"Otthon elolvasom az újságokat, szortírozom az álláshirdetéseket. Általában a Tesco kifőzdéjében ebédelek, az van hozzám a legközelebb, adnak rizset szafttal, ilyeneket, s ezen túl a barátommal folytonosan kutatjuk a környékbeli olcsó helyeket, ahol háromszáz forintból meleg ételt ehetünk. Ha nincs ennyink, eszünk zsíros kenyeret. Mióta a barátnőm elhagyott, sosem főzök: nincs annál kiábrándítóbb és fájdalmasabb, mint amikor magának főz az ember, teljesen egyedül. Vacsora helyett szakácskönyveket olvasok. Talán lesz most egy új kapcsolatom, de csak akkor – ez a kőkemény feltétel -, ha teljesen tiszta vagyok, és erről papírt is hozok. Ez most éppen, úgy tűnik, megoldható: a rendszeres pszichiátriai kontrollokon vért is vesznek, hogy kiderítsék, ittam-e a gyógyszerekre, be kell-e fektessenek. Délután többnyire dolgozom, a regényt javítgatom, ám nagyon sokszor meddő minden szándék, igyekezet: a központi idegrendszerre ható gyógyszerektől néha zavart, kába vagyok, láthatod. És akkor már csak az elalvásig kell kitartanom. Fantomlét, vagy ahogy korábban mondtam: másállapot. Nem tudom, hogy mennyit érek, nem tudom, hogy ki vagyok."
"Finom lesz. Jó sok zsír lesz benne."
Valahol Oroszországban
– Te, Szerjózsa!
– Mi van?
Tovább / Read more »
"November 7.-én, Debrecenben a Perényi 1 zenei klubba ünnepi hangversenyre várja a kétkedő, a bizonytalan és természetesen a magabiztos közönséget a debreceni Lyuhász Lyácint BT.
amely idén 20. életévébe lépett! A hazai industrial zene egyik legjelentősebb formációja születésnapi rendezvényére meghívást kapott a nagykanizsai Csermanek Lakótelep
Tovább / Read more »
London, 1962. október 27. szombat. Öt ember vonult a be a Curley Clayton Stúdióba. Név szerint: Michael Phillip Jagger, Keith Richards, Lewis Brian Hopkin Jones, Ian Andrew Robert Stewart és Anthony Chapman. Ott felvették a Soon Forgottent Muddy Waterstől, a Close Togethert Jimmy Reedtől, meg a You Can’t Judge a Book by It’s Covert Bo Diddleytől:
Magukat Rolling Stonesnak nevezték, így hát rövid ideig Anglia két Rolling Stonesszal is büszkélkedhetett, mígnem a doveriek elkövettek egy borzasztó ostobaságot:
Tovább / Read more »
"Én nem hazudok, szoktam inni."
"Én nem hazudok. Szoktam inni."
1956. október 23.
A szabadság? Az egy szobor.
T.M.: „Mostmár elmondhatom, hisz annyi idő telt már el azóta. Szóval nem így volt ez megbeszélve. Addig rendben ment minden, amíg kivágtuk a címert, de eredetileg arról volt szó, hogy a zászlót dobjuk el.”
Ha visszagondol az elmúlt évtizedekre, véleménye szerint Magyarországon mikor voltak az emberek a legboldogabbak?
Tovább / Read more »
A társbérletben "este nyolckor, mikor felharsant a szilaj zenebona, és Annuska táncra perdült, a feleségem felállt a díványról, és ezt mondta:
– Nem bírom tovább. Csinálj valamit, el kell mennünk innen.
– Édesem – feleltem kétségbeesve – mit tehetnék? Nem tudok szobát szerezni. Húszmilliárdba kerül, én pedig négyet keresek. Amíg be nem fejezem a regényemet, nincs miben reménykednünk. Légy türelemmel!
– Nem magam miatt. De így sohasem fejezed be a regényedet. Soha. Reménytelen az élet. Morfiumot veszek be.
– Nem veszel be morfiumot, mert nem engedem. A regényemet pedig befejezem, és bátorkodlak biztosítani róla, hogy olyan regény lesz, amitől még az ég is tűzbe jön."
[A pálinkatenger, 1923. Viski L. László fordítása.]
A társbérletben "este nyolckor, mikor felharsant a szilaj zenebona, és Annuska táncra perdült, a feleségem felállt a díványról, és ezt mondta:
– Nem bírom tovább. Csinálj valamit, el kell mennünk innen.
– Édesem – feleltem kétségbeesve – mit tehetnék? Nem tudok szobát szerezni. Húszmilliárdba kerül, én pedig négyet
keresek. Amíg be nem fejezem a regényemet, nincs miben reménykednünk. Légy türelemmel!
– Nem magam miatt. De így sohasem fejezed be a regényedet. Soha. Reménytelen az élet.
Morfiumot veszek be.
– Nem veszel be morfiumot, mert nem engedem. A regényemet pedig befejezem, és bátorkodlak biztosítani róla, hogy
olyan regény lesz, amitől még az ég is tűzbe jön."
[A pálinkatenger, 1923. Viski L. László fordítása.]
Mihail Afanaszjevics Bulgakov
Rövid ideig Sztálin kedvenc drámaírója, talán ez mentette meg az életét 1937ben, a terror évében, amikor majd minden írót, aki nem támogatta [vagy rámondták, hogy csak úgy tesz, mintha támogatná, de közben meg nem támogatja] Sztálin elvtárs politikáját minimum bebörtönöztek, maximum megöltek.
Tovább / Read more »