1.

Csati (ütőhangszerek, ének) – 2004 környékén gondoltam, hogy kéne valamit csinálnom, mer már jó régóta nem zenéltem. Vagy 8 éve. S gondoltam csinálok valami egyszemélyes zajprojektet, mert akkoriban kezdett nagyon nagy népszerűtlenségnek örvendeni ez a műfaj. S nekiláttam Zolcsi számítógépén, aki a lakótársam volt, teljesen elviselhetetlen darabokat írni. Akiknek megmutattam, azok azt mondták, hogy egyetlen ember van, aki ezeket végig tudja hallgatni, én. Már egy-két hónapja csináltam, és á teljesen reménytelen, semmilyen normális név nem fog az eszembe jutni, amikor egy teljesen kész éjszaka után, majdnem ájult állapotban lefeküdtem, és akkor megjelent előttem ez a szó: létrák. És akkor úgy gondoltam, hogy ezeknek a dolgoknak valami szám jelleget kellene ölteni, de rájöttem, hogy egyedül nem fogom tudni csinálni. Ekkor kértem meg Attilát, hogy segítsen.
Attila (basszusgitár) – Először még csak arról volt szó, hogy én kezeljem a Zolcsi gépét, de mellette gitároztam is.
– És akkor én nyugodtan énekelhettem a szövegeimet, mert előfordult, hogy koncert közben összezavarodtam a gépkezelés-éneklésben.  A Zolcsit is kapacitáltam, hogy álljon be, de nem, de mondta, hogy ajánl egy embert, aki ugyanott dolgozik a Westendben, ahol akkor mi, és így lett a harmadik tag Gábor, aki már másnap mutatott szövegeket. Ő mindenféle eszközökön dobolt.
Gábor: – Az első szöveg, A kíváncsiak indította el a zenekart a zenévé válás útján, mert nem lehetett zajra rárakni, mert meg volt a ritmusa.