De nehéz belekezdeni. Hol is kezdjem, hol is kezdjem? Talán így -Kurvanagy Leukémia rajongó vagyok, az 1995-ös ‘Üzenetek A Törésvonalról‘ album az a lemez, amit valószínűleg legtöbbször hallgattam meg életem során, szerintem a DNS-láncomba is kimutathatóan benne van.
A zenekar összes korszakát szeretem, de nekem a későbbi periódus a kedvencem, a ‘Közel a Fejhajlító-Géphez’ (1991) és az ‘Üzenetek‘ lemezek.
Aki esetleg egyáltalán nem ismerné a zenekart, annak annyi, hogy 1986-os alapítással az első budapesti Hard Core zenekara voltak, cserélődtek a tagok (a dobos, Guppi az egyetlen eredeti tag), változott a stílus is, a végére egy trió felállássá formálódtak amivel valamiféle nagyon szikár, sok váltásos – fogjuk rá, Hard Core-t játszottak. Na, ezen a lemezen ez a hármas (Guppi, Dávid, Lacika) játszik.
A nagylemezen a tavaly január 4.-i budapesti visszatérő koncert tíz élő felvétele található, és ami a lényeg, a ‘B’ oldal utolsó dala egy vadonatúj szerzemény!!!!! 30 éve az első!!!! Féltem, hogy milyen lesz? Persze, hogy féltem, de a rövidke bevezető rész után, mikor rám szakadt a súlyosság, teljesen megnyugodtam -Jó lesz ez végig. És kurvára jó is az egész! Állatul is szól nagyon, mondjuk nekem az a jó „kopogós” pergő kicsit hiányzik, azt külön imádtam az ‘Üzenetek‘ lemezen.
A ‘Kémiára való rövidítés meg jó ötlet volt, jobban kifejezi ez a név a zenekart, meg a zenét is.
Ja, összesen 100 darab jött ki vinylen. Nem sok.