolog lesz akkor magyarnak lenni! Elég talán annyit mondani, hogy a "magyar" szó – potom száztizenöt év alatt – igévé változik, mely addigra minden élő nyelvbe felszívódik, méghozzá kellemes jelentéstartalommal.
"Magyarni" franciául például annyit tesz majd: magamat jól leszopni. Spanyolul: utcán pénzt találni, érte lehajolni; katalán nyelvjárásban: "Könnyedén hajolgatok, amióta kínzó derékzsábámból kigyógyultam." És ha valaki Londonban így szól: I am going magyarni (vagyis szó szerint: megyek magyarni), ez azt jelenti: "Ahhoz az isteni nőhöz, akit ott látsz, most odamegyek, megszólítom, belekarolok, hazaviszem és…" (Itt egy csúnya szó következik.)
Más példa: "Én magyarok, te magyarsz, ő magyarik" (mert ikes lesz az ige) hét civilizált nyelven (norvégül, görögül, bolgárul, baszk nyelven stb.) azt jelenti majd: "Ropogós kacsasültet eszem (eszel, eszik), idei uborkasalátával, miközben Yehudi Menuhin a »Csak egy kislány«-t húzza a fülembe."
Továbbá: "Anyuka, mehetek magyarni? – Magyarhatsz!" – lettül azt jelenti, hogy egy kisfiú elkéredzkedik moziba, s az édesanyja, némi habozás után, elengedi, pedig a filmet csak tizennyolc éven felüliek látogathatják.
De hagyjuk a külföldet! Itthon is sok mindent másként hívnak majd. Például a "vanília" helyett, mely idegen szó, a "háború" megy át a köztudatba, minthogy régi jelentését amúgy is elvesztette. A visegrádi cukrászdában tehát a fagylaltospult fölött ez lesz kiírva:
Eper
Puncs
Háború
Csokoládé
Puncs
Háború
Csokoládé
Így fogunk élni. Addig, ezt a pár évet, ki kell bírni.
Örkény István