1996: az országgyűlésben Torgyán József interpellált, elfogadhatatlannak tartva
Petri György Kossuth-díját, az Apokrif című opus kapcsán vallás- és nemzetgyalázó szerző támogatásával vádolta meg a liberális kormány kultúrpolitikáját.
2010: Visszatérne az aktív politizáláshoz Torgyán József egykori Kisgazda-elnök, aki biztos benne, hogy új pártja könnyedén átugorja az öt százalékos küszöböt. Torgyán szerint visszatérését az emberek akarják, kampánystratégiája pedig az lesz, hogy sokat beszél a tömegek előtt.
A képen pálinkával a kezében Petri Görgy (1943-2000) költő, műfordító, újságíró,
a tovább gomb alatt pedig nyílt vallás- és nemzetgyalázás és egy parlamenti interpelláció szövege >>
Tovább / Read more »
A
Madárlábpiros egy blog.
Egy blog az irodalmi fajtából, már ha létezik ilyen.
A Madárlábpirost egy jóbarátom írja, aki parkolóőr volt, egészen addig amíg ki nem picsázták.
Mondhatni, még parkolóőrnek sem volt jó,
de legalább kedvence a rockandroll.
Poetry slamnek nevezzük azt az élőben előadott versmondást, ami hangulatában és ritmizálásában túlmutat az egyszerű szavaláson. Persze, hogy amerikai találmány, egyesek szerint a poetry slamből ered maga a reppelés is, mint műfaj. Igyekeztem keresni, valami fasza kis videót, ami jól bemutathatná, hogy mit is takar ez az idehaza nem túl ismert dolog,
tele is van vele a
Youtube,
de én mégis ezt posztolom:
előre is elnézést kérve az érzékenyebb lelkü olvasóktól…
Ja, és a videó végén látható "Fing inhallátor" hírdetés fölött végképp nem térek napirendre…
És e fenevad, a melyet láték, hasonló vala a párduczhoz, és az ő lábai, mint a medvéé, és az ő szája, mint az oroszlán szája; és a sárkány adá az ő erejét annak, és az ő királyiszékét, és nagy hatalmat.
MOSTANTÓL!
Nincs mese: klikkeljetek a felső navigáció
RADIO gombjára és hallgassatok RNR666 RADIO SHOW-t konzervből!
És mivel megoldottuk a gyors visszatöltés problematikáját, így mostantól az összes elkövetkezendő adásunkat, pár perccel az adás befejezése után már hallgathatjátok is azonnal!
Ajánljuk, hogy a hallgatni kívánt adás-bejegyzést nyissátok meg új ablakban, így
– nem fogtok a playerre rányitni véletlenül valamit
– olvashatjátok a nagy gonddal összeállított tracklistát és adásnaplót is egyben
POKOLI JÓ SZÓRAKOZÁST KÍVÁNUNK!
Bármit ideírhatnék most a
Family Guy-jal kapcsolatban, hogy mennyire fasza, hogy milyen vicces, hogy mennyivel durvább mint bármelyik ma látható rajzfilm, de egyik jelzővel sem jutnátok közelebb az igazsághoz. Két féle Family Guy-nézőt ismerek: az egyik aki meglátja és egyből rákattan, a másik pedig aki mikor meglátja nem érti, hogy ebben mi a jó,
de aztán a végén szintén rákattan és függővé válik.
"A Family Guy egy amerikai rajzfilmsorozat,
ami a kitalált, rhode islandi Quahog városában játszódik."
Én az első, Csühesék a második néző-csoportba tartoznak, úgyhogy most az ő és persze a ti kedvetekért posztolom a magyarnyelvű
Family Guy-blogot, hogy végre mindannyian végignézhessétek
Peter Griffin és kiscsaládjának
összes történetét!
Jó lenne belinkelni most egy teljes epizódot, hogy egy kissé képbe kerüljenek azok, akik még nem ismerik a Family Guy-t, de inkább csak ezt a kis videót linkelem be, amiben Peter a Rock Lobstert gitározza el éppen
Cleveland nevű, színesbőrű embertársának, akiről amúgy
külön sorozat is készült,
Az élelmezési nehézségekről és a feltárt hulla- és emberevési esetekről Harkov megye járásaiban.
Rick Ruby az a faszi, akiről ha mást nem, azt azért érdemes tudni, hogy producerkedett többek között a Beastie Boysnak, a Red Hot Chilli Peppersnek, a Slayernek, és hát ő az az élelmes zsidógyerek, aki ’94-ben felkarolta a vénülő Johnny Cash-t is, előszedve a feledés homályából Uncle Johnny-t és ledaráltatta az öreggel az utolsó hat albumát (American Recordings, Unchained, American III: Solitary Man, American IV: The Man Comes Around, Unearthed, American V: A Hundred Highways). Végül is mondhatni, hogy a mai fiatalok Rubiynak köszönhetően alkotnak bármi féle képet Johnny Cashről:
a felsorolt albumokon hallható az amikor Cash, Depeche Mode-ot játszik egyszáll gitáron, ezeken van a tinilány-ríkató Hurt, vagy a Holtak Hajnala-remakejének főcímdala, a The Man Comes Around.
Ez a poszt pedig a február 23-án (Cash 78. születésnapján) megjelenő utolsóutáni,
az "American VI: Ain’t No Grave" című albumról szól,
annak is a címadó daláról,
erről itt ni:
Ezt is, akárcsak az albumon (majdan) hallható összes számot Cash az "American V: A Hundred Highways" idején vette fel.
Hát, mi ennyire exkluzívak vagyunk, basszátokszájba…
Ha egy igazán kerek, ütnivaló seggű, popsiszex-kedvelő vad amazont szeretnél magadnak, akkor ne is keresgélj tovább…
Johnny pólóban balra
Nem nagyon lehet tudni, hogy mi járhat az utóbbi időben kiskedvencünk, John "Rotten" Lydon fejében, aki legutóbb azzal jött elő, hogy "újra rögzítené" a Pink Floyd klasszikusát, a Dark Side Of The Moon-t. Elmondása szerint egy 2008-as Los Angeles-i Pink Floyd koncerten már majdnem felment "dzsemmelni" egyet Roger Waters-ékhez a színpadra, de aztán hamar elhesegette a gondolatot, most azonban elég elszántan nyilatkozta tele a rock-sajtót, ezzel az egyébként, nem túl szimpatikus faszsággal, hogy feldolgozná a nyál progresszív-rock ezen klasszikus darabját. Végül is, ne legyünk szarfejek: drukkoljunk Johnny-nak a projekt sikeréhez, az amúgy is biztos, hogy a jóllakott 50-es 60-as hippiközönség nem fogja torkon köpni őt éneklés közben.
A sztori Mr. Lydon olvasatában a tovább gomb alatt: in english >>
Tovább / Read more »
Öt napja, 73 évesen elhunyt Mr.
Dale Hawkins, az arkansas-i Little Rock-ban. Mind a mellett, hogy egyike volt azoknak akik elkezdték a rockabilly-t és az egyik utolsó volt aki még emlékezhetett a hőskorszakra, azt érdemes még tudni az öregről, hogy a Susie Q című száma volt az első kislemez a chicago-i
Chess Records-nál, amit nem fekete előadó jegyzett:
mert, hogy ugye, akárhogy is nézzük, ez a Dale fehér gyerek volt.
Olyan táncot pedig, amilyet 01:42-nél láthattok az alábbi videóban…
hát halljátok… már talán csak a YouTube-on látni!