Román Jánosnak mindössze egyetlen verse maradt fent, az utolsó:
Meghalok mert rossz az élet,
Itt hagyok mezőt, falut, népet.
Ne sírjatok könyet utánam,
Pedig árván marad házam.
Jertek kísérjetek
Utolsó utamra
Szemfedelem boruljon rám,
Mert életem untam már.
Az 53 éves tiszatardosi földmíves a padláson akasztotta fel magát. (1935. november)