GÖRÖG KÖZTARSASÁG NAGYKÖVETSÉGE

Tisztelt Nagykövetség! Nem tudok görögül írni, így kérem, bocsássák meg nekem magyar nyelven gépelt levelemet, mellyel szeretném felhívni magamra a figyelmet. Köszönöm, hogy megértettek.

Azért keresem fel levelemmel, mert mint nyugdíjas szeretnék ellátogatni gyönyörű országukba. Munka mellett erre nincs ideje az embernek.
Az idei OLIMPIA igazán megszerettette velem hazájukat. Kár, hogy nekem, mint dolgozó szakgyógyszerész doktornak nem volt most sem annyi pénzem, hogy ott legyek a játékokon. 1984-ben mint politikai menekült átéltem azt, amit azok a sportolók éreztek, akik egy bizonyos életkorban csúcsteljesítményt nyújtanak, talán aranyérmes lehet, de ha ki sem engedik a helyszínre, akkor még egyszer valaki már nem lesz olyan helyzetben, erőnlétben, hogy nyerjen. Végig néztem az utódállamok színeiben szereplő jugoszláv és ROMÁN versenyzőket is, magyarok a környező államok átváltoztatott neveiben, más zászlóval.
Pl.: KEMENNESY: KOMANESI. Ha jól emlékszem disszidált is Los Angelesbe, miután mint tornász nyert. Edzője is magyar volt. Persze román állampolgár: Béla. Bánatában szendvicsét egyedül ette meg az avatáson a kocsijában, és sírt. Ott voltam és az elszakított területeknek drukkoltam, ha már az Anyaország nem volt jelen. Éljen Jugoszlávia, Éljen Románia – ordítottam a stadionokban, 1984-ben, mint az egyetlen magyar Californiában.