a szolgák vesztén nem érdemes bánkódni, mert van belőlük elég – mondta nevetve ENNASUITE.

Az idézett félmondat Margit Heptameron című történetgyűjteményében hangzik el udvarhölgye szájából. Margit navarrai királyné. Öccse a francia király, I. Ferenc.  

MACHIAVELLI – A bölcs uralkodó ne legyen szótartó, ha ez a magatartás kárára válik, s ha az okok, melyek miatt ígéretet tett, megszűntek. Különben is a fejedelem mindig talál rá alkalmat, hogy csalárdságát jó színben tüntethesse fel.

Sándor pápa mást sem tett, mással sem gondolt, mint hogy az embereket rászedje, s mindig talált valakit, akit megcsalhatott. És nem volt ember, aki nála nagyobb erővel, ékesszólással és esküdözéssel állított volna valamit, hogy aztán az ellenkezőjét cselekedje; mégis mindig minden úgy sikerült, ahogyan akarta, mert ismerte a világ dolgait.

És ha azt kérdik tőlem, minek köszönhetem, hogy ily hajlott koromra ilyen vidám és egészséges maradtam, tudják meg, hogy felkelvén az ágyból, nyomban előveszem a Szentírást, és olvasgatom. És ettől olyan jótevő nyugalom költözik belém, hogy minden szenvedés, amely a nap folyamán érhet, áldásnak tetszik – mondta OISELLE, Margit anyja.

MACHIAVELLI – Na de mikor Sándor pápa fia, Cesare Borgia herceg, kiirtván a vezéreket, és megtizedelvén párthíveiket, igen jól megalapozta uralmát, mert övé volt egész Romagna és az Urbinói Hercegség, szükségesnek ítélte a jó kormányzást. Ezért  Remirro de Orcót ültette oda kormányzónak, a kegyetlen, hirtelen kezű embert, s teljhatalmat adott neki. Ez rövidesen békés, egységes államot hozott létre, viszont egyrészt a nép gyűlölte, másrészt a herceg úgy érezte, hogy túl nagy hatalomra tett szert, amivel akár ellene is fordulhat. Hogy ezt a veszélyt elhárítsa, és egyben a népet is megbékítse egy szép reggel Cesena terére két darabban tétette ki őt, egy doronggal és egy véres késsel mellette. A kegyetlen látvány a népet egyszersmind döbbenettel és elégedettséggel töltötte el.

MARGIT – Én hallottam egy patikárius segédről, aki megpillantván egy ügyvédet, ki unos-untalan perlekedett vele, elhatározta, hogy bosszút áll rajta. Kiment a boltból, be egy utcába, ahol az emberek a szükségüket végezték; talált ott egy fölfelé meredező, megfagyott darab szart, mely egészen olyan volt, mint egy finom kis cukorsüveg; azon nyomban becsavarta hófehér papirosba, s a ruhája ujjába dugta, és elsétált az ügyvéd orra előtt, s mintegy véletlenségből, nem messze tőle leejtette a csomagot; azzal bement egy házba, mintha oda akarta volna vinni. Az ügyvéd sebtiben felkapta a földről, azt hivén, hogy cukorsüveg; és a bekecsébe rejtette, s amint elrakta a patikárius segédje már jött is vissza, és mindenfelé keresgélte, kérdezgette a cukorsüvegjét. Ezután az ügyvéd a cimborájával a kocsmába ment, hogy megebédeljen. Bent a melegben meg szépen felengedett cukorsüvegje, és az illata betöltötte az egész kocsmát. Képzelhetik.

LUTHER – Elnézést! Bocsánat, hogy közbeszólok. De gondoltak már arra, hogy vajon vágyódik-e minden purgatóriumban lévő lélek arra, hogy őt onnan kiváltsák? A legenda szerint sem Szeverinusz, sem Pászkálisz pápák nem igényelték ezt.

NOMERFIDE rá se nézve mondja – Én úgy eliszonyodom, valahányszor barátot látok, hogy még gyónni sem tudnék neki, mivel úgy vélem, hogy alávalóbbak bármely más embernél, s valahová beteszik a lábukat, gyalázat és viszálykodás támad a nyomukban.

MARGIT – Gyalázat és viszálykodás. Ott volt Berquin. Könyvei után végül őt is máglyára vetették. Hiába tanácsolta neki Erasmus, hogy inkább maradjon csendben. Harmadszor már nem tudtam megmenteni. Ott volt Augereau. A nyomdász, aki kinyomtatta könyvem, a Bűnös lélek tükrét, ami a Sorbonne teológusai szerint eretnekséggel fertőzött. A plakátbotrány után őt is felakasztották, testét elégették. Nem értem miért nem menekült Navarrába, mint mások. Aztán Rochette, a toulous-i főinkvizítor. Én helyeztettem oda, miután az előző főinkvizítor megszökött a bevádolt lutheránusokkal együtt. Szegény Rochette-t viszont megégették.

MACHIAVELLI – Kegyesnek, hűségesnek, emberségesnek, őszintének, vallásosnak kell látszani, és annak lenni; de lélekben mindig elkészülni az ellenkezőjére, mert a fejedelem gyakorta kénytelen a hit, könyörületesség, emberiesség és vallás ellen cselekedni.

GEBURON – Ne higgyék, hogy az egyszerű és alacsony állapotú emberek kevésbé gonoszak, mint a magunkfajta; sőt, még több bennük a gonoszság, nézzék a tolvajokat, gyilkosokat, boszorkányokat, hamispénzverőket s a hasonszőrű embereket: az eszük egy szempillantásig sem marad veszteg; ezek mind szegény emberek és kétkezi munkások.

MARGIT – Azon nem ütközöm meg, hogy több gonoszság szorult beléjük, mint másokba, de azon igen, hogy egyéb dolguk mellett a szerelem is gyötri őket, s azon is, hogy alantas szívben tanyát verhessen ily nemes szenvedély.

SAFFRADENT – Emlékezzék asszonyom, mit mondott Jehan de Meune mester:

Rejtheti a szerelmeket:
durva daróc, könnyű szövet

RABELAIS – Ismerik Aretinót? Felolvasnék a Kurtizánból.

Maestro Andrea – Hát nem tudod, hogy először udvaroncnak kell lenned, hogy aztán majd kardinális lehess? Na majd én kitanítalak téged! Én faragtam Monsignore della Storta-t, aztán a főtiszteletreméltó di Baccano bíborost, meg a montemari prépostot, aztán a maglianai pátriárkát, és még számtalan egyéb kiváló férfiút.

A legfőbb dolog, amit egy udvaroncnak tudnia kell, hogy hogyan kell gyalázkodni.  Továbbá az udvaronc szerencsejátékos, arrogáns, kurvapecér, eretnek, talpnyaló, rágalmazó, hálátlan, tudatlan és ostoba. Tudnia kell csalni, és  hímringyónak lenni, aktív és passzív szerepben egyaránt.

Messer Maco – Hogy lehetek rágalmazó?

Maestro Andrea – Csak mond az igazságot.

BBC – Ma reggel, VIII. Henrik és Catherine Howard esküvőjének napján, királyi utasításra kivégezték az angol kancellárt. Thomas Cromwell lándzsára szúrt feje a London Bridge-en megtekinthető.

*

A sorozat első része.

„Vérbaj nélkül az egész emberi faj úgy festene, mint kövér, zömök s pirospozsgás mészárosok hada.” Szomory Dezső (1869- 1944)

GUSTAVE TIGER

NEW HEPTAMERON

Fierce Circumcellions reveal my way
Le tenebre divine, summer’s on the wane
Poor Rembrandt sells his corpse in disguise
to Ganymede

I’m giving birth to bishoplike children
From Edinburgh of the Seven Seas
To Khartoum they fly
On sparkling wings of pure amethyst

New Heptameron, new decay
I drown my daughters in the clay
Vesta Blaise and Irene of Athens
Pass through the meridian

Nos a „circumcellions”, avagy a „körüljárók”, szélsőséges keresztény szekta tagjai voltak a IV. században Elítélték a magántulajdont és a rabszolgatartást, követelték a hitelek eltörlését, hirdették a szabad szerelmet és a mártíromság nagyszerűségét. Végül ez lett fő céljuk. Krisztus katonái Dícsértessék! kiáltásokat hallatva botokkal támadtak légionáriusokra, meg kereskedőkaravánokra, csupán-csak-hogy vértanúk lehessenek.

A „Le tenebre divine” annyit tesz latinul, hogy isteni sötétség. Mivel Isten istenségének teljes fényével fordul az ember felé, úgy elvakítja, hogy az ember ezt sötétségnek éli meg.

A Rembrandt eladja a holttestét az egy Bródy Sándor novella, ott egy gazdag zsidónak, itt Ganümédésznek, Zeusz fiúszeretőjének, az istenek pohárnokának.

Edinburgh of the Seven Seas a világ legtávolabb lévő települése az Atlanti Óceán közepén, Tristan da Cunha szigetén. 270 lakos. A legközelebbi lakott terület 2,173 kilométerre van. Brit felségterület. Khartoum meg Szudán fővárosa.

Vesta Blaise Sommerset Maugham novellájában egy isten háta mögött besavanyodott színéznő. Athéni Irén meg bizánci császárnő volt a VIII. század végén. Megvakítatta a fiát és megállította a képrombolást.

– No de milyenek azok a püspökszerű gyerekek? – kérdezem Gustave Tigert.

– Szép, sima, fehér, bölcs, joviális, kövér gyerekek, szent emelkedettséggel az arcukon.

Gustave Tiger elmondta még, hogy az Új Heptameron eredetileg regény ötlet volt, illetve, már más címet adott neki. Továbbá

– Nagyon kedvelem Szomory Dezső munkásságát. Egyéni hangú író, akinél nem fontos se cselekményvezetés, se morális kérdés. Viszont csupa érdekes szereplő, gyönyörű szövegek, tumultus. L’art pour l’art szerű, mindenfajta szervező erő nélkül. Zavaros, dekadens, őrült, ijesztő, néha kurva vicces. Ilyenek szövegeink is.

– Szomory maximális szinten űzte az életet mint műalkotást. Maga tervezte bútorok, orgonája, csipkék, miseruhák, selymek, képek és szobrok között élt Budapesten az V. kerületben. A lakásban az ellipszis alakú toronyszoba uralkodott, körül végigfutó zsúfolt könyvespolccal. Aranyozott falámpa ült az elképesztően hatalmas, posztóval borított asztalon, körülötte temérdek céltalan, tanácstermi hangulatú monogramozott szék unatkozott. A látogató vas csigalépcsőn jutott fel a lakásba. Bár a bútorok jó része eléggé kínos szecessziós stílusban készült, s más lakásban furcsán hatott volna egy kékessárgás modern Steinlen plakát egy primitív szobor tőszomszédságában, ott mindez összhangba olvadt. A szobákat szétnyitható függönyök választották el, ajtaja még a fürdőszobának és a vécének sem volt.

A II. Lajos király című színdarabjának bemutatója előtt az Est lapok munkatársát barátcsuhában fogadta, nyakán körültekert sárga selyemsállal. Az ablakban állt, a napfény csóvájában, hosszú ujjait a Károli-biblián nyugtatva, s láthatóan megrettent, amikor a hírlapíró megjelent.

– Ahá, ön az ? –  szólt bánatosan. S éppen most, mikor a bibliát forgatom. Na mindegy. S tovább játszotta, hogy a régmúltban él, semmit sem tud, senkit sem ismer.

3. felvonás