A következő oldal a nyugalom és a közízlés megzavarására alkalmas!
Böngészését kizárólag:
látogatóknak ajánljuk!
Ennek tudatában:
A hősei között L.S.Perryt, GG Allint és Gainsbourgot is megemlítő texan John Wesley Colemannek idén sorra jelentek meg lemezei. A Little Miss Keith Richards című nagy, a Timmy Vulgarral közös kis után most itt 




A torinói Veron Sélavy, a dob-orgona duónak indult, ma 5 tagú, lemezeit előszeretettel hűtőkamrában felvevő blues-punk Movie Star Junkies gitárosa, meg a pszeudo-folk Dieci Cani (10 Kutya) oneman- band összes tagja. Előbbi a Birthday Party, a Gun Club, utóbbi Paolo Conte, Gainsbourg vagy Daniel Johnson nyomain halad.
Vincenzo Marando gitáros és Roberto Grosso Santegna dobos együtt a delta bluest, a Sun Records világát, a brazil Tom Zét, a rég elfeledett, a 60-as évek végén, hetvenes elején lemezeivel semmilyen sikert el nem ért soul előadót, Lee Mosest, a Rolling Stonest, a házi fazonigazítást meg a palacsintákat nevezik meg fő hatásként.
Fantasztikus ez a borító. Majdnem olyan jó, mint évekkel ezelőtt valami gitárhősé, amiről a Rockinform ezt írta: „vörösen izzó felhőkkel borított égbolt hatalmas Jet géppel, előtte (márnememlékszemki) terpeszt. Őrült jó tervezés.” Azt valószínűleg a gitáros találta ki, ezt David Shrigley. Magilla Gorilla szerű összművész. „Ír, olvas, beszél. Kész főnyeremény.” Csak ő nem animált majom, hanem egy emberszabású angol. Övé a lemezek egyik oldala, a másikon meg Thee Oh Sees van. 