Az általam legkedveltebb (és egyetlen ismert) írás ebben a műfajban a World Inferno Friendship Society története a banda oldalán. A kellemes kis társulat úgy 15 éve játszik punk-klezmer-ska-keringő stílusban, és úgy írják le magukat, hogy az ő koncertjük az, ahova jólfésülten érkezel a legszebb öltönyödben, és leizzadva és összehányva távozol hajnalban. Esetleg ha valaki a Gogol Bordellot ismeri, akkor a banda koncepciója (azaz 8-15 ember a szinpadon egyszerre, és az európai folklór erős használata, a tagok – pár alap embertől eltekintve – folyamatos cserélődése, és ennek következtében a számok hangszerelése is folyamatosan változik) innen származik, legalábbis szerintem, de ha valaki tud korábbi bandát, aki ezt csinálta, akkor koorigáljon (a Chumbawamba nem számít, mivel ott stabil volt a fölállás és ott csak bigband ska volt).
Attól eltekintve, hogy szélsőbalos ideológiát képviselnek teljesen jó gyerekek, egyéb new yorki srácokkal is föltünnek, mint például a Leftover Crack-el. Nemrégiben pedig az állítólag magyar származásu Peter Lorrey életéről készítettek egy konceptalbumot. Szóval a banda története angolul (amiből a bandáról nem sok derül ki, de szerintem egy remek panknovella) http://worldinferno.com/history.php, illetve akinek nincs kedve idegen nyelvekkel bibelődni, azoknak egy klipp egy korábbi albumukról (merthogy én az utóbbi párat annyira nem kedvelem, úgy gondolom ellágyultak)