A GYERMEKEKÉRT!

Gyermekek meséjét
gyorsan félretettem;
rossz hír hallatára
majd pánikba estem!

Népem pusztulása
aggasztja szívemet,
Nemzet sorvadása
fájdítja lelkemet!

Kedves egy ó Szülők!
Hát oda jutottunk,
hogy a nagy jólétben
sorvadunk, pusztulunk?!

Mivé lett a magyar;
nem akar gyermeket!
át akarjuk adni
másoknak helyünket??

Ki csak hasának él
Népére nem gondol:
álljon ki a sorból,
nézzen Hazát máshol!

Szeretet gyümölcse
volt régen a gyermek;
akkor nem kettőre,
nyolc-tízre is tellett!

Tudták, hogy a Nemzet
csak úgy élhet tovább,
ha erős és tiszta
köztük a házasság!

Ők végig egységben,
szeretetben éltek;
gyermeket neveltek,
soha nem henyéltek!

Állat is szereti,
védi minden kölykét!
Renyhe az a nő,
ki eldobja gyermekét!

Gerle elpusztul, ha
elveszti a párját;
sok az olyan ember,
ki túltesz kutyáján!

Technika korában
bajban van Nemzetem;
csak műhiba folytán
születnek gyermekek!

Nemzetem így pusztul
évről évre folyvást;
már itt az ideje
ne engedjük tovább!