Felettünk trónolt az isten.
Egyszer sétáltam az Arbaton –
És jött az isten öt batáron.
Borisz Szluckij
„Az alkotás ihletője.” (Gladkov, Sztálin-díjas író)
„A Föld reménye, fénye, lelkiismerete.”
„Amióta Sztálin velünk van, a szovjet nép legtitkosabb vágyai is teljesülnek.”
(Leonyid Leonov, író)
V. Gy. zalahalápi kővágó is majdnem kibújt a bőréből: „Örömtől eltelve vettem tudomást arról, hogy a nagy ünnepet, a mi szeretett Sztálin elvtársunk születésnapját mi, bányaipari dolgozók is sztálini műszakkal ünnepelhetjük. Az Ő születésnapja előtt arra gondolok, hogy Neki köszönhetjük függetlenségünket, szabadságunkat, szebb életünket. Úgy érzem, hogy ezt a napot teljesítményem fokozásával ünnepelhetem meg a legméltóbban, ezért az eddigi 240 százalékos teljesítményem helyett 300 százalékot vállalok sztálini műszakra. Ezzel a teljesítményemmel a Szovjetunió és annak bölcs vezére, Sztálin elvtárs iránti hűségemet és ragaszkodásomat akarom kifejezni, egyben a béketábort is erősítem.”
A zalaegerszegi posta dolgozói elhatározták, hogy december 21-ig megtanulják Sztálin elvtárs életrajzát és e tárgyban versenyre hívták ki Vas, Zala, Moson-Győr és Veszprém megye postásait. A hivatalokban a gyors és udvarias ügyintézésre tettek ígéretet; a megyeházán vállalták, hogy december 21-ig egyetlen hátralékos akta sem lesz. A sajtó kis színeseket közölt arról, hogy a családok miként készülnek a nagy ünnepre, hogyan díszítik fel a lakást. A születésnap alkalmából készült írásművek közül T. I. parasztköltő verse, részlet
Amennyit munkája után illet,
Ahol már mindenki számára
Szent jogot alkot az élet,
Ahol már a szellem mécsese
Mindenkinek egyformán ragyoghat, – Sztálin! – dicsér ott a nép,
„Borisz Nyikitics előkészítette a beöntést, és beadott néhány injekciót – vénásan zufilint, kámfort a bőr alá, magnéziumot az izomba. A kombináció azonnal hatni kezdett, feloldotta a feszültséget, elernyesztette a sima izmokat, csökkentette a vérnyomást, rendezetté tette a légzés ritmusát és a pulzust. A beöntés is megtette a magáét, néhány perc múlva bekövetkezett a védelmi vonal áttörése, Babilon falainak átszakítása, nevezzék, ahogy akarják, csak azt ne mondják, hogy a sztálini szar eltávozott. A szar pedig dőlt belőle, a nővérek nem győzték cserélni és vinni kifelé az ágytálakat, diadalmasan pukkantak a gázbuborékok, távoli sziklaomláshoz hasonlatos zúgással ébredt a perisztaltika. A bűz különnemű hullámokban tört elő, mert minden szabadba jutó rétegnek meg volt a maga jellegzetessége. Hozzászokni nem lehetett, az embernek egyszerűen azt kellett mondania magában: ez van.
Sztálin kihegyesedett ravasz arcán boldog mosollyal feküdt a díványon. Soha, soha, soha életében nem érezte még a test és a fáradt lélek ilyen megrázó erejű felszabadulását.”
– A személyzet, Sztálin elvtárs – felelte Berija.
Sztálin köhentett:
– Ha nem alszol, gyere át. Van néhány ötletem.
A csillag után: Vaszilij Akszjonov – Moszkvai történet.