Álmosság pihenni, aludni késztetett,
de, rövid alvásból gyorsan felébresztett
életem, Nemzetem
gyötrő gondja, baja,
az elmúlt időknek titokzatos zaja!
Mért múltak az évek oly változón tova,
mért hullott a mélybe reményünk csillaga?!
Életünk hajóját
mért csapdossa a sár,
Nemzetem életét mért takarja a gyász?!
melyet körben övez hegyek koszorúja,
hol Árpád vezérrel
népünk Honját lelte,
nép hullámok hátán a Sors ide vezette!
Erdők, mezők, rétek, gazdag termőföldek
Kánaánt, nyugalmat, és békét ígértek,
melyhez Európa
hozzájárult nyomban,
egy kikötése volt, „Álljunk be a sorba”!
Bölcs István királyunk, mert népét féltette
békejobbot nyújtott, s a Hitet felvette!
Testben és lélekben
népünk gyarapodott,
háromszáz év alatt tovább izmosodott!
Bölcs István királyunk 30 év alatt nyerte meg német segítséggel a magyarok „polgárháborúját.” Ennyi időt vett igénybe, amíg leszámolt vetélytársaival és megszilárdította uralmát. A Kárpát Medencében az etnikai arányok a 900-as években 1:2 volt a nem magyarok javára. Nagy szükség volt tehát arra, hogy egymás torkának essünk.
Ekkor jött a Tatár vad, dúló hadával,
gyilkolta a magyart nyíllal és lándzsával!
Szörnyű pusztulását
a magyar Nemzetnek*
egész Európa ijedten szemlélte!
*Az a fajta nemzetfogalom melyre költőnk gondol a XIII. században nem létezett. A magyar nemzetnek részei kizárólag a nemesek voltak. A jobbágyok nem tartoztak bele, még ha magyarok voltak is.
Béla királyunknak felhívó szavára,
adtak népeikből népünk pótlására!
Bajorok, Lengyelek
barátunkká váltak,
Anjou királyaink szolgálták Hazánkat!
A bajorok és a lengyelek addig is „barátaink” voltak. Államközi, azaz dinasztikus kapcsolatokra kell itt persze gondolni. Az a nézet, hogy egy király szolgálja a hazát, a felvilágosodásig nem igazán divatozott.
Száz év sem múlt aztán, jött a török gálya,
nagy haddal támadva Nándorfehérvárra!
Hunyadi Jánosunk
hősies csatát nyert,
annak emlékére harangoznak délben!
Hunyadi fia volt a nagy Mátyás király,
kinek műveltségét tisztelte a világ!
Bécset elfoglalta,
törököt zaklatta,
kár, hogy a halál oly hamar elragadta!
A nép megsiratta*, mert az megérezte,
hogy a széthúzásnak nagy gyász lesz a vége!
Támadt is a török; elfoglalva Budát.
Mohács után itt ült százötven éven át!
Rabláncára fűzve, gályarabként vitte
magyar véreinket messze idegenbe!
*Lófaszt siratta a nép. Mátyás király cseppet sem volt népszerű. Nagy volt az adó. Az állandó, profi hadsereg nincs ingyen. Utánna meg persze jajveszékeltek, előbb a nem fizetett, garázdálkodó zsoldosok miatt, a Fekete Sereg maradványainak szétverése után meg ugye:
Három részre szakadt
szegény Magyarország,
közepén a török, nyugaton az osztrák!
Hiába küzd Eger, hiába Szigetvár;
volt sok megalkuvó, nemcsak egynéhány pár!
Kit csak hasa éltet
nem pedig a Haza,
ebből tanulhatna ma is sok-sok gyagya!
Kettős küzdelemben hullott a magyar vér!
Mivel a zsarnokság örökké csak nem él…
Egyezer hétszázra
kitirhult az Ozmán,*
de labancaival itt maradt az osztrák!
*Csak úgy magától? Inkább nemzetközi haderő kiverte.
Ezek ellen harcolt Bocskai és Bethlen,
majd a jó kurucok Rákóczi vezérrel!
Jajj, de hol nincs egység,
ott soha nincs béke;
verheti a magyart idegen pribékje!
Még jó, hogy időnként fellángolt a mély Hit,
elküld te az Isten a nép új vezérit,
Széchenyit,* Petőfit,
lángoló Kossuth-tal,
kiknek szavaira felkelt a nép joggal!
*Az arisztokrata Széchenyit semmi esetre sem lehet népvezérnek tekinteni.
Ismét egy a nemzet a Szabadságharcban;
támadják a Császárt puskákkal, tarackkal!
Már-már győz a magyar,
mikor a rút fajzat*
oroszok Cárjától kér segélyt, s oltalmat!
*Ki a rút fajzat, Ferenc József vagy az oroszok? A Habsburgok egyébként tényleg nem a szépségükről híresek.
Özönlött az orosz, támadva Hazánkat,
melytől erőt nyertek szlávok, és románok!
Hős Bem tábornokunk
visszavágott ugyan,
de a „sok lúd ellen” vesztes lett a magyar!
Európa népe mely harcunkat nézte,
előbb megcsodálta, de elfelejtette,
hogy sokkal tartozik
a hős magyar népnek,
mely tatár, s töröktől az ő hátát védte!
Nem Európát védte a hős magyar nép, hanem önmagát próbálta. Ergo semmivel nem tartoznak Európa népei, a török kiveréséhez viszont nagyban hozzájárultak.
Idegenek között vívódunk tovább és
így vesztettük el a két Nagyháborút is!
Hazánkat, népünket
több részre osztották,
hogy velük törődjünk, még azt is megtiltják!
Szép Hazám, Nemzetem szétszóródott népe,
maradj meg hitedben,
bízzál a jövődben! Ereszd gyökereid
őseid poráig!
Maradj meg magyarnak utolsó órádig!
Ne tépd te is tovább népünk ősi fáját;
magzatelhajtással ne ássad meg sírját!
Tiszta erkölcs nélkül
még „Róma is ledűlt”!
Élj, dolgozz józanul; talán még nincs későn!