Új cikk a magazinban: Mojo Nixon, és új szerző az RNR-en: Cracksteady.
Még ifjú tróger koromban, amikor csak a pankuláson járt az eszem és a világért sem akartam elhinni, hogy valami olyan zene, mint a country is tartogathat kellemes pillanatokat. Persze azóta öregebb és bölcsebb lettem, és rá kellett hogy ébredjek, hogy attól, hogy valami punk, még lehet trágya, és hogy az olyan közlelfogadott stilus mint a country (jelen esetben, de beszélhetnék akár a popról is) is lehet energikus, felháboritó és mindent egybe véve képes arra, hogy az átlag embert a sokat hallott "mi a szar ez" felkiáltásra sarkallja. Lévén western időszak, az első irásomat az első és azóta is igen kedves zenésznek szentelném. Neill Kirby McMillan Jr. néven látta meg a napvilágot közel egy évvel GG Allin után és története a hagyományos, könyvbe illő rakkendroll történet: 9 évesen meghallotta Elvist a rádión, és egyből ráébredt, hogy mi az élete célja. Ennek később egy ékes bizonyitéka lett az eredetileg egy korai koncerten, improvizációból született Elvis Is Everywhere nóta.
Továbbb a Magazinban.