A finn himnusznak több különlegessége is van. Például, hogy megírásához Vörösmarty Mihály Szózata volt a minta. Meg, hogy szerzője, Johan Ludvig Runeberg svédül írta 1846-ban. Ő is svéd volt (vagy talán német), meg az épp Oroszországhoz tartozó Finnország hivatalos nyelve is. Na de a zeneszerző, az csak finn! Friedrich Pacius Hamburgban született rendes német családban, a Svéd Királyi Zenekar első hegedűseként nyerte el a Helsinki Egyetem főzeneigazgatói állását, hogy végül ő legyen a „finn zene apja.” Runeberg versét 1848-ban zenésítette meg. Finn szöveget csak a XIX. század végén írt hozzá Paavo Cajander. A finn himnusz dallamát az észt és a lív (kis finnugor nép Lettországban) himnuszhoz is felhasználták.
A finn és a magyar szöveg
Maamme
Oi maamme, Suomi, synnyinmaa!
Soi sana kultainen!
Ei laaksoa, ei kukkulaa,
ei vettä rantaa rakkaampaa
kuin kotimaa tää pohjoinen.
Maa kallis isien.
Soi sana kultainen!
Ei laaksoa, ei kukkulaa,
ei vettä rantaa rakkaampaa
kuin kotimaa tää pohjoinen.
Maa kallis isien.
Sun kukoistukses kuorestaan
kerrankin puhkeaa;
viel’ lempemme saa nousemaan
sun toivos, riemus loistossaan,
ja kerran laulus, synnyinmaa
korkeemman kaiun saa.
Földünk
Földünk, földünk, ó hazánk,
Messze hangzik a drága név!
Nincs hegy, mely az égig érne.
Nincs mély völgy, se hullám mosta part.
Ősi északunk, hogy szeretünk téged.
Te őseink drága földje.
Virágaid, a rügyekben rejtőztek
Gyümölcsöt érlelnek újra;
Nézd! Szeretetünkből még egyszer kihajt
Fényed, örömöd, reményed és tüzed.
És egy napon tisztábban cseng
Földünk dala mely énekünk.