A következő oldal a nyugalom és a közízlés megzavarására alkalmas!
Böngészését kizárólag:
látogatóknak ajánljuk!
Ennek tudatában:
Petőfi – Az Alföld (1844. július)
A szabolcsmegyei Gergelyi községben felakasztotta magát Pán Sándor 100 éves földmíves, aki tettének elkövetése napján töltötte be éppen 100. életévét. Az öngyilkos aggastyán búcsúlevelet hagyott hátra, amelyben azt írta, hogy tettét életuntsága miatt követte el.
Magyar Hétfő, 1933. május 15.
A NY-ban élő Eric Copleland (gitár, Black Dice, Terrestrial Tones) és a SF-ban lakó Jimmy Hey (dob, All Night Radio, Beachwood Sparks) közös produkciója:Bi – Tuf Jak, 7″ by Mexican Summer
Ecuadori emigránsok gyermeke dél-Florida latin forgatagában. A természet és a környezet hangjai keltik fel érdeklődését, úgymint: autókból kiszűrődő basszus, hordozható magnókból bömbölő zene, éjszakai bulik zsivaja. Minden eszközt hangszernek néz. Különös vonzalmat érez a baglyok iránt. Magát Fekete Fagylaltnak nevezi.
Két marseille-i muzsikus kitalálta, hogy Strings Of Consciousness néven nemzetközi csapattal használják ki az akusztikus zene és a digitális technológia nyújtotta lehetőségeket. Írtak is hozzá háromlemeznyi anyagot. Ez a második. Julie Christmas énekel:
Erről a zenekarról, mint a neve mutatja, lehetetlen bármit is megtudni. Viszont első nagylemezük első száma kiválóan illeszkedik az előző számhoz. 
A hc-punkból (például a Nerve Agentsből) jövő, majd a 60-as évek felé forduló Tim Presley (a nekem semmit nem mondó Strange Boys vagy a Darker My Lover tagja) White Fence néven szólóban két részletben dupla lemezt. Ty Segall lemezhallgatás közbeni benyomásai papírra vetéséből: „Fuck the Rolling Stones. Long live Keith.” Meg Charlie.
A 2009 nyarán („amikor elhatároztuk, hogy nem vágjuk a hajunkat”) Nashville-ben alakult Natural Child egy év (1971 című lemezük) óta az egyik kedvenc zenekarom, amin egyébként magam is csodálkozom, mert nincs benne semmi különös, csak egyszerűen jó hallgatni hétköznapi dolgokról (fűről, nőkről, sörökről, munkáról) szóló dalaikat. Most 2009-es kazettájukat adják ki lemezen. Aztán mindjárt jön az új. Év végén, még gyorsan a világvége előtt meg a harmadik nagylemez. Például a Burgernél is, de leghelyesebb, ha náluk érdeklődsz. Na itt van egy rakás szám. Az első kettő az újról, a 3, 6, 9 az 1971-ről, a 4, 5 az első kazettáról. 
Azt ugye ismered amikor a nyuszika elindul a sünhöz kölcsönkérni a létráját? Az úton azon morfondírozik, hogy á úgy sem fogja ideadni. Az egy irigy dög. S az ajtót nyitó sünnek beleordítja az arcába – Tudod mit sün? Bazd meg azt a kurva létrád!